Fuck my life /H.S./ Fanfiction!

2. (+16.) Csalódtam

Nem kapok levegőt a sok nevetéstől, amit próbálok meg szüntetni...
________________________________________________________

Szám elé kapom a kezem és le csukom, könnyes szemeimet. Nagy levegőt veszek, majd újra ki nyitom a szemem.
A göndörke, olyan hülye fejjel nézett rám, hogy megint ki tör belőlem a nevetés.

-na jó, te nem vagy normális - neveti el ő is magát...újra.

Közel hajol hozzám, majd el kezdi szívni a nyakam. Ennek hatására, el múlik a nevetés, és egy kisebb fájdalom, veszi át helyét. Halk nyögések szakadnak ki torkomon, majd meg érzem a göndörke tenyerét ajkaimon... Ez most tényleg be fogta a szám?!...Nem hagyja abba a szívást, ami nekem egyre fájdalmasabb. Szólni se tudok mert be fogta a szám. Össze szorítom könnyes szemem, és azon imádkozok, hogy hagyja abba. Egyik kezemmel, meztelen hátát karmolászom, ami miatt néha belém is harap.

Hangos nyögések próbálnak ki szabadulni belőlem, de a göndörke nem ereszt. A könnyeim meg indulnak és nem állnak meg.
Érzem, hogy körmöm alá kerül a göndör bőre, amitől csak még jobban sírok. el húzódik a nyakamtól, majd rám néz, és el veszi kezét a számtól. Megtörli szályát, és le száll rólam. Könnyeimet törölgetem, ami mind hiába, mert újak csordulnak végig arcomon. Lüktető nyakamhoz simítom ujjaim. Még mindíg, olyan érzésem van, mintha a nyakamon lenne...

Neki is fel dagadt, a szája, a sok szívástól. Le hajol a nadrágjáért, nekem meg a hátán marad tekintetem. Tele van karmolás nyomokkal...ezt én tettem.
Néhány helyen le csordul róla a vér én pedig nyelek egy nagyot. Velem háttal áll, és fel veszi pólóját, majd a nadrágját is. Fel ülök az ágyon, és le törlöm az utolsó könnyeket is, a szemeimről. A takarót melleimnek simítom, ezzel el takarva felső testem.

-ezt most miért kelle... - csuklik el a hangom. Rám néz, egy teljesen komoly fejjel, majd meg szólal.

-örülj hogy csak ennyit kaptál - majd ki megy az ajtón...mivan? Örüljek hogy csak ennyit kaptam?

Ez beteg...Ez egy nem normális ember. Én meg, majdnem le feküdtem vele. Mi lett volna ha, meg teszem...Nem akarok bele gondolni.
Inkább el húzok innen, és többet nem is találkozom vele.

Fel állok az ágyról majd fel veszem a melltartóm, és bugyim. Miután fel vettem, érte nyúlok a ruhámért is, ami teljesen el van szakítva... Rohadt jó. Sóhalytok egy nagyot, majd körül nézek a szobában. Ki nyitom az egyik szekrényt, és ki veszek belőle egy pulcsit. Ez megfelel...
Más nincs sajnos, és ez pedig majdnem a térdemig ér, szóval tökéletes.

Fel veszem a fekete pulcsit, majd el indulok a kilyárat felé. Utoljára körül nézek a szobában, majd ki megyek. Lassan megyek le a lépcsőn, ami még mindíg világít. A göndörke a kanapén ül, azzal a nővel, aki be nyitott...Mind ketten rám kapják tekintetük, én pedig meg állok a göndör előtt nem sokkal, a kanapénál.

-öhm...elnézést, de n..ne..nekem...mennem kell. - alig bírom kinyögni ezt a pár szót, ami miatt nagyon ideges leszek.

Egy nagyot nyelek, majd el indulok a kijárat felé. A kezembe fogom a cipőm, majd ki rohanok az ajtón. Semmit nem mondott. Nem érdekelte hogy egyedül megyek haza, a sötétben, egy száll pulcsiban. Hátra fordulok, miközben előre felé haladok, de semmi...hát nem jött utánam. Paraszt... utálom ezeket az embereket. Csak egy, éjszakára kellettem neki. Mondjuk mi másra...De még pénzt se, adott. Igaz nem feküdtünk le, de valamennyit azért, adhatott volna. legalább egy taxira, hogy ne gyalog kelljen kóborolnom, a sötétben úgy, hogy jelenleg azt sem tudom, hol vagyok.

***
Még mindig, gyedül sétálok, a sötét úton.
Sehol egy ember, vagy akár egy autó.
A lámpák sem világítanak, a telefonom pedig le van merülve. Lassan sétálok az úton, majd utat engedek könnyeimnek. A forró padló szúrja a lábam, de az sem érdekel. A magassarkúm, a kezemben viszem, ahogy a táskámat is. Egy nagy fény világít mögöttem, amitől hátra kapom fejem. Egy autó...Le törlöm könnyeim, majd az út közepén, el kezdek ugrándozni, és integetni az autónak, ami nem lassít. Csodálkozva nézem a kocsit, ami nagy sebességgel jön felém. Nem tudok mozdulni sem. Lélegzetem meg akadt, szívem pedig, hevesen dobog. A kocsi hirtelen le fékez, Én pedig, le hunyom szemeimet. Egy centi választ el a kocsitól, ami már füstöl a fékezés miatt. Ki nyitom szemeim, és egy nagy levegőt veszek. Hirtelen ki csapódik az ajtó, és egy alak száll ki rajta. Nem látom ki az, a sötétség miatt. Gyors léptekkel jön felém, Én pedig, ugyan ott állok ahol eddig. Hirtelen csattan tenyere az arcomon, amitől a földre esek.