Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

XXX. Merészség

Másnap reggel nagyon fáradtan keltem. Éreztem, hogy az avarban fekszek. Nem mertem körbenézni, hisz féltem a látványtól, de amikor megpillantottam, hogy senki sincs itt, megkönnyebbültem.

– Lehet, hogy csak álmodtam... –sóhajtok és feltápászkodok. Ekkor figyeltem fel arra, hogy nagyon fáj a testem. Leginkább izomláz volt, de éreztem magamon néhány karmolást is, a bal tenyeremen lévő vágás pedig elkezdett felduzzadni és lüktetni. Miután valamikor elaludtam az éjszaka folyamán, a démonom biztos átvette az irányítást és ki tudja mi történhetett éjszaka– Atya világ! Mit műveltetek? –rémüldözök Annabellet szólítva.

– Nyugi! Nem kell aggódni! –magyarázza lezseren– Mi csak... um... legóztunk... –vágja rá– Tudod! Dolgokat illesztettünk egymásba... –mondja nagy komolyan, de végül nem bírja és elneveti magát– Többször is...

– Na húzz el a picsába, de most komolyan! –vakkantok feszülten– Remélem nem nyalta meg a sebeimet...

– Szerinted azt hagynám? Úgy ismersz te engem? –háborodik fel a szőkeség, majd elhallgat. Fújtatva elkezdek nyújtani, mert az avarban alvás nem tesz jót a testi egészségnek. Miközben nyújtás alatt terpeszben dőltem előre, jobbra, stb. éreztem, hogy valami folyik lefelé a combomon. Rögtön bepánikoltam, hogy elkezdtem menstruálni, de amikor lenéztem, az a folyadék fehér volt.

– Ez mi? –kérdezem tőle kikerekedett szemekkel.

– Szerinted? Egyet tippelhetsz... –kuncog gyanúsan az alterem.

– Ohh ne! Ideje akkor elővenni anya főzetét... –sóhajtok és nekidőlök egy fának, majd körbenézek– Basszameg... Hol vagyok? –tanakodok kissé feszülten. Körülvett a végtelen erdő.

– Az erdő közepén... –szólt közbe egy ismerős hang. Én összerezzentem és a hang felé kaptam a fejem, de semmit sem láttam.

– Ki van ott? –rikkantottam rémülten.

– Nem ismersz meg? –feleli a testetlen hang.

– Remus? –lepődök meg– De hogy...? Megtaláltad Harry köpenyét, vagy mi? –értetlenkedek, közben keresem, hogy hol van.

– Hát... öh... nem igazán... –magyarázza kifejezetten zavartan– Egy fa mögött vagyok... kövesd a hangomat... –mire elindultam, ahogy ő mondta– De ne nézz be a fám mögé! –utasította. Én furcsálltam ezt a kérést, de úgy voltam vele, hogy oké. Lassan aztán odaaraszoltam egy hatalmas, széles fához.

– Itt vagy? –kérdeztem a fának támaszkodva.

– Igen! –feleli– Csukd be a szemed. –parancsolja még, mire megtettem. Vakon tapogattam a fát, amikor is egy hideg kéz ráfogott a karomra.

– Úristen! –rezzenek össze, majd hirtelen kinyitom a szemem és a bal kezemmel ráfogok az ijedt Remus nyakára.

– Én vagyok az! Csigavér! –nyugtat a férfi.

– Ohh... oké... –bólintok megilletődve és szép lassan visszahúzom a karom. Ekkor tűnt fel, hogy Remus egész testében remegett, mivel nem csak a karja, hanem a felsőteste is fedetlen volt. Azonnal fogtam és magamhoz húztam a férfit– Szent Merlin! Hát te teljesen át vagy fagyva!

– Mit csinálsz, Andromeda? –érdeklődik megütközve Remus.

– Igyekszek felmelegíteni téged! Gondolom itt aludtál kint anyaszült mezítelenül! –mormogom a férfi nyakába.

– Értékelem az igyekezetedet, de kiskorom óta kelek fel így teliholdkor. Hozzá vagyok szokva... –válaszolja keserűen. Erre nagyot sóhajtva eltávolodtam tőle és újból körbetekintek.