Perzseltföld

Huszonnyolcadik fejezet

Életemben nem örültem még ennyire egy babkonzervnek. Szinte feltéptem a tetejét és a hozzá tartozó műanyag kanállal lapátoltam magamba az ételt. 

- Lassan a testtel, még megfulladsz.- telepedett le a jobb oldalamra Newt is. 

Nem bírtam válaszolni neki. Tudtam, hogy rosszul leszek, ha ilyen tempóban tömöm a kaját, de minden egyes falat valami isteni ízrobbanás volt a számban. Egy kicsit lassítottam a tempón, de az az egy doboz hamar elfogyott még így is. Jorge ebből nem csinált problémát és azonnal a kezembe nyomott még egyet. Amikor azt is teljesen elfogyasztottam és a vizesüvegemet is kiittam, elégedetten, teli hassal dőltem újra a falnak. 

- Tehát, ami kettőtöket illet...- nézett felhúzott szemöldökkel ránk a szőke fiú, de nem tudta befejezni, mert Brenda félbeszakította.

- A vezéretekkel akarok beszélni.- a folyosón síri csönd lett. Minden szempár Minhóra szegeződött, ahogy apróbb nyögések közepette felállt és nagyot sóhajtva a lány elé lépett.

- Parancsodra.- hajolt meg a fiú gúnyosan.

- Azt mondtam a vezéretekkel.- húzta össze mérgesen a szemöldökét.- A lánnyal.

Először körbenéztem, majd rájöttem, hogy rajta kívül én vagyok itt az egyedüli lány.

- Nem, nem félreérted. Minho a vezérünk.- mondtam.

- A Méregzsákkal nem vagyok hajlandó beszélni.- jelentette ki.- Te gyere velem. 

- Ha a vezetőnkkel akarsz beszélni, akkor csak Minhóval tudsz. Ha tetszik, ha nem.- mondtam erélyesen.

- Menj, Zöldfül.- biccentett a lány felé a fejével.- Ha már a hölgynek nem felel meg az én társaságom.- horkantott.

- Valami baj van?- közeledett felénk Jorge a folyosó másik végéről.

- Nem.- feleltem.- Az ég világon semmi.- álltam lábra és követtem Brendát és oldalsó helyiségbe. 

A szoba, ahova vezetett egy kisebb raktárhelyiség volt. Egyszerű szürke falai voltak, tele polcokkal, amiken még jó néhány ugyanolyan konzerv foglalt helyet, mint amilyeneket mi is ettünk. Ezen kívül eldobott kartondobozok feküdtek a földön az egyetlen asztal körül. A hozzánk legközelebb lévő sarokban néhány hátizsák és rengeteg vizespalack volt. A fényt a plafon közepére fellógatott villanykörte adta.

- Szóval...?- néztem kérdőn a lányra.

- Szóval tudni akarom, mi olyan különleges benned.

- Ezt meg hogy érted?- húztam össze a szemöldökeimet.

- Úgy látszik, Jorge megbízik benned.- egy kis hatásszünetet tartott- Tudni akarom miért.

- Hogy őszinte legyek...- kezdtem volna bele, hogy dunsztom sincs miért, de egy robbanás hallatszott szinte közvetlenül mellőlük.

A robaj felé fordítottam a fejemet majd Brendával egymásra néztünk. Felkapott két hátizsákot és az egyiket a kezembe nyomta, majd megragadta a csuklómat és kifelé húzott az ajtón. Bal oldalról egy hatalmas porfelleggel találtam szembe magam. Először kisebb majd egyre nagyobb kődarabok potyogtak föntről és a plafon folyamatosan rázkódott. A rémületem csak még nagyobb lett, mikor rájöttem, hogy a barátaim pont abban az irányban vannak. Gondolkodás nélkül vetettem volna bele magam az áthatolhatatlannak látszó porfelhőbe, de Brenda elkapta a pólóm hátulját a nyakánál és hátrafelé rántotta. Majdnem hátraestem, de a kezeimmel egyensúlyozva végül sikerült talpon maradnom.

- Nincs erre idő!- üvöltötte a fülembe és az ellenkező irányba kezdett futni. Még utoljára visszanéztem, majd be kellett ismernem, hogy igaza volt és követtem őt a sötét folyosón.

Nem jutott messzire így elég könnyen beértem, mögülünk pedig egy még az előzőnél is nagyobb robbanás hallatszott és az, ahogy a kövek egymásra esnek, ezzel elválasztva engem a csapatomtól. Egy pillanatra megálltam és hátra néztem. Fogalmam sincs miért ugyanis semmit nem láttam, de valamiért így éreztem jónak. Pár másodpercig csak ott álltam, és próbáltam feldolgozni, hogy ez az egész mit is jelent. Először is elvesztem egy sötét alagútban egy lánnyal, akit ma reggel ismertem meg és meg akarta ölni a fiút akit szeretek. Másodszor el vagyok választva a csapatomtól, ami talán nekem a biztos halált jelenti és azt hogy az is benne van a pakliban, hogy nem látom őket soha többet. Harmadszor valószínűleg semmi esély arra, hogy innen kijussak. De amúgy jók a kilátásaim...