Fuck my life /H.S./ Fanfiction!

31. Váratlan Vallomás

-jó éjt. - mosolyogtam, a becézésének hallatán,
majd lassan álomba merültem.
___________________________________

Reggel, vagy is majdnem dél volt (11:48) amikor, felébredtem. Furcsa mód, most nem volt az a megszokott rémálmom, amibe Harry is szerepelt. Igazából, most nem emlékeztem, hogy álmodtam volna bármit is, aminek kifejezetten
örültem, mert így végre nyugodtan aludhattam.

Harry, nem volt mellettem, ami elszomorított, mert jó lett volna, arra ébredni, hogy mellettem szuszog. Meg dörzsöltem szemeim, majd fel könyököltem és körül néztem, a szobába. Fel ültem az ágyon, mostmár teljesen, és láttam hogy Harry, kint cigizik, az erkélyen. Elhúztam a szám, majd úgy döntöttem, ki megyek hozzá. Halkan ki sétáltam az erkélyre, de Ő, észre se vett. Hátulról át öleltem a derekát, Ő pedig meg remegett.

-basszus. - sziszegte fogi közt, Én meg fel nevettem.

-megijedtél? - kérdeztem, miközben mellé álltam.

Beleszívott szegfűszeges cigijébe, majd halkan megszólalt, de nem a kérdésemre adott választ.

-emlékszel, amikor régebben még nálam, majdnem le feküdtünk, de ránk nyitott egy nő? - nézett rám kíváncsian, a válaszomra várva. El gondolkodtam kérdésén, mert először nem ugrott be mire gondol, majd hirtelen eszembe jutott.

-igen, azután léptem le...- köszörültem meg, a torkom.

-igen..-

-miért kérded? - kérdeztem, kíváncsian.

-Ő, az anyám...- húzta el, a száját.

-tessék? - nevettem kínosan. -basszus, ez most halál komoly? -

-igen..teljesen komoly. - szívott mélyen a cigijébe, majd el nyomta és háttal, neki támaszkodott a korlátnak.

-kínos lessz, ha be mutatsz, majd neki. - mosolyogtam.

-nos, ez lenne a bökkenő...- fordult felém, hogy a szemembe nézhessen, de nem bírta sokáig tartani a szemkontaktust, ezért el fordult és úgy folytatta mondandóját.
-valamit nem mondtam el, Summer...-

-mégpedig? - nyugtalankodtam, ugyan is, elég komolynak tűnt a dolog.

***

-várj már. - kiabált utánam, Harry.
-most meg hová mész? - kérdezte idegesen.

-nem tudom. - torpantam meg, majd könnyes szemeimmel, zöld íriszeibe néztem.
-azt viszont tudom, hogy most nem bírnék veled egy légtérbe lenni. - mutattam körbe a házon, majd a kijárat felé indultam.

-Summer, kérlek beszéljük ezt meg normálisan. - jött utánam ismét.

-mit Harry?...azt hogy rohadtul megcsaltad velem tegnap este a barátnődet?...hmm? Mert szerintem ezen, rohadtul nincs mit meg beszélni. - indultam volna ki az ajtón, majd újra vissza fordultam.
-ja, és tudod mi a legrosszabb? - kérdeztem idegesen.
-az, hogy Én is meg csaltam a barátomat miattad, mert Én hülye, azt hittem megváltoztál és szeretsz. De úgy
látszik tévedtem. - néztem rajta végig, miközben ki mentem az ajtón.

-nem tévedtél! - követett még mindíg, ami miatt kezdett az agyamra menni.
-Én szeretlek Summer. Nem hazudtam tegnap este, amikor ezt mondtam. -

-tisztában vagy vele, hogy mit tettünk? - fordultam felé, ismét.

-igen! Szeretkeztünk tegnap este, abban a rohadt faházban. És kurvára élveztem...és ami a legrosszabb, hogy bármikor meg tenném újra, és újra. -