Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

XXV. Mindenre fény derül II

Sajnos beigazolódott a sejtésem. A légzésem szaporább lett, a szívverésem az egekbe szökött, a testem görcsbe rándult és egymást kergették a gondolatok a fejemben. Emlékek, ahogy beszélgettünk a kutyával, hazavittem Egyiptomba, fürdettük, etettük, hallotta a magánbeszélgetéseinket, ott volt mindenhol, ahol Sirius Black felbukkant és a legrosszabb, hogy mindvégig a képembe hazudott akárhányszor átváltoztam macskává. Hermione is meglepődött a reakciónkon, hisz valószínűleg tagadást, vagy esetleg érvelést várt és nem a döbbenetre számított, ami most kifagyott az arcomra.

Néhány másodperccel később lassan megfordultam és a lányokra emeltem a tekintetem. Mindhárom arcán mást lehetett látni. Szegény Emma remegett, alig tudta kontrollálni a hangját, meg a könnyeit és Katybe kapaszkodva guggoltak a romos kandalló melletti falnál. Katy közben dühösen, szúrós szemekkel nézett Blackre, Beth meg csalódottan, bizalmatlanul, 1-2 könnycseppel a szeme alatt fordult Emma felé, hogy ne kelljen a férfit néznie.

– Maga... maga... –fordult Remus felé Hermione villámló szemekkel.

Black kibontotta magát Remus karjából és a csapat felé nézett, Hermione pedig folytatta Lupinnal a beszélgetést.

– Kérlek ne, lányok! Hallgassatok meg! –esdekelt Sirius és megindult felénk– Én...

– Maradjon távol tőlünk! –vágta oda Katy, aki megállásra késztette a férfit– MARADJON TÁVOL TŐLÜNK! –acsarkodott.

– Mutassa a nyakát! –szólalt meg Beth hideg érzéketlenséggel– Ha tényleg eljátszotta, hogy a mi kutyánk, akkor rajta van Andi nyakörve... –ekkor a csapatunkból mindenki Blackre figyelt. Az említett férfi végignézett rajtunk és vonakodva bár, de kisöpörte a haját a nyakából, majd felemelte a szakállát. Ott virított rajta a fehér nyakörvem a bilétával.

– Ez nem lehet igaz! Látja mit művelt a barátnőnkkel?! –pattan fel türelmét vesztve a lány– Teljesen görcsbe van attól a tudattól, hogy maga végig a kutyája volt! –indul meg a férfi felé indulatosan, de én közbe avatkozok.

– Állj meg, Katy! Az erőszak nem megoldás! –fogom meg a mellkasát, hogy feltartóztassam.

– Andi geci! Te még védeni akarod? –háborodik fel a fúria– Hát hazudott neked! Átvert minket és kihasznált!! –magyarázza magyaros vehemenciával.

– Való igaz, mi álmunkba se mertük volna gondolni, hogy az az ártatlan kutyus, akit Csokoládé néven ismertünk, valójában egy szökött rab. –bólogatok Blackre nézve, akin látszott, hogy valamiféle megbánást tanúsít– De gondolj bele, asszony! –fordulok a lány felé– 1 hónappal ez előtt, ha valaki azt mondta volna nekünk, hogy a kutyánk valójában ember, nagyot röhögtünk volna és ott hagyjuk a francba. Nem várhattuk el Blacktől, hogy például nekem azonnal felfedje a kilétét, hiszen akkoriban még úgy hittük, hogy bűnös és az első adandó alkalommal odaadtuk volna a dementoroknak. –magyarázom szelíden, közben Black is bólogatott.

– Ha bármi kellemetlent, vagy nem oda illőt tettem, az kizárólag csak az álcám fenntartása érdekében tettem! Nem volt semmi hátsó szándékom, sem önös érdekem... –teszi fel a kezét Black. Látszott a lányokon, hogy elgondolkodtatóak voltak a szavaink.

Éveknek tűnő másodpercekig emésztették a hallottakat, majd Emma lassan kibújik Beth karjai közül és megáll mellettünk. Egy pillanatig mindenki lemerevedve nézte a kisírt szemű lányt, azonban Emma Black felé fordult és lassan a karja közé zárta a férfit. Black megilletődve hagyta, majd Emma hátára vezette az ujjait és intett nekünk, hogy jöjjünk közelebb. Én azonnal megindultam feléjük, engem Beth követett, majd kicsivel később Katy is ide settenkedett.