Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

VIII. Tudat

Rövid idő elteltével Lupi professzor jóvoltából mindenki kedvenc tantárgya lett az SVK. Persze Dracoékon kívül senki nem tett a külsejére megjegyzést.

– Nézd milyen ruhái vannak. A régi házi manómnak jobb cuccai voltak. –köpi a szavakat a tejfel fejű.

– Hagyjad már Draco! Tegnap volt vele óránk és nagyon jó volt! –nyomatékosítja Katy.

– Igen! A tanáriban lévő mumussal szórakoztunk. Annyit nevettünk, hogy szegény mumus kinyiffant, de szerencsére Lupin azt mondta, hogy csoda, hogy eddig kibírta. –nevet Emma a magyarázkodása után.

– Mi történt? –kíváncsiskodott Beth, közben Milli, Pansy és én is közelebb hajoltunk, hogy halljuk a lányokat.

– Ki kezdi? –pillant Emma Katyre.

– Előbb a komolyabb. –feleli a lány.

– Oké! Na szóval... az úgy történt, hogy odaálltam a mumus elé, ami egy csattanással bent termett a tanárok sötét szekrényében és égő gyertyává változott, amit épphogy nem fújtak el. –kezdi egy kis félelemmel a hangjában Emma. Mi csendben hallgattuk– Aztán kimondtam, hogy Commikulus, majd a gyertya átváltozott olajlámpává, mire a bent kuksoló fekete árnyalak kibújt a sötétségből és akárhogy fújta, nem bírta eloltani a fényt... –magyarázta a végén már nevetve. Mindenki felnevetett Emma megoldásán.

– Nem is rossz! Azt kell mondjam nem is rossz! –dicsérem meg Emmát, mire elpirult– És te, Katy? Mivel rukkoltál elő a professzornak? –kíváncsiskodok. Ekkor már a magyarázkodás előtt elkezdtek nevetni.

– Nálam a csattanás után megjelent apám BTS-es pólóban, az egyik kezében a trianoni békeszerződés, a másikban pedig egy olyan térkép, amin rajta volt a Nagymagyarország és benne meg volt rajzolva a mostani Magyarország határai is. Folyamatosan körbe-körbe menetelt, meg azt ordította, hogy "Éljen Trianon! Éljen Trianon!" –hadarta el undorodva.

– Jajj várjál! Az nem az a területelvévős story? –töri a fejét Pansy.

– Asszem az, amikor szétszedték Magyarországot... –tippelgetek, mert úgy emlékszek, hogy említett valami ilyesmit Katy, amikor nála nyaraltunk az egyik nyáron.

– Az-az! Jól mondjátok. Arról van szó! –sóhajtja, aztán felderült– Ekkor ráordítottam, hogy Commikulus, mire szigetelőszalag jelent meg a száján, a két tenyeréből elégtek a papírok, a kezei összeragadtak és a BTS-es póló felhúzódott a felsőtestén, de nem jött le a fejéről. –kuncogott és próbálta visszafogni a nevetését– Ott szaladgált fejvesztve, mert nem tudta levenni a fejéről a pólót! –kacagott harsányan Katy Emmával egyetemben.

– Szent Merlin... –heherészett Beth.

– Ahj nemár, gyerekek! Ezt elképzeltem... –masszírozom az orrnyergemet rázkódó vállakkal.

– De miért mondtad?! Most én is elképzeltem! –szentségelt Pansy. Az ebéd további része csak a szokásosan telt. Ettünk, ittunk, mulatoztunk és végül mentünk órára.

Az SVK órák egyszerűen fantasztikusak voltak. Lupin minden órára behozott egy különleges állatot, ami következett a tantervben és szinte mindig gyakorlati órát tartott. Ebben a pár napban döbbentek rá a lányok, hogy amit tavaly tanultak SVK-n Lockharttól, az nem volt igazi SVK, mivel Lockhart egy szélhámos volt és csak a könyveit akarta promózni. Meg is itta a levét a jómadár. Még mindig a Szent Mungóban próbálja visszaszerezni az emlékeit kevés sikerrel. Visszatérve a témához Beth azóta rendszeresen nyúzza a fülemet, hogy lopózzak be neki a tiltott könyvrészlegbe SVK-val kapcsolatos könyvekért, de mindig elutasítom, mert én nem vagyok olyan elmeháborodott, hogy belerángassanak ilyenekbe. Lopjon a saját szakállára.