Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

XIV. Életrekelt karácsonyi képeslap

Amikor leértünk Roxmortsba, Hermione és én először a könyvesboltba mentünk be, Beth és Ron Zonkó Csodabazárába, Emma és Katy meg a postára feladni a leveleiket. Megbeszéltük, hogy egy adott időpontban találkozunk a főtéren és elmegyünk közösen a boltokba vásárolni.

– Te mit szeretnél venni? Mik az elképzeléseid? –érdeklődik tőlem Hermione.

– Bethnek kottát szeretnék venni, Emmának valami kutyás könyvet, Katynek regényt, Ronnak és Harrynek tanulást segítő könyvet, neked meg... –folytatnám, de inkább leálltam– Neked nem mondom el... –nézek rá perverzen.

– Jaj neee! Előre félek! –nevet a lány és befordul az egyik könyvespolc sarkán. Én is kuncogtam a megjegyzésén, majd nekiálltam megkeresni a kiválasztott könyveket és füzeteket. Hermionének egyébként egy olyan könyvet vettem, amiben Brit háztartási bájitalok receptjei vannak leírva. Gyakorolja egy kicsit a bájitaltant...

Miután bezsákoltuk a könyveket Hermionével, távoztunk a könyvesboltból és bementünk a szomszédos papír írószerboltba. Hermionénak kellett pergamen, tinta, egy pennahegyező, mert az előző eltört neki és egy pár könyvjelző is kellett. Nekem szintén pergamen, sima és színes tinta, meg könyvjelző, viszont ezeken túl kellett nekem magifix, lyukasztó, tűzőgépbe azok a vas pöckök, meg szalag. A jegyzeteimet szeretem összetűzni, vagy kilyukasztgatni és szalaggal összefonni, a beadandókat meg általában szalaggal kötöm össze.

Miután itt is bevásároltunk, vártunk egy kicsit a többiekre és bementünk a Mézesfalásba. Mivel állatok nem mehettek be, Csokit kikötöttük a bolt elé. A társaság megint elájult az üzlet polcain fellelhető töménytelen mennyiségű nugáttól, csillogó, rózsaszín kókuszos kockáktól, a hatalmas karamelltömböktől és a tornyokban álló csokoládéktól. Az egyik hordó színültig volt Bogoly Berti Féle Mindenízű Drazséval, a másik pedig Bűvös Bizserével, a "speciális effektussal" rendelkező édességeknek meg külön polcuk van. Nekem nagyon egyik se jött be. Folyton hányingerem és ájulhatnékom van az ilyen tömény édességektől. Nem ahhoz vagyok szokva, hogy ilyen közvetlenül kapom a szervezetembe a cukrot.

Lassan körbejártuk a boltot, mialatt a többiek összeszedték azokat az édességeket, amik nekik kellenek. Én szedtem magamnak Bűvös Bizserét és egy kis adag Mindenízű Drazsét. Ez az a kettő a néhány közül, amitől kis mennyiségben még nem rókázok. Volt időm kitapasztalni. Vettem a fáradságot és végigkóstoltam az összeset. Nagyon keveset szerettem meg.

Hermione és én voltunk a sor legelején, ezért minket ért az a megtiszteltetés, hogy mi szedjük össze Harrynek az édességeket.

– Uhh, Hermione! Gyere! Ezt meg kell nézned! –ragadom meg a karján a talárját és húzom magammal a "különleges ízek" felíratú polchoz. Néhány másodpercig ellenkezett a lány, majd belátta, hogy nem kell aggódnia, különben elszakad a talárja a karmom végett– Ehhez mit szólsz? –mutatok a Csiganyálka nyalókára.

– Nemár, Andi! Komolyan a csiganyalóka miatt rángattál ide? –háborodik fel kissé Hermione.

– Oké, oké! Értettem a célzást! –nyugtatgatom a lányt– És az Édes-Véresből ne vegyünk neki? Jó, ha szinten van a vasunk! –ajánlgatom itt a cuccokat.

– Fúj! Nem! Harry biztos nem örülne ennek! –fanyalodott el a lány– Ezt biztos csak a vámpírok szeretik!

– Ez nem igaz! –tiltakozom– Jómagam is szoktam inni vért, mivel otthon meg van a lehetőségünk rá, hogy kifolyassuk az állatból a vérét és mindenfélét készítünk belőle. –magyarázom. Látszólag Hermione szeme igen fölcsillant.

– Tényleg? Mit csináltok belőle? –érdeklődik a lány.

– Hát pl. simán is meg lehet inni, bár úgy egy kicsit torokmaró; meg lehet csinálni alvadt vérnek, amit formákba lehet önteni; van belőle véres túró, sajt, vaj, tejföl, plazma és még sorolhatnám. Persze nem kell mondanom, hogy minden termék tele van vassal és nagyon egészséges! –darálom le az információkat.