Fuck my life /H.S./ Fanfiction!

6. Újra Szabad

-annyira kívánlak...de nem érhetek hozzád.-leheli a fülembe, majd szépen lassan végignyal, a nyakamon.
__________________________________

-a kibaszott orvos, azt mondta pihenned kell, bár nem nagyon érdekel mit mond, azt csinálok veled, amit akarok. - harap óvatosan a nyakamba.

-kérlek neh... - suttogom.

-nyugi cica, még nem csinálok semmit...még. - suttogja a nyakamba.
-most pedig, szépen vissza fekszel, és pihensz. Ha jobban vagy szólj.
Itt leszek ha bármi kell. -

Hirtelen, milyen figyelmes lett valaki...gondoltam magamban.

Amikor, vissza fektetett az ágyba, végigsimított a mellkasomon, és nyelt egy nagyot.

-pihenj. - vette le lassan, forró kezét, mellkasomról. Miután ki sétált, ki fújtam a benttartott levegőt.

Úgy érzem, nem szabadulok innen, egy hamar.
Oldalra fordultam, majd nyakig be takaróztam, és innen képszakadás...el aludtam.

/Reggel/...

Erős fény sütött be a szobába, amitől hamar fel is ébredtem. Fel ültem az ágyon, és körül néztem, majd rá kellett jönnöm, hogy ez még mindíg a valóság. Nagyot sóhalytottam, majd ki takaróztam, és ki másztam az ágyból.

Lassan mentem az ajtófelé, majd halkan ki nyitottam, és körülnéztem, a folyosón. Sehol senki. Tudtam, hogy úgy sem szabadulok, de azért egy próbát meg ér.

El indultam lefelé a lépcsőn, és észre vettem, hogy ott van a kanapén. Háth igen, most sem megyek haza...

Nem vett észre, szóval oda sétáltam elé, és csendben meg álltam előtte.
(egyébként a telefonját nyomkodta éppen írogatott valakivel)

Ekkor észre vett, és fel nézett a rám, telefonjáról.

-Mit szeretnél? - kérdezte unottan, miközben végig mért.

-előszöris, azt szeretném, hogy haza vigyél. - tettem keresztbe, a karom.

Ekkor ő felállt, amitől már én bizonyosultam kisebbnek. Eggyet hátra léptem, majd meg vártam, hogy válaszoljon.

-én meg téged szeretnélek, és azt hogy itt maradj. Úgy hogy, nem mész sehová. - suttogta, és egyre közelebb jött.

-de..haza megyek. - emeltem fel a hangom, bár belátom, hiba volt.

-rohadtul, a házamban maradsz, és nem mész, sehová. - ordította el magát, majd még közelebb lépett hozzám.
-amit akarok azt meg kapom, és Én téged akarlak. - Súgta a fülembe, utolsó mondatát. Forró lehelletétől, ki rázott a hideg.

Két kezét a derekamra csúsztatta, majd meg szorította gyengéden, és próbálta el kapni a tekintetem, de én csak a földet páztáztam.

-kérhetek, egy pohár vizet? -
Erre Ő, csak el nevette magát, majd vissza ült a kanapéra.

-szolgáld ki magad - húzódott, féloldalas mosolyra, meggy vörös ajka.

-kösz. - forgattam meg a szemem, majd hátat fordítottam neki, és oda sétáltam a konyhába. Elővettem, egy kristály poharat, és engedtem a csapból vizet.

Meg ittam, majd le csaptam a poharat az asztalra, ami szilánkosra tört, ezzel szét vágdosva kezemet.

Egy ideig néztem, ahogy a vér lassan csurog a szilánkokra, majd a göndörke zökentett ki.

-mi a fa..- nézett rajtam végig. -gyere, le kell ápolnom, a kezed.- intett nekem, de én nem mozdultam.

-vigyél haza- sutogtam.