Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

VII. Mumusok

A professzor még egy sarkon befordult és megállt a tanári ajtaja előtt. Számomra ezt a helyiséget nem kell bemutatni.

– Fáradjatok be. –mosolygott kedvesen és az ajtó kinyitásával beinvitált minket. Az osztály libasorban bevonult a helyiségbe, ahol minden szék üres volt, kivéve egy sötétebb árnyalatú fotelt, amiben Piton üldögélt újságot olvasva. Ha nem lett volna nála papír, simán beleolvadt volna a fotelbe.

Érkezésünkre a tanár lehajtotta az újságját és a szája rosszindulatú mosolyra húzódott.

– Ne csukd be az ajtót, Lupin. Ezt inkább nem nézem végig... –köpi a szavakat felettébb lenézően és a suhogós, fekete talárjában elment az ajtóig, azonban még visszafordult– Talán még nem figyelmeztettek rá, de ebben az osztályban van Neville Longbottom. A helyedben semmilyen feladatot nem bíznék rá... –figyelmezteti a professzor– Miss Moonnak meg szájkosarat kéne hordania, mert harapós, de Dumbledore igazgató nem engedélyezte. –teszi hozzá műcsalódottsággal Piton és bezárja az ajtót. Neville megsemmisülten lehorgasztotta a fejét, azonban én értetlenül a lányok közelébe hajoltam.

– Valaki megmondja nekem, hogy mi a faszom az a szájkosár? –suttogom. A legtöbben megrántották a vállukat, viszont Hermione elgondolkozott.

– Az egy rácsos eszköz, amit a vad kutyák állkapcsára szíjaznak, hogy ne harapják meg az embereket. –feleli a lány.

– Hogy merészel ez a bu... –kezdtem volna a szitkozódást, de félbeszakítottak.

– Elég lesz, Andromeda! –csitítgat Lupin– Lehet, hogy sokan egyetértenének a véleményeddel, köztük egy kicsit én is, de ezt tartsuk inkább az óraközi szünetre. –mosolyog hamisan. Kicsikét ledöbbentem az embertől, mert eléggé közvetlen és a keresztnevemen szólított. Egyre jobban kedvelem– Piton professzorral ellentétben én viszont pont téged akartalak megkérni, hogy szemléltesd a feladatot. Biztosra veszem, hogy ügyes leszel. –bátorítja a fülig vörösödött Nevillet, majd int, hogy menjünk beljebb a helyiségben– Na lássuk a medvét! –vesz egy mély lélegzetet és odaáll egy szekrény mellé, amiben a tanárok a váltás ruhájukat tárolták. A bútor eszeveszettül rázkódni kezdett Lupin közelségétől– Aggodalomra semmi ok. Csak egy mumus van benne. –biztosította a diákokat, mert néhányan félve hátráltak, azonban a diákok igen is fenyegetésnek érezték a mumus jelenlétét– A mumusok előszeretettel fészkelik be magukat sötét helyekre. Ez a mumus az elmúlt napokban költözött be ide. A kollégáim kérésemre megkímélték. –magyarázza a professzor– Első kérdésem. Mi az a mumus?

Ekkor Hermionénak és nekem rögtön a magasba lendült a kezünk.

– Alakváltó lidérc! Ha találkozik valakivel, azt az alakot ölti fel, amivel a legjobban rá tud ijeszteni. –hadarja Hermione. Esélyem sem volt válaszolni, ami miatt kuncogni volt kedvem.

– Magam sem foglalhattam volna össze jobban! –dicséri a tanár Hermionét– Senki nem tudja, hogy milyen egy mumus igazi alakja, de mihelyst kijön, azzá válik, amitől vagy akitől a legjobban félünk.

Nevillenek holtra vállt az arca.

– Viszont van egy nagy előnyünk a mumussal szemben. –folytatta– Valaki sejti? –nézi végig a diákokat.

– Mivel sokan vagyunk, könnyen megzavarodhat... –felelem kissé megszeppenve, mivel még soha nem volt dolgom mumusokkal.

– Pontosan! –bólintott a professzor– Ha mumussal van dolgunk, jobban tesszük, hogy csapatosan szálunk szembe vele. Olyankor megzavarodik. Mivé váljon? –magyaráz a tanár– Az alkalmazandó bűbáj egyszerű, de elvégzése összpontosítást igényel. Mivel a mumust egyedül csak a nevetés tudja elpusztítani, ezért rá kell vennetek, hogy olyan alakot öltsön, ami megnevettet.
– Először pálca nélkül gyakorolunk. Mondjátok utánam: Commikulus! –erre mindenki ismételte Lupint– Helyes! Azonban itt jön a csavar, hiszen a varázslat önmagába nem elég.