Fuck my life /H.S./ Fanfiction!

32. miért?

-ne csináld már, Summer. - tette a kezét az ülésem háttámlájára, miközben felém fordult.
___________________________________

-mit? - kérdeztem, mintha nem tudnám a választ.

-úgy csinálsz, mintha véglegesen búcsúznál. -

-nem tudhatjuk. - rántottam vállat gyerekesen.

-hát ez kezd nevetségessé
válni. - nevetett fel idegesen.

-eggyet értek. - forgattam meg szemeimet.

Ezután, megcsörrent a telefonom, Én pedig gyorsan ki kaptam a zsebemből a készüléket, majd meg néztem ki hív.

-Donna. - suttogtam a nevét, miközben le olvastam, a képernyőről.

Gondolkodás nélkül fel vettem, de amint el mesélte, zokogva, hogy mi történt, pánik rohamot kaptam.
Úgy éreztem, nem kapok levegőt, és lassacskán megfulladok. Gyorsan a mellkasomhoz kaptam a kezem, ugyanis az is megfájdult. Izzadni kezdtem, és az egész testem reszketett.

-Sum. - simította meg Harry, a hátam, miközben összeráncolt szemöldökkel, nézett.

Csak csendben figyelt, miközben a kezét, nem vette le rólam. Elővett, egy flakon hideg vizet, majd felém nyújtotta. Gyorsan ki kaptam kezéből, és inni kezdtem.
Lihegve nyújtottam vissza neki az üres flakont, miközben le töröltem a homlokomról, a verejtéket.

-jobban vagy? - kérdezte hallkan.

-azt hiszem igen. - feleltem.
-de...honnan tudtad? - lepődtem meg viselkedésén, ugyan is pontosan tudta mit kell csinálnia.

-az most nem számít. Inkább azt meséld el, hogy mi történt. - simogatta, még mindíg, a hátamat.

-a húgom, korházba került...nem tudom hogyan, de eszméletlen. - kezdtem el sírni.

-oda viszlek. - jelentette ki, Harry.

-ne! Már így is sokat tettél értem. Innen meg oldom. - szálltam volna ki a kocsiból, de Harry, gyorsan le zárta azt.

-oda viszlek! Ne ellenkezz! - mutatta fel, mutató ujját, Én pedig, bólintottam.

El mondtam melyik korházban tartózkodik a húgom, Ő pedig egyből el is indult velem oda.
Körül-belül, öt perc alatt meg is érkeztünk, de csak azért mert, Harry az összes piros lámpán, át haladt, és a sebességet se tartotta be. Sietősen be mentünk a kórházba, onnan pedig, egyből a recepcióshoz rohantunk.

-Summer Queen vagyok! - lihegtam.
-a húgomat ide hozták...-

-mi a neve? - kérdezte a recepciós nő, miközben a rágóján csámcsogott.

-Lory...Lory Queen. - hadartam.

-lássuk csak. - pötyögött be valamit a gépébe.

-tudna sietni? Kérem. - szólalt meg Harry, idegesen.

-meg van. Lory Queen. Igen, Ő van most, a hatodik emelet, huszonkilences szobában. - csámcsogott, még mindig idegörlőn.

Szó nélkül, rohanni kezdtem a lift felé, Harry pedig a nyomomban volt. Meg nyomtam a lift ajtajának nyitó gombját, az pedig pár másodperc alatt, ki is nyílt.
Be szálltunk, majd Harry meg nyomta, a hatos gombot és el is indultunk felfelé.
Idegesen doboltam a lábammal.

-semmi baj. - fogta meg Harry, a kezem.

-ne...ezt nem tudhatod. - csordult le, az első könnycsepp az arcomon, majd követte azt a többi is.

-Summer...- jött közelebb hozzám Harry.
-gyere. - tárta szét a karjait én pedig egyből el fogadtam ölelését.

Még mindíg érződött rajta a cigi, de az isteni parfümjével, megpróbálta enyhíteni.
Bele bújtam mellkasába, és mélyen le tüdőztem, fenséges illatát. Felemelte államat, hogy a szemébe nézzek, amit nem bántam meg. Percekig csak néztük egymást, míg nem hirtelen meg állt a lift, a negyedik emeleten, és két idős pár szállt be. Egyszerre húzódtunk el egymástól, de Harry, meg fogta a kezem, és össze is kulcsolta azt, a sajátjával. Amikor végre meg állt a lift, immár a megfelelő emeleten, ki szálltunk és gyors léptekkel szeltük át, a hatalmas folyosót. Mindketten, az ajtók számát néztük, amikor végre meg tekintettem, a huszonkilencest.

-ez az! - fordultam hátra Harry-hez, majd egyből be is nyitottam.

-Summer. - kapta el Harry a csuklóm, Én pedig egy ideges pillantást vetettem rá, és vártam hogy megszólaljon.
-idekint meg várlak. - bólintottam, majd be is mentem a szobába.

A húgom eszméletlenül, és sebesülten feküdt a kórházi ágyon, mellette pedig ott volt Donna, egy kanapén.
Oda rohantam hozzájuk, majd egyből fel tettem Donnának, az első kérdésemet.

-mi történt? - remegett meg a hangom.

-ne..nem tudom pontosan. - könnyes szemekkel jött oda hozzám, bennem pedig, egyre csak gyűlt a harag és a szomorúság.

-ezt meg hogy értsem? - túrtam idegesen a hajamba.

-az orvosok még nem tudták meg mondani. - nyugtatott...vagy is csak próbált.

-de hogy találtak rá? Hogy kerül ide? - szinte már kiabáltam és éreztem, hogy kezd újra rám törni a pánikroham.

Harry, egyből be nyitott, majd oda sietett hozzám.
Fel néztem, zölden csillogó íriszeibe, majd hirtelen össze csuklott két lábam. Harry, gyorsan le gugolt hozzám és szorosan magához ölelt.

-az orvos azt mondta, valószínűleg túl adagolta magát. - zokogott Donna.

-ez meg hogy lehetséges? - kérdezte Harry, hejettem is.

-nem volt otthon..nem tudom. Amikor Summer először el ment, Lory nagyon dühös volt, és fojton el járt bulikba. De amikor vissza jött Summer, mintha újra a régi Lory lett volna. Most viszont hogy megint el mentél Summer...- mondta már nekem.
-Lory is el akart menni. Próbáltam vele beszélni, de egyszerűen hajthatatlan volt. Így hát be kellett zárnom a szobájába, de az ablakon ki mászott. Aztán, a korházból hívtak... - mesélte, szomorúan.

Nem bírtam meg szólalni, csak zokogtam és minél közelebb akartam magam érezni, Harry-hez.

Ezt nem hiszem el...hogy lehettem ennyire hülye, hogy magára hagytam a húgomat.

___________________________________

Sziasztok drága olvasóim. <3

Először is, meg szeretném köszönni a sok pozitív kommentet, nagyon sokat jelent nekem higyjétek el.

Másodszor, ahogy elnézem egyre bővül az olvasóim száma, ami szintén nagyon boldoggá tesz.

Nagyon hálás vagyok! Köszönöm hogy olvasod a munkámat💗.