Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

X. Csokoládé

A következő néhány napban az egész iskola Sirius Black nevétől volt hangos. Folyamatosan születtek a légből kapott összeesküvéselméletek arról, hogy hogyan sikerült bejutnia a birtokra, de nyilván mindegyik abszurd. Fogtam is a fejem. Itt senki nem ismeri a Roxfort múltját. Például Mugliismereten Hannah Abbott azt állította, hogy Black virágzó bokor képében szökött be. Nehéz volt visszatartani a nevetésemet óra közben. Dumbledorenak hála engem nem gyanúsítgat senki, azonban Piton nyilván szúrós szemmel méreget engem.

Mivel a Kövér Dámát restaurálják, levették a képét a falról és betettek helyette egy bénácska lovagot, meg egy pónilovat. Azt hiszem Sir Cadogannek hívják. Azonban ezt a lovagot rettentően utálták, mivel amikor nem akart párbajozni, nevetséges, megjegyezhetetlen jelszavakat talált ki. Így van ezzel Beth is, aki akármennyire is tudja a jelszókat, Sir Cadogan sosem engedi be, mivel szegény lány Mardekáros. Sajnos nem lehetett elcserélni Sir Cadogant, mert állítólag csak ő volt olyan bátor, hogy bevállalja ezt a szerepet. A többi festmény attól félt, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint a Dáma.

Halloween után 1-2 nappal, reggelinél aztán rávettem magam, hogy kitálaljak.

– Lányok. Nem hiszitek el, hogy mit láttam... –dobom fel a témát izgatottan.

– Mondjad macsek! –nevet kihívóan Katy.

– Képzeljétek! Nemrégiben találkoztam egy fekete kutyával. –kezdem.

– Micsoda! –szeppen meg Emma.

– Zordó! –vágta rá azonnal Beth.

– Te szent Ré istenre, komolyan?! –masszírozom a halántékomat– Ne röhögtessél már Beth! A Zordó egy faszság! Nézz rá Harryre! Épp, egészséges, nem esett semmi baja ahhoz képest, hogy Trelawney megannyiszor megjósolta neki a Zordót. –hőbörgök, mert már nem bírom a sok hülyeséget– Ez a kutyus nagyon aranyos. –győzködöm a lányokat. Még jó hogy nem jár le olyan sokat Trelawney, különben biztos kaptam volna 1-2 rosszalló pillantást.

– Hol találtad? –érdeklődik Emma ezzel felrázva a gondolatmenetemből.

– Hát ez már bonyolultabb... –sóhajtok– Halloweenkor fel akartam menni a Szükség Szobájába, mert unatkoztam és gondoltam főzök még Szahara Lehelletét, meg tartósítani akartam a kajámat, amikor megláttam, hogy a kutya kapargatta a Kövér Dáma festmény mögötti deszkalapját. Biztos érzett valamit a klubhelyiségben. Az elcsomagolt kajamaradékomból kivettem egy nagy combot, amitől rögvest megszelídült és kicsalogattam vele őt az épületből. –magyarázkodok.

– És hogy jutott be a kastélyba? –értetlenkedik Emma.

– Nem tudom. Elsőre azt merném feltételezni, hogy követhette Sirius Blacket és észrevétlenül bejött a kastélyba. –folytattam.

– A kajaszagra jöhetett. A kóbor kutya általában éhes... –morfondírozott Beth.

– Yahh! Valószínűleg! –helyeselek– Se a nagyterembe, se a konyhára nem engedték be, ezért felment az emeletekre... –találgatok.

– Délután menjünk ki hozzá. Kíváncsivá tettél. –emlegeti Emma.

– 2 feltétellel! –jelentem ki határozottan. A többiek várakozólag néztek rám– Először is elkészítjük a házinkat, másodszor pedig viszünk neki kaját. Hátha azzal szívesebben közeledik. –sorolom.

– Jajj nemááár! Házit kell írni?! –nyavalyog Beth és Katy közösen.

– Ne károgjatok már! Ez a napi rutinunk. Minden nap ezt csináljuk! –nézek értetlenkedve a lányokra.