Ez egy Azkabani Fogoly Fanfiction.
Eléggé ütős spoilerek lesznek benne, ezért mindenkit arra figyelmeztetek, hogy előbb a korábban megírt Titkos Kamra Fanfictiont és persze az eredeti Azkabani Fogolyt is olvassátok el, mert nem fogjátok érteni. 😉
E...
Mivel a karácsony a keresztényeknél az egyik legnagyobb ünnep, megadtam a módját és kirittyentem magam a ma esti vacsorára. Egy bokáig érő, hosszú, fehér pamutruhát átszíneztem smaragdzöldre, amit a mellem alatt és a csípőmnél egy ezüst csíkkal lekötöttem. A ruha maradéka pedig palást szerűen omlott a hátamra. Ezen kívül vettem még fel ezüst karkötőket, nyakláncot és néhány darab fülpiercinget. A hajam úgy volt megoldva, hogy a bal oldalamon a fülem alatti sávban parkettába volt fonva, a többi meg a másik oldalra volt fésülve és a tincseim teteje fekete, az alja meg szépen zöldbe megy át, plusz a farkam végét is befestettem, mint amilyen a rókáknak van. Cipőt persze nem vettem fel, hisz ugyebár minek. Csokoládé szőrét is szépen kikeféltem, Csörgőt meg a törzsemre tekertem és elindultam a nagyterembe.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Bent most rendhagyó módon a terem szélére lettek tolva az asztalok és helyettük egy nagy körasztal volt kitéve 12 emberre terítve. Már jelen volt Dumbledore, a 4 házvezetőtanár és Frics Mrs. Norrissal, aki a furcsa öltözéke helyett most egy penészfoltos frakkot húzott fel magára. Eléggé meglepő volt azt realizálni, hogy nem csak én újítottam be merész dolgokkal, hanem Dumbledor is szereti a változást.
– Jó estét mindenkinek! –köszöntem illedelmesen, kis mosollyal a szám szélén és az asztalhoz sétálok, közben néhányan jó estéttel válaszoltak, meg bólintottak– Elnézést, hogy elhoztam az állatkertet, de sajnos nem hagyhattam felügyelet nélkül őket! Az egész klubhelyiség üres.
– Boldog karácsonyt, drága Andromeda! Régen láttuk már a köreinkben enni. Foglalj helyet. –áll fel az igazgató, közben a karját nyújtja, hogy kezet csókoljon nekem. Boldogan adtam a kacsóm.
– Tudom, uram, de a nagy tömeg taszít engem... –sóhajtok lelombozódva.
– Nyugodj meg, drágám! Már megszoktuk az állatokat... –próbál viccelődik McGalagony professzor, mire elvörösödve nevetgélni kezdek akkor is, ha nem látszik.
– Köszönöm! –felelem és lehuppanok a helyemre, miközben Csoki a székem alá fekszik.
– Meg kell hogy mondjam Andromeda kedves: Nem hittem volna, hogy maga ennyire kicsínosítgatja magát erre az alkalomra... –közli velem Dumbledore meglepődve, ugyanakkor elismerően.
– Hát én is furcsállva ülök itt azon gondolkozva, hogy mi vagyunk a Kerekasztal Lovagjai... –nézek körbe, miközben magyarázok. Észre is vettem, hogy pont Pitonnal ültem szembe. Eléggé furcsán nézett rám. Mintha méregetett volna...
Nem sokkal később aztán minden maradék diák befutott. Először az egyik Hugrabugos elsőéves, aztán a másik, majd végül Harryék is. Hermione ült le mellém.
– Pukkantsunk! –indítványozta lelkesen Dumbledore és Piton felé nyújtott egy pukkanós bonbon végét. Miközben Piton kelletlenül megfogta, én befogtam a fülem, hiszen ismertem az ilyeneket. Még a kezemen keresztül is hallottam, hogy mekkorát durrant az a bonbon és egy kitömött keselyűvel díszített, hegyes varázslósüveg ugrott ki belőle. Muszáj voltam az asztal mellé görnyedni és köhögéssel elfojtani a kitörő nevetésem, mivel ez a híres süveg emlékeztette a társaságot arra a Pitonra, akit Neville hozott ki a mumusából.
