Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

XXI. Roxmorts II

Ezek után Piton kiüríttette Harryvel a zsebét, amiben 1-2 zacskó tréfa volt Zonkótól, meg a Tekergők Térképe. A Zonkós cuccokon hamar túltette magát, de a térképpel meggyűlt a baja...

– Ez micsoda? –kérdezte gúnyosan a professzor.

– Egy darab pergamen... –felelt Harry vállvonogatva.

– Mi szükséged lenne egy régi pergamendarabra? –morfondírozott– Legjobb lesz, ha... elégetjük! –majd a kandalló felé fordult.

– Ne! –rémüldözött Harry.

– Nocsak! Ez is egy becses ajándék Weasley úrtól? Vagy ez valami más? Egy láthatatlan tintával írt levél? Vagy egy útikalauz, ami elárulja hogy lehet a dementorokat megkerülve lemenni Roxmortsba? –találgat Piton. Harry pislogott egyet. Ez rossz döntés volt– Lássuk csak... lássuk csak... –azzal megkerülte a dolgozóasztalát, kiterítette rá a lapot és elővette a pálcáját. Mivel a lap akkora volt, hogy az én helyemet is elfoglalta, ráültem a papírra– Tárd fel titkodat! –majd megérintette a pálcájával a pergament. Semmi reakció. Pedig megesküdtem volna, hogy ez a Tekergők Térképe– Mutatkozz meg! –parancsolta Piton és ezúttal erősebbet ütött. Továbbra is fehér és üres volt a lap– Én, Perselus Piton, az iskola professzora parancsolom, hogy tárd fel titkaid! –idegeskedett, mire a lapon végre kacskaringós betűk tűntek fel, mintha valaki láthatatlanul írta volna.

Holdsáp úr nagyrabecsüléséről biztosítja Piton professzort, s ezúton kéri, hogy legyen szíves és ne üsse bele azt a csúf, görbe orrát mások dolgába.

Piton arca megrándult. Harry dermedten bámult a szövegre, azonban nekem vissza kellett tartanom a nevetésem, mivel furcsa lenne egy macskát nevetni hallani. Még mosolyogni sem tudok, annyira fejletlenek az állatok arcizmai.

Ágas úr csatlakozik az előtte szólóhoz, hozzátéve, hogy Piton professzor egy gonosz, vén trotty.

Ez a dolog kifejezetten szórakoztató volt, ámde Harryinek annál kevésbé.

Tapmancs úr hangot kíván adni afeletti megrökönyödésének, hogy egy ilyen címeres ökör katedrát kaphatott.

Ez az! Ez az! Végre beoltják Pitont! Komolyan mondom erre fogok esténként maszturbálni, annaira tetszik!

Féregfark úr további sok sikert kíván Piton professzornak és bátorkodik javasolni neki, hogy mossa meg néha a mocskos üstökét.

Én röhögtem magamban, de szegény Harryn látszott, hogy felkészült a legrosszabbra.

– Hát így állunk... Na majd meglátjuk... –szólalt meg remegő hangon Piton, majd odacsörtetett a kandallóhoz, a párkányon csücsülő cserépből kivett egy maroknyi, csillogó Hopport és beleszórta a tűzbe– Lupin! Beszédem van veled! –ordított a lángok közé, mire a kis tűzből egy embermagasságú felhőörvény lett és kilépett rajta az említett személy. Lesöpörtem magáról a hamuszemcséket, majd a professzor felé fordult:

– Szólítottál, Perselus? –kérdezi szelíden.

– Igen, Lupin! –vágta rá Piton dühtől eltorzult arccal– Kiürítettem Potterrel a zsebeit és ezt találtam nála. –közben visszasietett az asztalához és a pergamenlapra mutogatott, amelyen még mindig ott csillogott a négy jóember kézírása. Lupin arcán furcsa, kissé értetlenkedő kifejezés jelent meg és ekkor kezdődött köztünk egy néma beszélgetés, ugyanis felismert.