Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

XVIII. Visszatérünk

A téli szünet maradék ideje többé-kevésbé hasznosan telt. Megcsináltam a szünetre kiszabott házikat, kutakodtam a könyvtárunkban Csikócsőr ügye kapcsán, Hugó már kezd szavakhoz hasonlító valamiket gügyögni, Csokit minden nap lelocsoltuk vízzel, vagy hideg vízzel együtt is fürdött velem, hogy ezzel is hozzájáruljunk a hőzáztartása normalizálódásához.

Visszafelé a Roxfortba megint a fűzfát használtuk, mivel Csokit nem szívesen utaztatom zsupszkulccsal. Kiskoromban én is nehezen szoktam meg. Azonban ezzel a módszerrel rengeteg időm maradt, mire a többiek ideérnek, ezért inkább rábíztam az utazóládámat Fricsre és felmentem az állataimmal Dumbledorehoz bejelentkezni, hogy itt vagyok. Miután ez megtörtént, megkerestük Mrs. Norrist, aki eléggé erőteljesen lecseszett, mivel több hónapon keresztül "ignoráltam" őt. Megvallottam bűneim és 5 Miatyánk után már vígan elvolt a 2 macska, a kutya és a kígyó.

A szünet utáni első napon rohatmód nem füllött hozzá a fogam, hogy Legendás Lények gondozásán kint fagyoskodjunk a kastélyparkban, de aztán kiderült, hogy Hagrid hatalmas tábortüzet rakott tele tűzgyíkokkal. Az óra kifejezetten nyugodtan telt. Az volt a feladatunk, hogy rőzsét gyűjtsünk a tűz táplálásához és nézegettük, ahogy a tűzimádó gyíkocskák szaladgálnak a parázson. Óra végén egy levélben átadtam a kutatásaimat Hagridnak és sok szerencsét kívántam a jövőbeli tárgyalásához. Az óriás nagyon megörült nekem és egy bordatörő ölelés keretein belül elengedett.

Az ennél már sokkal kevésbé izgalmasabb jóslástanon Trelawney újabb témakörbe kezdett, mégpedig a tenyérjóslásba. Természetesen itt is produkálta magát a tanár és semmi pénzért sem felejtette volna el közölni Harryvel, hogy még sosem látott az övénél rövidebb életvonalat. Beth meg eléggé megküzdött az én kezemmel, hiszen a tenyerem nagy részén van egy kis szőr és nehezen lehet meglátni a vonalaimat.

Az SVK-t nálunk már mindenki várta. Azt vettem észre, hogy Lupin izgalmas óráit igen szeretik a lányok. Óra után aztán odamentem Lupinhoz beszélgetést kezdeményezni.

- Szerbusz Remus! Milyen volt a főzetem? -állok a tanári asztal elé.

- Szia Andromeda! A főzetednek kiváló hatása volt. Teljesen meg vagyok vele elégedve. -válaszolja mosolyogva, miközben bepakolja a cuccait a táskájába.

- Uhh... Merlinnek hála! És mi jót csináltál, ha szabad kérdeznem? -érdeklődök szerényen.

- Hát... Leginkább a szobámban maradtam. Megpróbáltam dolgozatokat javítani, de a nagy karmaimmal nehezen tudom megfogni a pennámat, meg a székembe sem tudtam nagyon leülni, ezért olvasgattam. Aztán miután hazamentél, Harry rávett, hogy Dementor elleni varázslatot tanítsak neki. -heherészik kissé zavartan- Veled mi volt Egyiptomban?

- Honnan tudod, hogy Egyiptomban voltam? -hökkenek meg- Expecto Patronum?

- Igen-igen! Az az a mágia! -helyesel- visszatérve az előző kérdésre Dumbledore mesélte, hogy a karácsonyi vacsorán váratlanul megjelent az édesanyád és hazavitt téged a kutyáddal együtt Egyiptomba. -feleli, közben összezárja a táskáját és feláll- Mi volt olyan fontos, ha szabad kérdeznem? -érdeklődik és valamennyire utánoz is egyben.

- Anya otthon vett egy arab árustól Entgólem spórát. Tudod! A gombás fajtából, ami Európában szokott lenni! -győzködöm, közben lassan elindulunk kifelé.

- Tudom, megvan! -bólint Remus.

- Na abból kinevelt egyet, azonban 2-3 nap múlva megfeletkezett róla és hatalmasra nőtt a pincében, de végül közösen úgy döntöttünk, hogy megtartjuk. -darálom le gyorsan a szavakat.

- Nem biztos, hogy jól tudom, de nem ennek a Gombaalakúnak van kitinpáncélja, meg egy kalpag a fejére nőve? -tippelget a tanár.

- De! Erről beszélek! -helyeselek.