Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

III. Az a huncadék dementor

– Na milyen voltam? –fordul vissza felénk Beth.

– Adj egy ötöst csajszi! Így kell ezt csinálni! –dicséri Katy a szőkét.

– Háát... A köpés az egy kicsit túlzás volt, de szépen elintézted! –felelem elismerően, közben Beth leült a helyére.

– Bocsi, Ron, hogy visszalöktelek, de muszáj volt lecsitítanom az öcsémet. Otthon se lehet nyugodtan élni tőle... –magyarázza Beth sóhajtva.

– Idén nem fogom eltűrni a gúnyolódásait. –ígérgeti Ron– Ha még egyszer becsmérelni meri a családom, elkapom a fejét és...

– Hó-hó-hó! Hátrébb az agarakkal! –teszi fel a kezét Beth– Azért nem kell azonnal vasvillát és fáklyát ragadni. Én vagyok a tesója. Megvannak rá a technikáim, hogy hogyan készítsem ki. –mondja, miközben ördögi mosolyra húzza a száját.

– Meghiszem azt! Te híresen idegesítő vagy. –nevetek fel. Beth éppen szóra nyitotta a száját, azonban Hermione közbeszólt.

– Emberek! Csendesedjetek már el! Még fel fog ébredni... –bökött a fejével Lupin felé, de nem volt miért aggódni, hiszen valószínűleg éppen LALA landen tölti az idejét.

Az eső csak esett, esett és esett folyamatosan, miközben úgy telt az idő, hogy minden besötétedett és felgyulladtak a lámpák a kupéban.

– Már nem lehetünk messze... –sóhajtott Ron. Pont ebben a pillanatban lassítani kezdett a vonat– Na végre! Már alig várom a lakomát! –közben felpattant és odasétált a koromsötét ablakhoz, hogy kinézzen rajta.

– De hát még nem lehetünk ott... –mondja egyszerre Emma és Hermione.

– Akkor miért álltunk meg? –nézek ki az ablakon. Amikor lassított a vonat, Harry, aki a legközelebb ült az ajtóhoz, felállt és kidugta a kobakját a kupéból. Miután egy nagy rántással megálltunk, hirtelen minden fény kialudt és sötétségbe borult minden.

– Mi ez a parádé? –csattantam fel.

– Au! Ron! A lábamon taposol! –jajdul fel Hermione. Ekkor én kinyújtottam a kezeimet és mind az 10 ujjam végén lévő karmokon fénypontok jelentek meg, amik gyéren megvilágították a kupét. Ebben a szürkeségben Harry lassan visszabotladozott a helyére.

– Köszi, Andi! –jelent meg Emma körvonala a gyenge fényben– Nem lehet, hogy elromlott a mozdony? –nézett körbe.

– Fogalmam sincs... –feleli Ron, közben helyet cseréltem Katyvel, hogy nagyjából középen legyek. Eközben a vörös hajú felállt a helyéről és kinézett a páralepte ablakból– Látok valami mozgást... Mintha emberek lennének... –mélázik.

Ekkor váratlanul kinyílt a fülke ajtaja és valaki átesett Harry lábán.

– Bocsánat... ti tudjátok, hogy mi történik... au... bocsánat... –bucskázott keresztül Longbottom a fülkénken.

– Szia Neville... –sóhajtott Harry és felsegítette a földről a srácot.

– Harry? Te vagy az? Miért álltunk meg? –kérdezi kétségbeesetten a vendég.

– Nem tudom... Próbálj meg leülni. –tanácsolta a fiúnak Harry

– Gyere, Emma! Ülj az ölembe, hogy legyen hely Nevillenek. –veti fel az ötletet Katy, mire az említett személy feláll és ráül a másik lábaira, majd Neville rárabol a helyre.

– Megyek és megkérdezem a mozdonyvezetőt, hogy mi van. –jelenti be Hermione.

– Én is veled megyek! –vágja rá határozottam Beth, mire mindketten felpattantak és az egyikük kinyitotta az ajtót, azonban rögtön 3 sikkantás hallatszott.