Perzseltföld

Harmadik fejezet

- Hé, hé, hé.- húzott Newt távolabb.
- Mégis akarod azt a verést?!- állt mellém Minho.
- Mi történt?- értetlenkedett a szőke.
- Ez a... plottyfej beszél a fejemben.- szinte még én sem hittem el, amit mondtam. A kezdeti sajnálatom és jóindulatom elmúlt a fiú iránt.
- Hogy mit?- nézett rám kérdőn az ázsiai fiú. De Newt valamiért meg sem lepődött.
- Thomas mondta, hogy ő is tud valami ilyesmit csinálni Lisával.
- Ó tényleg, a hókuszpókusz páros.- forgatta meg a szemét Minho. 
- Várj, mi?- értetlenkedtem most én is. 
- Azok ketten tudnak egymás fejében beszélni. És úgy látszik, most a kis új fiú is megpróbálkozik.- válaszolt a futár és rosszallóan nézett Arisra.
- Hé, az mi ott a nyakadon?- szólt egy fiú, akinek nem tudtam a nevét, és a hókuszpókusz srác nyaka hátuljára mutatott. Az forgatta a fejét, de nyilván sehogy sem látta. Ezért Minho fogta magát és lehúzta a fiú pizsamafelsőjének hátulját. Elképedve bámulta. Valamiféle tetoválás lehetett, és mivel én is marha kíváncsi voltam, hogy mi lehet az közelebb mentem. Nagyjából a lapockái vonalában egy nagyon hasonló írás volt, mint amit az ajtón láttam:

A VESZETT tulajdona. B csoport B1-es alany. A Szövetséges.

- Ez meg mi a franc?!- kérdezte Minho.
- Mit tudom én. De ennek éjszaka kellett rám kerülnie. Különben este zuhanyzáskor észre vettem volna.- védekezett Aris.
- Na persze.- engedte el a felsőt az ázsiai fiú. Ekkor valami hasonlót vettem észre az ő hátánál is. Csak valami írás teteje látszott ki.
- Hé, neked is van ott valami!- léptem egyből hozzá és gondolkodás nélkül lejjebb húztam a pizsamáját.
- Mi van ott?- türelmetlenkedett.
- Azt írja: A VESZETT tulajdona. A csoport A7-es alany. A Vezér.
- Mi a... Ezt meg kell néznem.- azzal átrohant a fürdőszobába, és több-kevesebb sikerrel elolvasta magának is.
Innentől kitört az őrület. Mindenki a saját és mások irományát olvasgatta. A szememmel Newtot kerestem. A fiú az egyik ágyon ült görnyedten, szemeit lesütve.
- Veled meg mi van?- ültem le mellé.
- Csak... Ha Lisa nincs itt, akkor valószínűleg Arisra cserélték. És fogalmam sincs hol lehet most.
- Lehet, hogy már biztonságba szállították.- próbáltam jobb kedvre deríteni.
- Meg vagy bökve?! Ezt még te sem hiszed el!- kapta fel a vizet.
- Hűtsd le magad. Mi a plotty ütött beléd?!- na ehhez most igazán nem volt hangulatom. Fel is álltam az ágyról és indulni készültem.
- Dia, várj... Sajnálom. Nem akartam így beszélni veled.- Erre csak megrántottam a vállam, de gyorsan meggondoltam magam és még sem mentem el. Newttal most valami nagyon nincs rendben, és szeretnék neki segíteni.
- Felejtsük el.- ültem le újra.- De akkor beavatnál végre, hogy mi a franc van Lisával meg veled?
- Nem is tudom... Olyan gyorsan történt.- sóhajtott.- Amikor a gyengélkedőre küldted, sokat beszélgettünk, és talán egy kicsit bele is szerettem. De aztán Thomasszal eljátszották, hogy szerelmesek és mérges lettem rá. Nagyon. Aztán... Mikor kiderült, hogy csak testvérek, annyira magával ragadtak az érzelmek és a buszon végre megcsókoltam.
- Igen, azt láttuk. De... Nem voltál mérges, hogy nem volt veled őszinte?
- De... Vagyis nem mondtam neki, de ettől függetlenül... Ahj, a francba csak annyira jól esett végre egy igazi női érintés. És érezni, hogy valaki szeret. Érted mire gondolok, ugye?- nézett mélyen a szemembe. Egy pillanatig a földet bámultam, majd Minhóra pillantottam, aki a tükör előtt bohóckodott, pár másik tisztárssal együtt. Valamiért most nem látszott, hogy sántítana. Meggyógyíthatták? Mondjuk, ha egy éjszaka alatt húsz gyerekre szövegeket tudnak varrni, meg embereket csereberélni, nem lehet nagy munka. De majd megkérdezem tőle, hogy fáj-e még neki.
- Még szép, hogy érted- folytatta-, hiszen Thomas miatt jöttél fel az Útvesztőbe.
- Igen... Thomas...- rántottam vissza magam a beszélgetésünkhöz. Bűntudatom volt, amiért az eltűnése után már egyből Minhón fantáziálok. Thomas szeret és én is őt, de ez egyszerűen túl bonyolult.
- És megígértem Lisának, hogy vigyázok rá. Hát ez nem jött össze.- nevetett fel erőltetetten.
- Inkább beszéljünk valami másról.- ráztam meg a fejem.- Mutasd a tetkód!
A hátán a következő volt:

A VESZETT tulajdona. A csoport A5-ös alany. A Ragasztó.

Miután elmondtam neki mi áll ott, meglepődve nézett rám.
- Ragasztó?
- Gondolom, mivel összetartasz minket... Vagy mi.
- Aha... Biztos... Na most muti a te hátad!
A fiú lejjebb húzta a felsőmet és furcsán sokáig olvasgatta.
- Ilyen hosszú a szöveg?- próbáltam viccelődni, de igazából nagyon nem tetszett, hogy ennyi ideig nem szólal meg.
- Nem, csak...
- Mondd már!
- Azonnali hatállyal a VESZETT-hez juttatandó.
- Mivan? Ennyi? Semmi VESZETT tulajdona, meg hányas alany, meg valami menő megnevezés?
- Semmi. Ezek el akarnak téged kapni! Biztos szükségük van rád. Talán nem tetszett nekik, hogy Thomas után jöttél.
- Így jártak. Egyébként igen, szerintem is keresnek. Valamiért kellek nekik. Valószínűleg ezért volt a szürke szem, meg a hajtincs.
- Tényleg hova lett az a cuki hajtincsed?- vigyorgott.
- Minho levágta.- vettem fel egy csalódotta arckifejezést. A fiú csak nevetett.

Ebben a pillanatban valami iszonyú hangos sziréna szólalt meg.