Fuck my life /H.S./ Fanfiction!

33.el ment

Ezt nem hiszem el...hogy lehettem ennyire hülye, hogy magára hagytam a húgomat.
___________________________________

*
-Summer. - hallottam meg, Harry mély, rekedtes, reggeli hangját.
-ébredj. - simogatja meg az arcom, Én pedig lassan fel emelem fejemet a válláról, ugyan is elfeküdtem a nyakam és most alig tudtam mozgatni.

-áuu. - maszíroztam meg a nyakamon azt a pontot, ami be állt.

-jól vagy? - kérdezte Harry, aggódva.

-fogjuk rá..csak el feküdtem a nyakam. - sóhajtottam.

-nem csodálom, mivel egész este, a vállamon aludtál. - mosolygott, Harry.

-hányóra? - kérdezem, majd fel pattantam a váróteremben lévő székről, ami rossz ötlet volt, ugyan is egyből sajogni kezdett a nyakam.

-óvatosan. - áll fel Harry is, majd meg fogja a vállam és vissza ültet a székre.
-fél tíz. - válaszol végül a kérdésemre.

-és Lory? Ő hogy van? Felébredt már? - tettem fel idegesen a következő kérdéseimet.

Harry, nemlegesen meg rázta a fejét, majd óvatosan magához húzott egy hosszas ölelésre.

-áhh felébredtél drágám? - jött oda hozzánk Donna, mosolyogva két bögrével a kezében.
-tessék. - nyújtotta át nekünk az italokat.

Nekem nyugtató teát hozott és ha jól láttam, Harrynek valami extra erős kávét.

-köszönjük. - mondta Harry mosolyogva.

Nem is tudom...nekem ez még szokatlan, hogy Harry és Donna, ilyen aranyosak egymással. Vajon Donna tudja, hogy Harry el rabolt, és szex partnerként tartott fogjul? Mert nem hiszem, ha tudná, ilyen aranyosan csevegne vele. Gondolkodtam el egy percre, miközben próbáltam megszokni a körülöttem folyó dolgokat.

-beszéltem az orvossal. - szólal meg újra, Donna. -azt mondta egyenlőre nem tudták ki deríteni miért van kómában a húgod. - közli a szomorú hírt.

-ez remek...- nevetek fel szarkasztikusan. -azt legalább meg tudják mondani, mikor ébred fel? - Donna, lehajtotta a fejét, majd nemlegesen megrázta azt.

-hogy lehet, hogy nem tudják meg mondani, mi okozta a sérüléseit, és miért van kómában? - kérdezi Harry hitetlenkedve. -ki talált rá? - szegezi a kérdéseit Donnának.

-azt hiszem egy férfi...- gondolkodik el.

-és? Senki nem kérdezte ki, hogy hogyan talált rá? Tényleg még a rendőröket sem érdekelte? - igaz nem Harry, rokona feküdt odabent, a kórházi szobában, sőt nem is ismeri a húgomat, de mégis aggódott érte...vagy talán csak nem akarta, hogy megszakadjon a szívem.

Donna nem tudta mit kéne erre felelnie, így hát én avatkoztam közbe.

-Harry hagyd...Donna nem tudhatja mi történt, mert hidd el, neki sem mondtak többet. - fogtam meg Harry kezét, hogy ezzel is csillapítsam a dühét.

Donna be ment a húgomhoz, Harry pedig felém fordult egy mosoly kíséretében.

-igazad van. - húzott magához közelebb egyik kezével, míg a másikkal, az arcomat simogatta.
-csak tudod én is aggódom. Nem akarom hogy összetörj. -

-én sem...- hajtottam le a fejem.
-viszont, teljesen jogos kérdéseket tettél fel, csak rosszkor, rossz embernek. - nevettem fel, egy kicsit keserűen.

-tudom. - mosolygott.
-szeretlek, ugye tudod? - kérdezi suttogva, miközben még közelebb húz magához, nekem pedig a szívem, egyre hevesebben dobog.

-én is szeretlek. - álltam fel lábujjhegyre, hogy elérjem meggy piros ajkait.

Nem csókoltam meg, csak álltam ott a karjaiban, és azt vártam, hogy Ő lépjen. Az ajkaink szinte már súrolták egymást, forró lehelete pedig, ütközött az enyémmel. De nem hajolt közelebb. Nem csókolt meg, hiába láttam zölden ragyogó szemeiben, a vágyat. Nem bírtam várni, a szám égett a vágytól, és úgy éreztem, ha nem tapasztom az ajkaimat az övére egy percen belül, akkor meg fulladok. Így hát meg tettem. És nem bántam meg, hiába éreztem már sokadjára az ízét, akkor is olyan volt, mint egy álom. Egy álom aminek nem akartam, hogy vége legyen.

Amint vissza csókolt, nem bírtunk elszakadni egymástól. Gyengéden, a hajába túrtam, Ő pedig a csípőmnél fogva, tartott.
Amikor egy másodpercre is elszakadtunk egymástól levegőért kapkodva, a szám már égett a hiányától.

-haza kell mennem. - suttogta Harry, miközben az arckifejezésemet kémlelte.

-m..miért? - dadogtam, hiszen még mindíg a fellegekben jártam.

-dolgoznom kell, és már biztos Sarah is aggódik. - lépett hátrébb tőlem, miközben idegesen a hajába túrt.

-ez komoly? Az előbb azt mondod szeretsz és visszacsókolsz, most meg...most meg itt hagysz a jövendőbelid miatt, akit állítólag nem is szeretsz? - röhögök fel szarkasztikusan, a könnyek pedig egyből marni kezdték szemeimet, ahogy Harry szavai is a szívemet.

-nem tudom, hogy bizonyíthatnám be hogy Én, téged szeretlek Summer. Viszont meg kell értened, hogy jelenleg elég szar helyzetben vagyok, és muszály haza mennem. De ígérem, hogy holnap reggel, vissza jövök. - lépett vissza hozzám.

-komolyan? Miután ki elégítetted a farkadat? - csordult ki, az első könycsepp a szememből.

-tudod, hogy nem azértmegyek haza, hogy dugjak egy olyan nővel, akit
nem is szeretek. -

-engem se szerettél, még is minden nap megdugtál, ha akartam, ha nem. Vagy ezt el felejtetted? - töröltem le dühösen a könnyeimet.

-nem fekszem le rajtad kívül senkivel,
hidd el. -

-az érdekes...mivel a jövendőbelid, ezért ki kéne élveznetek nem de? - töröltem le könnyeimet, majd Harryt ki kerülve, mentem be a szobába, ahol a húgom, békésen aludt. Harry még utánam szólt, de amikor rá jött hogy reménytelen el ment. Nem tudom mikor ment ki Donna a szobából, de már nem volt itt. Valószínűleg annyira belemélyedtem Harrybe, hogy észre se vettem, amikor el hagyta a szobát. Le ültem az ágy szélére, és meg fogtam Lory kezét. Mitörténhetett? Az agyam megállás nélkül pörgött. Tehetetlen voltam, és ez volt a legrosszabb érzés. Nem tudtam mit kéne tennem. Csak ültem ott és reménykedtem, hogy minnél előbb felépül. De hogy sérülhetett meg ennyire úgy, hogy még kómába is került? Ráadásul, ha túladagolta magát, abba bele is halhatott volna. Ekkor, valaki kopogtatott az ajtón és rögtön utána be is lépett.

-Joseph. - suttogtam, az említett ember nevét.

Amint meglátott, oda sietett hozzám, Én pedig fel álltam, és szorosan magamhoz öleltem. Pár percig csak ölelkeztünk, majd hirtelen el tolt, és lágyan meg csókolt. Meglepődtem reakcióján, és egyből elhúzódtam. Persze Ő ezt még nem érthette...

-mi törtét tegnap? Hol voltál? - kérdezte ilyedten.

-én...én nem..- dadogtam.

Túl sok volt már ez nekem, így egyszerre. A levél amit Harry írt...az hogy a húgom ezt el titkolta előlem. Aztán a tegnap este, amit Harryvel töltöttem. Harry vallomása, hogy felesége lesz, és most ez hogy a húgom kómába került. Nem tudtam volna most meg magyarázni neki, hogy azért akadtam ki, mert megtaláltam Lory szobájában, egy levelet amit Harry írt, és ezért meg akartam keresni. Aztán amint meg találtam, újra le feküdtem a valaha volt elrablómmal.

Meg csaltam Josephet, holott nem ezt érdemelte volna. Úgy viselkedtem vele, ahogy azt a mondás tartja, miszerint ˝ha nincs ló, jó a szamár is.˝ Szemétség, de ez az igazság. Azt hittem szerelmes vagyok belé, de csak Harry járt a fejembe, amikor vele voltam. Azt kerestem benne, amilyen Harry is volt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

Sziasztok drága olvasóim<3

Remélem tetszett ez a rész is.
Ha igen, kérlek jelezd valamilyen formában. Ahogy az előző részben is említettem, instagrammon is meg találtok.

És mindenkinek boldog karácsonyt💜.