Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

V. Meglepetésoroszlán

Négyen közösen leereszkedtünk Trelawney létráján, lemásztunk a toronyból, majd szétváltunk, mert nekik Átváltoztatástan lesz, nekem és Emmának meg Mugliismeret. Lentebb találkoztunk az emeleten és együtt elmentünk a tanterem elé. Legfőképp Hugrabugosok vették fel ezt a tantárgyat, de voltak ott szép számmal Hollóhátasok és még néhány Griffendéles is, azonban Mardekáros csak én. Már meg sem lepődök...

Emma nyomban szóba elegyedett egy csapat Hugrabugossal, akik szintén az ajtó előtt csoportosultak. Ettől egy picikét elveszettnek éreztem magam, mert egyedüli Mardekárosként a körülöttem várakozók úgy néztek rám, mintha koronavírusos lennék. Nem kellemes...

Azonban rögtön változott a helyzet, amikor Emma barátnőm karon ragadott és elvonszolt a tömegbe bemutatni. Nem is kellet sokat magyarázni.

– Ő itt Andromeda. Az egyik barátom a Mardekárból. –mutat be a mellettem álló Emma.

– Sziasztok! Andromeda Moon vagyok. De szólítsatok csak simán Andinak... –mosolygok enyhén kínosan és integetni kezdek.

– Szia! Én Ernie Macmillan vagyok, ő Hannah Abbott –szegezi egy hátközépig érő, szőke hajú lányra az ujját egy molett alkatú fiúcska–, ő Sally Smith, ő meg Lisa Turpin. –mutat be még két lányt. Sallynek mogyoróbarna, imitt-amott hullámos, rövid haja volt és kék szeme, Lisának meg barnás-vöröses, hosszú, raszta haja és zöld szeme volt. Érdekes... csodálom, hogy még nem rúgták ki a rendhagyó hajviselete miatt– Már sokat hallottunk rólad... –fejezi be a srác.

– Csak nem csicsergett egy kismadár... –nézek hamis mosollyal Emmára.

– Hát... talán... –füllent a lány elvörösödve.

– Figyu! Annyira sajnáljuk, hogy tavaly gyanúsítgattunk! –kér bocsánatot Lisa.

– Igazából nem akartunk rosszat, csak... –hezitál Hannah.

– Ami volt, elmúlt... Kiderült, hogy nem én voltam Mardekár utódja. Remélem így szimpatikusabb vagyok... –mosolygok szerényen a tarkómat simogatva.

– Hát már hogyne lennél szimpatikusabb! –kiált fel hirtelen Sally– Bevallom... Én mindig is kíváncsi voltam, hogy... hát... öhm... –keresi a szavakat, közben látszik rajta, hogy eszméletlenül zavarban van– hogy milyen lehet a bundád tapintása... –nyögi ki nagy nehezen.

– Huhh! Tényleg? –lepődök meg egy kicsit.

– Ahh! Mondtuk, hogy ne hozd fel ezt a témát! –simogatja az orrnyergét Hannah.

– Bocs, Andi! Sally... hogy is mondjam... amolyan rajongó típus... –keresi a szavakat Lisa– Képes téged a lehető legkínosabb szituációba hozni mindössze 1 mondattal. –teszi hozzá kissé bohókásan.

– Naaa... Annyira izé vagy... –durcizik Sally és megböki oldalról a barátnőjét, de mindezt csak poénból tette. Fülig elvörösödött.

– Semmi probléma! Már egy pillanatra azt hittem, hogy valami baj van... –kuncogok megkönnyebbülten és kitárom a karjaim– Keblemre testvéreim, akik akarnak egy furry ölelést! –kiáltom el magam vicceskedve, mire Sally és Emma rögtön körbeöleltek.

– Ahww! Gyertek! Jobb, mint ahogy Emma mesélte! –olvadozik Sally– Mintha selyem fedné a testét...

Erre a kijelentésére Ernie, Hannah és Lisa is beszálltak az ölelkezésbe. Jól el voltunk amíg meg nem érkezett rendhagyó módon Hermione a tanárnővel mögötte. Biztos Mugliismeretre is feliratkozott, habár nem értem miért, mert bidsi származású...

A tanárnő egy nagyon kedves arcú, világos barna hajú, kék szemű hölgy a 40-es éveinek derekán. Szépen beterelt minket a terembe, ahol akárhová le lehetett ülni és az óra végéig mindenkit egyesével felszólított. Szinte az összes diákkal sokkal közvetlenebb volt, mint más tanárok a tanulókkal és neki is kifejezetten tetszett a cicás külsőm. Megkedveltem...