Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

XXIII. Visszatérő jóslat

Másfél hétig tartott a kviddicsdöntő euforikus hangulata. Az alatt az idő alatt beköszöntött a korai nyár. 7 ágra sütött a nap, a természet kezd kivirágozni és mindenki arra vágyott, hogy kint süttesse a hasát. Ehelyett azonban igen kevesen voltak kint, mivel guillotine pengeként lebegett a fejünk felett a vizsganap. Naphosszat csak tanultunk, tanultunk és tanultunk.

Azonban a hosszú és monoton tanulásban eljött hozzám Hedvig egy nagyon kacskaringós betűkkel írt levéllel. Hagrid leírta benne, hogy Csikócsőr újabb tárgyalása 6-án lesz és ne menjek le megnézni, mert megtiltotta. Sírástól remegő kézzel adtam Hedvignek bagolycsemegét, majd kifakadtam.

– Andi! Minden rendben? Miért sírsz? –fordul felém Beth.

– Emlékszel még Hagrid hipogriffjére, Csikócsőrre? –szipogtam.

– Persze. Apám nagyon berágott rá, mert a kicsi fiacskája karján lett néhány karcolás, amit pillanatok alatt be lehetne forrasztani. Mi van vele? –mérgelődött a lány.

– 99%, hogy halálra ítélik és 6-án jönnek érte. –bőgöm.

– Hallottam sajnos... Nem tudtam neki segíteni... –sóhajt.

– Én segítettem... de mind hiába... –hüppögöm.

Másnap reggelinél elmondtam a szomorú hírt a lányoknak, mire Pansyék csak kinevettek, de Katyék csatlakoztak az eseményekhez és kiderült, hogy Emma is írogatott össze Hagridnak dolgokat, csak mivel eggyikünknek sem az elsődleges problémája volt, feledésre merült a téma.

Sajnos a vizsgahéten nem nagyon volt időnk gondolkodni Csikócsőrön, mivel igen kemények voltak a vizsgafeladatok. Hétfő reggel a harmadévesek holtra vált arccal kullogtak kifelé McGalagonytól az átváltoztatástan vizsga után. Egy teáskannát kellett ékszerteknőssé változtatni.

– Az enyémnek kancsócsőr volt a farka helyén... –pánikol Emma.

– Az normális, ha egy teknősnek gőzölög az orra? –kérdezi Pansy.

– Csak akkor, ha egy bika lelke veszett el benne! –dobja fel Beth az eddig is lapos hangulatot, mire mindannyian elkezdtünk kuncogni.

– Az enyémnek porcelánból volt a páncélja. Az nagy hiba? –kérdezi fej vakarva Katy.

– Hát... –ciccegek– Nekem egy olyan teknőspáncélból készült fogóka volt a páncélján, ami a teáskannák levehető fedelén van. Azon kívül a többi mind stimmelt. –rántok vállat– Remélem nem veszítettem vele sok pontot... –sóhajtok.

Alig volt időnk megebédelni, máris mennünk kellett bűbájtanra. Flitwick professzor a vidító varázst adta fel feladatnak és párokba osztott minket. A Malfoy ikrek egymás párjai voltak, én Pansyval voltam, Milli Vincentel volt, Greget pedig egy hórihorgas, vékony sráccal vonták össze. Nekem jól sikerült a varázslat bemutatása, azonban Pansy eléggé szét volt esve, ezért a vidító varázsa után úgy néztem ki, mintha részeg lennék. Folyamatosan csúszott ki alólam a lábam és hülyén nevettem.

Miután kihevertem a hülyeséget, elkezdtem tanulni Legendás Lények Gondozására, Asztronómiára és Bájitaltanra.

Másnap elsőnek Legendás Lények gondozása volt, amit Hagrid nem igen vitt túlzásba. Behozott egy befőttesüvegnyi friss futóférget és kijelentette, hogy az megy át a vizsgán, akinek a futóférge életben marad az óra végéig. Mivel a futóférgek akkor érzik magukat a legjobban, ha békén hagyják őket, nem volt megerőltető a vizsga, ráadásul beszélhettem a vadőrrel is négyszem közt.

– Csikócsőr kedélybeteg lett... –hajolt a gilisztám fölé az óriás, mintha ellenőrizné annak állapotát– Túl sokáig volt bezárva. De holnap után véget ér a rabsága vagy így... vagy úgy...