Perzseltföld

Második fejezet

Az arcok valahogy ismerősnek tűntek, és mikor rájöttem honnan, megállt bennem az ütő. A megmentőink holttestei voltak...

Egy ideig senki nem tudott megszólalni. Mindenki kisereglett a közös helyiségbe. Néhányan el is hányták magukat, és már én sem álltam olyan messze ettől. Egyrészt a testek miatt másrészt meg ilyen szimpátia hányás, vagy mi. Szimpátia hányás? Ismételtem el magamban és majdnem el is vigyorodtam, valamilyen megmondhatatlan morbid okból. Menekülni akartam. Nem csak testben, hanem lélekben is. Nem akartam felfogni, hogy az emberek, akik kihoztak, most itt lógnak előttem.
- Meg vagyunk bökve.- foglalta össze Minho tömören a helyzetet. 
- Jól látod zsenikém.- forgatta meg Newt a szemét és az előbb használt tűzoltókészülékkel a mögöttünk lévő ajtó felé közeledett. 
Először nem értettem miért, de aztán elolvastam rajta a feliratot:

Lisa Brown. A csoport. A1-es alany. A kaméleon.

Kaméleon? Meg milyen csoport? És Brown? Az emlékeimből halványan derengett, hogy híres emberek után neveztek el minket. Akkor talán nem mindenkit... Igazából a saját nevem eredetét sem tudom. Esetleg Diana hercegnő? Nem ugrott be, hogy pontosan ki is ő, de talán jó nyomon jártam.

- Nem zavar, hogy éppen egy tucat ember lóg felakasztva mögöttünk?- szólt dühösen az ázsiai fiú.
- Tudnom kell, hogy jól van-e!- válaszolt Newt és elkezdte ennek a kilincsnek is a tönkretevését is. 
- És te min gondolkozol ennyire? Szinte hallom, ahogy zakatolnak a kis kerekek az agyadban.- bökött a futár szórakozottan a fejemre.
- Csak nem akarom túlgondolni ezt az egészet, de nem igazán sikerül. Mondjuk egyrészt, nem is értem mi folyik itt, de úgy látszik még sem menekültünk meg... Túl szép is lett volna.- nevettem fel gúnyosan.
Eközben Newt feltörte az ajtót, ami egy hangos nyikorgással kinyílt.
- Lisa!- szólt. 

Nyilván nem tudtam megállni, hogy ne menjek be utána. Tudnom kellett, mi van Lisával. A szoba sokkal kisebb volt, mint amiben mi aludtunk és ablakai sem voltak. A velünk szemben lévő fal előtt négy emeletes ágy állt. Az egyik alsó részen az eddig talán alvó személy most megfordult, de egy kicsit sem úgy nézett ki, mint Lisa. A fiú egyből felpattant és tágra nyílt szemekkel bámult ránk. Napbarnított bőre és nagyon rövidre vágott sötétbarna haja volt. Véznának nem mondanám, de egy nagyobb széllökés talán elvitte volna.
- Ti meg ki a francok vagytok?- kérdezte magabiztosságot színlelve.
- Mi lenne, ha inkább te mondanád el nekünk, hm?! Mi húszan vagyunk, és simán kiverjük belőled még a szart is, ha esetleg nem működsz együtt.- mondta a nagyszájú futár, aki a többi tisztárssal együtt mögöttem ugyancsak a szobába zsúfolódott. 
- Nézzétek, mindjárt összecsinálja magát ijedtében!- nevetett fel egy tisztárs, amit mások is követtek. 
- Fogd már be- szóltam neki hátra -, úgy viselkedsz, mint egy óvodás.
Valami lekicsinylő válaszra számítottam, de szerencsére ez elmaradt és a szobában csönd lett. A fiúk elkezdték lecsavarozni a felső ágyakat, körberakták, és mindenki helyet foglalt rajtuk.
- Mit akartok tudni?-sóhajtott a fiú megadva magát.
- Ki vagy te? Honnan jöttél? Mit keresel itt?- sorolta Minho.
- Ha én azt tudnám...-nevetett fel szórakozottan és megdörzsölte a halántékát.

Ezután Aris bemutatkozott és elmesélte, hogy az Útvesztőből jött, mire a csapaton egy nagy morajlás futott végig.
- Az Útvesztőből?- hitetlenkedett Newt - Onnan mi jöttünk és biztos vagyok benne, hogy te nem voltál ott.
- Higgy amit akarsz. Onnan szabadultam ki néhány nappal ezelőtt több tucat lánnyal együtt. Aztán egy bazi nagy tornateremben tartottak minket, majd tegnap engem különválasztottak. 
- Lányok? És te voltál az egyedüli fiú?-kérdeztem- És te indítottál el valamiféle ,,végzetet"?
- Ezt meg honnan tudod?- bámult rám tágra nyílt szemekkel. 
- Úgy, hogy velünk is ugyanez történt.- válaszolt helyettem Minho.
- Ezek szerint a kibökött Alkotók két útvesztőt csináltak az egyikben lányokkal, a másikban fiúkkal.- vonta le a következtetést Newt.
- És... Nálatok is eltűnt rejtélyes módon, aki utolsónak csúszott le a csúszdán?- kérdeztem Thomasra utalva. Tudnom kellett, hogy direkt akarták-e így, vagy csak valami történt vele. 
- A legjobb barátomat.... megölték...- mintha könnyeket láttam volna Aris szemében.- Valahogy rávették az egyik lányt, hogy döfje le Rachelt...

Szóval Gally nem véletlenül tette azt, amit tett. Az Alkotók újabb mocskos tréfája. De már meg sem lepődtem. Chuck halálának pillanata beleégett az agyamba és újra sírni akartam. A könnyek elkezdtek előtörni, de gyorsan visszapislogtam őket. 

- Sajnálom... Tudom milyen érzés elveszíteni egy ilyen közel álló személyt.- kezdtem a padlót vizsgálni.

Hé... hallasz?

Ismertem fel Aris hangját a fejemben. Az ijedtségtől hátraugrottam és az ágy mögött hanyatt estem.  

- Zöldfül!- kapott Minho egyből utánam, hogy felsegítsen.
- Ezt hogy csináltad?!- néztem ijedten az új fiú felé.

Erre gondolsz? Azt hittem ez neked is megy.

Szólt újra. A kezeimet a füleimre tapasztottam, de ez nyilván nem segített a helyzeten.

- Hagyd abba!- kiáltottam összeszorított szemekkel.
- Dia!- jött oda Newt is- Mi a plotty történt?!
- Beléd meg mi a franc ütött?- kérdezte Minho aggódva. 
Hirtelen felpattantam a földről, és Aris felé indultam nagy léptekkel, aki a közeledésemre úgyszintén felállt. Közvetlenül előtte álltam meg.
- Ezt soha többé ne csináld!- mondtam erélyesen. 

Különben?

Szinte hallottam a nevetését a fejemben. Sehol nem volt már az előbbi megilletődött új fiú, aki sír a barátja halála miatt. Lehúztam neki egy pofont.

- Különben nézz szembe a következményekkel.

A lehető legbénább ,,beszólás" volt, amit valaha mondtak, de új fiú csak ne szórakozzon az agyammal.