A Pitonnál töltött unalmas éjszaka után kissé fáradtan, de segítettem Csoki fájó fogán. Szegény kutyus fogát először ki kellett húznom, majd mivel eléggé feldagadt az arca, ki kellett tisztítanom a foga gyökerét és végül a hüvelyk, meg a mutatóujjam karmát az ínnye belső és külső oldalára helyeztem, hogy aztán varázslattal visszahelyezzem a fogát. Úgy cuppant vissza az a fog a helyére, mint a mágnes a vasra.
Szegény kutya nagyon megszenvedett ezzel. Már az elején, a fájó fog keresésénél le kellett fogni, nehogy megharapjon, ráadásul ezt a hercehurcát 3 órán keresztül csináltuk. Végül Merlinnek hála megjavult, de még nem mertünk adni neki csontot. Nehogy kiforduljon a helyéről.
Decemberben nem történt semmi izgalmas. Az időm nagy részét tanulással töltöttem, a szabadidőmet meg Pitonnal tengettem, de néha úgy éreztem, hogy időpocsékolás. Az elején még megvolt annak a hangulata, hogy szépen-lassan mindent felderítek a dolgozószobájában és a magánrészlegében, de egy idő után rájöttem, hogy mindent láttam.
A dolgozószobájában a legtöbb polcot a furcsábbnál furcsább bájitalösszetevők alkották. Voltak ott még recepteskönyvek, egy kandalló, az előszobában egy dohányzóasztal, mellette egy fekete bőrkanapé és az egyik sarokban egy kisebb könyvespolc volt telerakva különböző regényekkel, mellette meg egy bőrfotel, ami látszólag igen kopott volt. Az irodájában, a szoba ablakos részénél volt egy fekete, diófából készített íróasztal, amin roskadásig voltak a javításra váró pergamentekercsek. A beadandókon kívül egyébként szépen rendezett, tiszta íróasztala van és mindig ott hever a próféta legfrissebb kiadása rajta. Biztos egy manó hordja neki. Az egész hely egy sötét odú volt, de ha hunyorítunk, még talán lehetne elegánsnak is mondani...
A hálószobája nem nagyon különbözött egy átlag emberétől. Van bent néhány bútor és ruhásszekrény, amik mívesen ki vannak faragva és fekete alapon zöld festékkel ki vannak színezve. A szőnyeg is ugyanúgy fekete alapon zöld mintákkal volt díszítve. A franciaágyának a váza kísértetiesen hasonló a tipikus diákágyakhoz, azonban ez sokkal komolyabb, mint a miénk. Az ágy kerete szintén feketére színezett diófából volt, fekete pamut ágyneművel van borítva és ugyanolyan baldachinos, mint nekünk, ráadásul az ágy két oldalán volt 1-1 éjjeliszekrény. Ezekből látszik, hogy ő tényleg a mi házvezetőtanárunk.
A téli szünet előtti héten azonban észrevettem valami szokatlant a tanár úr asztalán. Egy pergamenlap volt, amire a Roxmortsi túra cím volt ráfirkantva. Rögtön tudtam mit jelent ez...
Azonnal leugrottam a tanár íróasztaláról és nyávogva elkezdtem kapargatni a bejárati ajtót, hogy engedjen ki.
- Jól van, jól van! Megyek már! -ordított Piton a hálószobájából. Erre én abbahagytam a kaparászást, meg a nyávogást és várakozójelleggel ültem az ajtó előtt, hogy eresszen ki. Kár volt nézegetnem...
Piton kilépett egy szál törülközőben, vizes felsőtesttel, felkötött hajjal és éppen felém tartott. Úgy éreztem mindjárt összeomlik mind a négy lábam.
- Gyere, Léda! Nehogy nekem ide bentre piszkíts! -figyelmeztet a professzor és kinyitja az ajtót. Mintha puskából lőttek volna ki, úgy rohantam kifelé a szobából. Ha a tanár megtudja, hogy felettem lengedezett a pöcse a törölköző alatt, akkor tuti, hogy átátkozna a másvilágra. Ideje korán találkoznék Anubisszal.
Gyorsan átvágtam a klubhelyiségen és a hálószobánk ajtaja előtt átváltoztam, majd beestem az ajtón.
- ...és hogyha odateszi az araszát a vonalzóra, le lehet mérni anélkül, hogy elővenné! -osztja az észt Emma, mire ledermedtem a mozgásban. Ott álltam az ajtóban szoborrá válva és őket néztem- Szia Andi! -kiált fel vidáman a mesélő. A többiek csak intenek, vagy bólintottak és visszafordultak a lány felé. Még Csokinak a feje is ott lapult az ölében.
YOU ARE READING
Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3
FanfictionEz egy Azkabani Fogoly Fanfiction. Eléggé ütős spoilerek lesznek benne, ezért mindenkit arra figyelmeztetek, hogy előbb a korábban megírt Titkos Kamra Fanfictiont és persze az eredeti Azkabani Fogolyt is olvassátok el, mert nem fogjátok érteni. 😉 E...