Perzseltföld

Tizenharmadik fejezet

- Ha igent mondok... Mi történik a többiekkel?- kérdeztem félve.
- Megígérem, hogy ha eljutnak a biztonságos menedékig, a te A7-esed és A5 is a lehető legjobb bánásmódban fog részesülni. 
- Esküszöl?
- Esküszöm.
- De, ha most elmegyek, aggódni fognak értem. Nem tudják majd hol vagyok.
- Ezen ne is gondolkozz. Reggelre majd nem is emlékeznek rád.- jelentette ki közömbösen, de láttam, hogy tetszik neki, hogy a beszélgetésünk ebbe az irányba halad.
- Elfelejtenek? Teljesen?
- Mindent. Mintha soha nem is lettél volna itt.- lassan feltápászkodott. - Akkor?- nyújtotta felém a kezét. 

Lassan felálltam. Borzalmasan fájt, hogy az egyetlen barátaim nem emlékeznek majd rám. De a másik oldalon, azzal, ha elmegyek rajtuk is segítek majd, ráadásul Thomast is viszont láthatom. A szoba felől hangok hallatszódtak, gyorsan talpra ugrottam. Minho jött ki a közös helyiségbe, néhány lépéssel mögötte Newt. Az arcuk kísértetiesen festett a hideg, oldalról érkező fényben.

- Fiúk!- szóltam nekik, de ők nem reagáltak. Mintha nem is lennék ott.
- Neked meg mi bajod van?- szólt Newt az ázsiai fúnak.
- Azt hittem valamit láttam. Elég furát álmodtam egy lányról és arról, hogy veszélyben van. Egy pillanatra mintha fényt is láttam volna innen.- merült a gondolataiba. 
- És kirohantál ide, hogy megmentsd az álombeli hercegnődet?- nevetett fel a szőke.- Hát itt nem sok lányt tudnál megóvni. Maximum Williamet. Ő elég lányosan viselkedik néha.- röhögött még jobban. 
- Minho, Newt!- futottam közvetlen eléjük. Megpróbáltam őket megérinteni, de a kezem átsiklott a testükön.- Vegyetek már észre!- kiabáltam nekik, miközben könnyek kezdtek záporozni le az arcomon. 
- Mit gondolsz, miért nem hallottak meg eddig?- lépett közvetlenül mögém a Patkányember - Mert nem is vagy itt.- suttogta a fülembe.
- Igazad van.- válaszolt Minho Newtnak - De ha láttad volna haver! Sötétbarna haja volt és gyönyörű szürke szemei. Ő volt az én Zöldfülem.- meredt a távolba.
- Na, elég volt mára hősszerelmes! Holnap nehéz napunk lesz. Talán ha túléljük ezt a bökött próbát, majd a B csoportban megtalálod szíved választottját.- kezdte befelé tessékelni a szobába.
- Legyen úgy.- nevetett fel Minho és mind a ketten visszamentek aludni. 
- Ezt nem teheted!- pördültem meg a férfi felé.
- Tudom kincsem, hogy fájdalmas, de ez sok fájdalomtól kímél meg mindenkit. Ha szeretnéd, veled is elfeledtetem őket, és minden olyan jó lesz, mint az Útvesztő előtt. - itt egy kis szünetet tartott- Gyere - nyújtotta ki felém újra a kezét -, menjünk haza.

***

Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Csak átfordultam a másik oldalamra, a takarót még jobban a fejemre húztam. 

- Hékás - hallottam magam mellől egy hangot -, valaki nagyon belejött a lustálkodásba. 

A szemeim azonnal kipattantak és fénysebességgel ugrottam ki az ágyból. 

- Minho...- gyűltek könnyek a szemembe. 
- Hé, Zöldfül, mi történt?- kérdezte összezavarodva. 
- Én annyira, de annyira szeretlek!- öleltem át szorosan.
- Én... Én is szeretlek.- mondta, viszonozva a gesztusomat. 
- Azt hittem...- kezdtem bele, de végül elvetettem az ötletet, hogy beszámoljak az éjszakámról.- Csak... Rosszat álmodtam.- hazudtam - Te és Newt teljesen elfelejtettetek és nem is vettetek észre. Mintha nem is léteznék.- szipogtam.
- Most már minden oké...- simogatta a hátam. 
- Bocs, erre most nincs időnk.- bontakoztam ki az öleléséből és letöröltem a könnyeimet, mert feleszméltem, hogy egy órán belül el kell tűnnünk innen.- Minden rendben?- utaltam a paradicsomvörös arcára. 
- Igen, igen teljesen...- válaszolt egyből. Eszembe jutott, mit mondott a Patkányember a Változókról, amiket egymásból hozunk ki. Most azonnal rá akartam kérdezni, de inkább nem tettem, tekintve, hogy egy órán belül el kell hagynunk az épületet, ha csak nem akarunk kínok-kínjával meghalni. Aztán az a zavaros kép, amit mutatott, amikor a fiúk észre sem vettek. Minho rólam álmodott... Persze, az nem volt valóságos, de már nem igazán tudtam eldönteni mi az, és mi nem. 

- Na, hogy áll a mi vezérünk?- jött  oda hozzánk mosolyogva Newt. Mintha nem is a halálunkba futnánk. Megint...
- Newt ne szórakozz - nevetett az ázsiai fiú -, mindannyian tudjuk, hogy itt te vagy az igazi vezér. 
- Szerinted viccnek vannak rajtunk azok a tetkók?
- Szerintem is jól állna neked.- kacsintottam rá játékosan. 
- Srácok, hagyjatok már!- tette fel a kezét védekezően.- Azt hiszitek ezek a vacok bármit is jelentenek? Csak játszadoznak velünk!

***

Pontosan hat óra előtt tíz perccel már mindenki Aris szobájában várakozott a falkapu megnyílására. Mindenki a vizes zacskóját szorongatta a kezében, oldalán a batyuval. A levegőben nyilvánvalóan tapintani lehetett a feszültséget. Éppen az éjszakai történéseket elemezgettem magamban, amikor valaki mellém lépett:

- Azóta nem próbáltad a telepatikus dolgot?