Fuck my life /H.S./ Fanfiction!

27. Végre újra veled

-mi a faszt művelsz vele? - ordította el magát a megmentőm, én pedig egyből oda néztem ahonnan a hang szűrődött.
_________________________________________

Az előttem álló férfi egyből visza húzta a nadrágját majd el tette a kését.
A sötétben ugyan nem láttam ki van ott, de a hangját egyből fel ismertem.

-Harry...- leheltem szinte hitetlenkedve, ő pedig oda sietett hozzánk.

-ki vagy rúgva. - szűrte ki fogai közt, miközben állkapcsa megfeszült. Én még mindíg a földön térdeltem, ugyan is nem volt erőm felállni.
-és soha többé ne merészelj a közelébe menni! Megértetted? - ordította miközben ökölbe szorította kezeit.

A férfi nem mondott semmit, csak hátrálni kezdett, de Harry nem hagyta ennyiben az ügyet, és ő is követte a lépteit.

-maradj itt Summer! - mondta nekem halkabban, miközben egy könnycseppet törölt le az arcomról, majd hirtelen el tűntek a sötétben.

...-Harry Styles-...

Amint ki ráncigáltam Summer látószögéből ezt a faszkalapot egyből a földre löktem.

-na szóval te elmeháborodott fasz...- kezdtem bele mondókámba miközben ingjénél fogva fel rángattam majd a falnak hajítottam.
-rohadtul hálás lehetsz, hogy nem hívtam a rendőrséget! Viszont ne hidd, hogy ennyivel meg úsztad. Most szépen ki mész, és bocsánatot kérsz a hölgytől aztán pedig, el tűnsz! - azt hitte ennyivel meg is úszta, ezért egyből el kezdett vigyorogni. -holnap pedig visza jösz ide egy millió kp-val a zsebedben. - egyből el sápadt a barom. -ha pedig ez nem sikerül hidd el hogy meg talállak! Akárhová is próbálsz majd menekülni meg foglak találni! - néztem rá gyilkos tekintettel. Legszívesebben ott helyben szétvertem volna a fejét, de nem akartam hogy Summer ettől is rosszul érezze magát.

-d..de...nekem nincs ennyi pénzem...- dadogta. Persze hogy van neki. Utána néztünk a hátterének, mielőtt fel vettük.
Apuci kicsifia, havonta milliárdokat kap, szóval még keveset is kértem.

-meg oldod! - tártam szét karlyaim, amolyan leszarom stílusban.
De nem csak ennyi lesz a büntetése. Be fogom hívni az apját és meg mutatom a biztonsági kamerákat. Ismerem az apját és tudom hogy tisztességes ember, épp ezért nem is értem hogy lehet ilyen fasz fia.

Mindketten el indultunk visza Summerhez aki már valamennyire össze szedte magát és egy széken ülve várakozott.
Először én mentem oda hozzá majd segítettem neki fel állni.

-jól vagy? - suttogtam, alykaim pedig szinte súrolták apró és selymes arcát.

Óvatosan bólintott, én pedig ki fújva a bent tartott levegőt, visza fordúltam az idióta felé, majd gyilkos tekintettel jeleztem neki hogy kezdeti a sajnálkozást.

-ohhm..é...én...nagyon sajnálom komolyan nem direkt volt...- nézett rám folyton a beszari, miközben dadogta a szavakat.

-ne nekem mond hanem neki. - biccentettem Summer felé.

-i..igaz..sajnálom..é..én csak...-

-elég...-suttogta remegő hanggal a mellettem álló szépség.

Bólintottam a pöcsnek, hogy el mehet ő pedig ennek örömében, úgy rohant ki az épületből, mint akinek az élete múlik rajta...bár ha jobban bele gondolok, ez valamennyire igaz is.

Visza fordultam Summer felé majd, könnyes szemeibe néztem, és majd meg szakadt a szívem érte. De nem lehettem gyenge mellette. Látnia kellett hogy van egy támasza, aki én akartam lenni.
Nem mondtam semmit, ahogy ő sem, de mindha szavak nélkül is értettük volna egymást. Pár másodpercig néztük még egymást, majd gondolkodás nélkül szorosan magamhoz öleltem.

Úgy hiányzott ez az érzés.
Úgy hiányzott hogy magamhoz öleljem.
Úgy hiányzott az a fenséges illata.
Úgy hiányzott már Ő...az egész lénye hihetetlenül hiányzott.

Percekig öleltük egymást, sőt szinte napoknak tűnt, de én cseppet sem bántam és reméltem hogy ő is így érez.

Apró testét teljesen magamhoz öleltem hogy minden porcikályát érezhessem. A szívünk szinte egyszerre dobogott és úgy éreztem hogy visza kaptam valamit, amit nem kellett volna ilyen egyszerűen el engednem. Az egyik felemet. Vissza kaptam egy részemet ami nélkül nem bírok élni.

-Harry..- suttogta az én egyetlenem, miközben, még mindíg öleltük egymást.

-igen? - vártam kíváncsian hogy mit akar mondani, majd lassan meg szólalt.

-hiányoztál. - suttogta vöröslő ajkaival, miközben gyengéden el tolt magától, hogy a szemembe nézhessen.

-te is hiányoztál nekem. - pusziltam meg a homlokát majd tovább öleltük egymást.

...*...

Amint le nyugodott Summer, meg beszéltük hogy el megyünk valahová enni. Olyan rég volt már hogy találkoztunk. Hiányzott. Rettentően hiányzott és minden egyes nap, képtelen voltam nem rá gondolni.
Emiatt a cég majdhogynem csődbe ment, hiszen már nem voltam olyan aktív, és nem tudtam rendesen koncentrálni a munkámra.
A többiek el költöztek töllem és néhányan fel is mondtak.
Ezek pedig Zayn és Gigi na meg Liam és Alice. Ők négyen ki szálltak ebből az egészből. Meg mondták nekem hogy már nem akarják ezt csinálni, inkább családot alapítanának és a saját életüket raknák rendbe.
Persze ezt meg értettem.

Amint Summer el ment, mintha minden amit eddig nem vettem észre, most a szemem elé tárult volna.
Láttam hogy a többiek a közös idők során, egymásba szeretnek.
Láttam hogy, az az út amin eddig mentem, nem volt helyes egyáltalán.
Láttam hogy rengeteg hibát követtem el a csapat ellen, az emberek ellen, magam ellen, és ami a legfontosabb, hogy még Summer ellen is.
Nagyon meg rémültem, amikor ezekre mind rálátást nyertem.
Összetörtem és senkivel nem akartam se beszélni, sem pedig találkozni.
Ameddig ez történt, és én teljesen el zárkóztam mindentől, és mindenkitől Louis vette át a céget, és ő irányította azt.
Valamennyire helyre is hozta a lemaradásunkat a céggel kapcsolatban, de már ez sem érdekelt.
Az volt az egyetlen célom, hogy valahogy meg találjam Summert, és mindent meg beszélhessek vele.
Így hát írtam neki egy levelet.
Persze ez nagyon nehezen ment, hiszen rengeteg minden át futott bennem.

Mi van ha már valahol máshol él?
Mi van ha el költözött egy másik országba és sosem találom meg?
Vagy mi van ha lett valaki akivel boldogan éli az életét?
És mi van ha már látni sem akar?...

Ezek a kérdések sőt, még számtalan ilyen kérdés, rohamozott le minden egyes nap. Az hogy nem találkoztam senkivel, legalább egy hónapig, az még inkább a depresszió felé vezetett.
Louis viszont nem hagyta rám, és minden nap fel hívott hogy, hogy vagyok.
Ennek ellenére, rengetegszer nem volt kedvem beszélgetni vele, sőt senkivel.
Viszont Ő, tartotta bennem a lelket. És büszkén mondható, hogy miatta vagyok még itt. Tényleg rengeteget segített nekem, amit nem győzök meg hálálni neki.

__________________~°°~__________________

Sziasztok drága olvasóim<3.
Remélem jól vagytok, és tetszett ez a rész is. Ha igen jelezd valamilyen formában kérlek<3