Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

Prológus

Egyiptomot az emberiség bölcsőjének is szokták nevezni a történészek. Hát nálam ez hatványozottan érvényes, hisz ott születtem.

A Nílus mellett élünk a világtól teljesen elszigetelve egy hatalmas birtokon az anyukámmal, a bátyáimmal, Melindával, a kapuőrző szfinxünkkel, meg rengeteg állattal és növénnyel.

Nyilván ezt egy HP Fan Fiction előtt nem kell elmondanom, de idén leszek a Roxfortban harmadéves és mit ad isten varázsló vagyok. És nem is akármilyen...

A Maledictus nevű átok miatt édesanyám és én születésünktől fogva emberi macskák vagyunk és genetikai animágusok. Ez azt jelenti, hogy anatómiailag majdnem megegyezünk az emberekkel azzal a különbséggel, hogy nekünk van lompos farkunk, hosszú karmunk, szőrmebundánk, a talpunk hasonlít a macskák mancsára, meg egyéb nyalánkságok és persze át tudunk változni sima fekete, hosszú szőrű macskává, meg átlagos emberré is. Azonban mivel ez egy átok, ezért vannak árnyoldalai, emiatt nálunk a vérvonalat a nők viszik tovább és az a lényege, hogy mindig kényszerből hozzá kell menni egy tisztavérű mágushoz és szülni kell 6 fiút, hogy a 7. lány legyen. Ezek után bármelyik évben "betoppanhat" a nagy Ő, mint valami "jutalom a szolgálatainkért".

A másik kiemelkedő átokfajta a Taplilatuz errorum, ami a XX. század emberkísérleteiből maradt vissza. A fékevesztett tudósok valószínűleg véletlenül kikísérleteztek egy új szfinx fajt, a Femina Hybrid Sphinge-et, amiből nincs túl sok a világon. Ennek az előnye, hogy ettől nem csak macskává, hanem bármivé átalakulunk, aminek el van raktározva a DNS-e a sejtjeink memóriájában, a hátránya meg egy súlyos mentális betegség, a Disszociatív Személyiségzavar.

A nyári szünetben először meghívtam a lányokat –Beth, Emma, Katy, Pansy és Mili– egy szülinapi ottalvós bulira, mivel tavaly láttam, hogy a többség, aki jelen volt, nagyon jól érezte magát. Idén már nagyjából tudták, hogy mi merre hány méter, ezért már tudatosan járták körbe az emeleteket és vizsgálódtak, hogy mi változtatta meg a helyét. Ők is megjegyezték, hogy kifejezetten változékonyak a helyiségek.

Júliusban aztán amikor egy nap anya éppen idegenvezetőként dolgozott a Minisztériumban és szünete volt, odament hozzá Bill Weasley. Elárulta neki, hogy a Weasley család egy hatalmas összeget nyert a Britek lottóján, ezért ideutaznak Egyiptomba. Utána megkérte anyát, hogy átmenetileg beköltözzenek-e hozzánk, amíg haza nem mennek. Édesanyám erre igennel felelt és elmondta, hogy szívesen vállal vendégeket, hiszen rengeteg vendégszobánk van.

Bill ennek nagyon megörült és pár napon belül nem messze a kapunktól, a homokba hoppanáltak. Nagyon veszélyes volt ez az akció, mert anya elfelejtett szólni Melindának, aki ezt fenyegetésnek vette, meg amúgy is félelmetes lehetett Weasleyék szemszögéből az, amikor a kapuőrző szfinxünk egy szempillantás alatt megjelent a semmiben és elkezdte találóskérdésekkel bombázni a felnőtt Weasleyket, hiszen ez a szfinxek fegyvere. Szerencsére a második kérdés közepére értünk oda és tisztáztunk pár dolgot. Utána mindenki szépen becuccolt a vendégszobákba és elkezdődött a körbevezetés. Először a piramisunk emeleteit vizsgáltuk meg és bejártunk mindent, nehogy eltévedjenek. Aztán kivezettük őket a kapuba, hogy lássák: Melinda nem is olyan vérszomjas. Végül maradt a birtok, amit csak a piramis tetejéről kémleltünk, mert akkora, hogy azt csak a legtetejéről lehet teljes egészében belátni.

Már ekkor látszódott, hogy néhány Weasley szimpatizál a bátyáimmal, viszont pár nap múlva már meg is volt ki kivel töltött sok időt: Jeffreyvel és Vincentel Fred és George volt, mert állításuk szerint őket nagyon érdekelték a veszélyes állatok. Nem is ők lennének... Sebastiannal Bill volt, mivel ők már ismerték egymás a Minisztériumból és jó barátságot ápoltak. Lucassal Percy találta meg a közös hangot. Ők állandóan a könyvtárban voltak és vagy olvastak, vagy vitatkoztak egymás nézeteivel, mint valami nagytudású akármik. Benjaminnal és Johnatannal Charlie és Ginny azonosult, hiszen mind a négyen szeretik a kviddicset, meg szófogadóak a szüleikkel szemben. Velem meg kizárásos alapon Ron volt, de nem bántam. Jól kijöttünk egymással.