Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

IX. Sirius Black beköszön hozzánk

Októberben aztán elkezdődött a kviddics szezon, amit persze mi és a Griffendélesek kezdenek, mert hát miért ne bazmeg! No meg a kviddics szezonnal párhuzamosan elkezdett rosszra fordulni az időjárás. Folyamatosan zuhogott az eső, ami miatt edzések után gyakran jártam Madam Pomfreyhez tüdővizenyő-párologtató gázt szipuzni, megfázás elleni bajitalt kérni. Azonban ez nem tartott sokáig, mert egy idő után kikísérleteztem és elkezdtem főzni magamnak nagyrészt gyermekláncfűből, meg borsmentaból olyan félig tea, félig bájital szerű itókát, ami belülről melegíti a testemet és lényegesen lecsökkenti a megfázás és egyéb meghűléses betegségek lehetőségét. Annyira buta voltam, mert ez hamarabb is eszembe juthatott volna...

Október elején hamar híre ment a kviddicscsapatunkban, hogy főzök ilyen cuccot és eléggé sok ember keresett fel már a magánéletben is azzal, hogy neki is csináljak, mert kezd fázni. Emiatt nem jutott időm az alapanyagok összeszedésére, ezért Natiékat kértem meg, hogy hozzanak mindig gyermekláncfüvet, a borsmentát meg Bimba profesazor adja, mivel az egyik üvegház falánál durván elszaporodtak és a tanárnő a komposztja nagy részét abból készítette, de mostmár én kapom őket. Nagy adagok főzéséhez muszáj volt a lányok figyelemelterelés segítségével lopnom a bájitaltanteremből egy nagyobb üstöt és a Szükség Szobájában főztem. 

Eléggé szapora ital. Durván fél óra alatt meg van hűtéssel együtt. Természetesen ha nem Weasleyékről van szó, akkor eléggé dörzsölt szoktam lenni az árakkal kapcsolatban. Apuci kisfiai a csapatban egyből meg is vették minden edzésen 5 galleonért és hát eléggé sűrűn voltak edzéseink. Nehogy már ingyen dolgozzak nekik! Ugyanakkor Beth és a többiek nem voltak megelégedve.

– De nemár, Andi! Add már olcsóbban a teádat! –nyúzza az agyamat Harry.

– Kééérlek! –mereszt rám bociszemeket Katy. Mivel már vagy másfél órája nyúznak ezzel a kastélyparkban egy fa tövében, miközben tanulok, ezért letettem a combomra a Szörnyek Szörnyű Könyvét és körbenézek.

– Rendben. Lejjebb viszem az árat. –suttogom feszülten. Körülöttem mozgolódni kezdtek az emberek– Az új ára 4 galleon, 16 sarló lesz! –felelem halál nyugodtan.

– De istenem! –boxolt bele a vállamba Emma– Képes vagy csak 1 sarlót levinni az árból.

– Hát persze! Így működik a kereskedelem. –vonok vállat kis mosollyal. A barátaim duzzogva visszafordultak a leckéikhez és folytatták, ahol abbahagyták.

Úgy összességében szokásosan teltek a napjaink. Tanulás, házi írás, kviddics edzések, néha csatlakoztam Bethékhez és a Weasley ikrekhez szórakozás céljából, bájitalfőzés és még táncra, gimnasztikára, meg légtornára is szakítottam időt.

Egy napon aztán Piton kitűzte a klubhelyiségünkbe a hirdetőtáblára az első Roxmortsi hétvége dátumát. Október 31. Ettől kezdve a barátaim elfelejtették a bájitalom árát, amit időközben átneveztem Szahara Lehelletére, mivel néhány vevőm elkezdte így becézni. Teljes mértékben arra fókuszáltunk, hogy mit és hol fogunk megvenni lent Roxmortsban.

Halloween napján aztán Piton professzor összeszedte a Mardekárosok engedélyét a Roxmortsi útra és mindenkit rábízott Frics "gondos" kezeire, aki lekísért minden másodévesnél magasabb, engedéllyel rendelkező évfolyamot. Rengetegen voltunk.

Lent, amikor már oszolt a tömeg, Katy sasszemével kiszúrta Hermionét és Ront, ahogy közösen egy papírt olvasgattak, azonban az mindenkinek feltűnt, hogy hiányzik Harry a gangből.

– Sziasztok! Hol van Harry? –kérdezősködök a kis csipet-csapatnál.

– Fent a kastélyban. Dursleyék nem írták alá az engedélyt, emiatt ott kellett maradnia. –válaszolja letörten Ron.