Fuck my life /H.S./ Fanfiction!

7.Élet Értelme

Erre már nem válaszoltam semmit, csak meg forgattam a szemem, és végre elindultunk.
___________________________________

-figyelj, Én nem akarlak, így haza vinni. -

-mivan? Te most, ezt komolyan gondoltad? - nevettem idegesen, Ő pedig, félre állt a kocsival egy olyan helyre, ahol nincs senki.

-igen. Jó tudom, nem ismerjük egymást, de...-

-semmi de, oké!? -szakítottam félbe.- Nem tudom, hogy ki vagy és te sem, hogy én ki vagyok...ráadásul már rég erre várok, hogy haza mehessek úgy hogy, indulj és vigyél haza.-

-nem. -

-tessék? -

-mondom nem. Nem hagyom, hogy haza menj! Rosszul bánnak veled. - erre csak, el nevettem magam.

-nem tudsz rólam semmit, szóval ne is találgass, mert rosz felé jársz. - forgattam meg szemeim.

-oké, nem tudom mi történt veled, de szeretnék segíteni. -

-nem kell a segítséged. -

-akkor ki fog segíteni? -

-ahoz semmi közöd. -

-jó, akkor el viszlek, hozzám. - indította be újra, a kocsit.

-nem. -

-de. -

-nem. -

-mondom hogy de. - nevetett.

-jó, én meg hívom a
rendörséget. - vettem elő a telefonom, és el kezdtem be pötyögni, a rendörség számát.

-rendben, legalább le csukják azt az őrültet, aki ezt tette veled. - mutat rajtam végig.

-kérlek...haza szeretnék menni. - hajtom le a fejem.

-jó, de először had ápoljam le, a sebeid. -

-nem megyek, idegenek
házába. - ellenkeztem.

-jó akkor a ház előtt. -

Erre már csak, a szememet forgatva ki néztem az ablakon, Ő pedig el indult a kocsival.
Igazából, nem volt messze a háza, az enyémtől sőt, elég közel is. Egy uccával volt arrébb.

Amikor megérkeztünk, még egy darabig egyikünk sem szállt ki, a kocsiból. Mind ketten, a házat néztük.
Aranyos ház volt, nem volt olyan nagy de nem is volt kicsi. Pont akkora, hogy el férjenek benne ketten. Sőt szerintem még többen is.

Először, Ő szállt ki, majd nekem is ki nyitotta az ajtót, és felém nyújtotta a kezét. Én csak, szememet forgatva, meg kapaszkodtam az ajtóban, és úgy próbáltam ki szállni. Nem nagyon volt erőm, ezért egy darabig nézte ahogy szenvedek, majd a derekamra csusztatta kezét, és úgy próbált ki emelni.

-ahhj, hagyj.- löktem el magamtól, ami miatt vissza estem a kocsiba, Ő pedig rám.

-bocs. - mászott le rólam.

-csak...ne érj hozzám.- sóhajtottam, majd újra az ajtóba kapaszkodtam, és meg próbáltam fel húzni magam.

Pár percig szenvedtem, majd sikerrel jártam, és ki tudtam mászni a kocsiból.
Amikor meg álltam a fiú előtt, egy ideig néztük egymást, majd én vissza fordultam a kocsihoz, és be csuktam az ajtót.

Ekkor észre vettem, hogy a kezemtől, véres lett az ajtó. Számat elhúzva, vissza fordultam, a fiú felé.

-öhm...bocs az ajtóért. -

-miért, mi van vele? - nézett oda az ajtóra.
-áhh...háth, majd le takarítod, ha le kezeltelek. - nézett rám mosolyogva.

-jaj de kedves valaki.- nevettem el magam, majd Ő is, nevetni kezdett.