Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

VI. Draco, a színész

Másnap megint volt Legendás Lények Gondozása óránk Hagriddal. A tegnapi első órája kifejezetten jót tett neki önbizalom szinten, mert ezen az órán meg Hippogriffeket mutatott nekünk. Mivel mi otthon sosem tartottunk Hippogriffeket, ezért kifejezetten érdekeltek. Nem is kellett csalódnom, hiszen amikor megpillantottam őket, 2 dolog jutott eszembe róluk: 1. hybridek; 2. csodaszépek!

Félig ló, félig sas kinézetű hybrid állatok poroszkáltak be láncra verve, aminek a végeit Hagrid markolta. Lehorgonyozta a teremtményeket oda, ahol mi várakoztunk, majd úgy mint tegnap, elmagyarázta a tudnivalókat és kihívott egy diákot megismertetni a lényekkel, aki persze Harry volt, mivel rajta kívül mindenki félt a lósasoktól. Hagrid ügyesen végignavigálta Harryt, hogy hogyan kell megbarátkozni egy hipogriffel, ezért a fiúnak sikerült egy kört repülnie egy Csikócsőr nevű hybrid hátán. Hagrid hamar ráérzett a tanításra. Utána minket is beengedett a Hippogriffek közé, akiket elengedett és gyakorolhattuk a meghajlást Pansyval, Milivel és Bethtel egy barnás rózsaszínes példányon.

Azonban itt sem tudta magát türtőztetni Draco, ezért muszáj volt kivernie a balhét. Ennek meg is itta a levét, mert sértegetni kezdte az egyik Hippogriffet, ami miatt megsebesítette a karját a saskarmaival.

Visszafelé egész végig szidták Hagridot a Mardekárosok, kivéve Beth és én.

Lementünk a klubhelyiségbe, ahol Beth és Pansy számmisztikára, én meg rúnaismeretre készültem. 5 perc múlva szétváltunk és mindenki elindult a maga útjára.

Úgy összességében nem volt olyan extra a rúnaismeret. Amit kezdő szinten tanított a professzor, az nem volt olyan nehéz, mert ezekkel már megismerkedtem otthon, ezért kb. egész órán lustálkodtam. Ezen kívül az óra elején bemutatkoztunk, mint tegnap mugliismereten és feltűnt, hogy nem is kevés Mardekáros jár ide, de természetesen a legtöbb a Hollóhátas.

Legközelebb csak dupla bájitaltanon volt hajlandó Draco iskolába járni, mivel el akarta játszani a mártírt, amit mindenki tudott, hogy kamu, de Piton jót mulat rajta, mert hát a keresztfiaaaaa.

Már nagyban tartott az óra, amikor kitárult a terem ajtaja és besántikál rajta egy bepólyált karú Draco, mint valami hős a háborúból.

– Hogy vagy Draco? Nagyon fáj? –kérdezi sajnálkozva Pansy.

– Igen. –nyögte a srác, viszont amikor Pansy visszafordult, vigyorogva rákacsintott Bethre, aki felmutatta az egyik hüvelykujját, közben én az orrnyergemet masszíroztam rázkódó vállal. Hihetetlenek...

Az órán a zsugorítófőzetet elkészítését tanultuk. Piton professzor Harryék idegesítése miatt melléjük ültette le Dracot. Korrupt, vézna tanár...

– Tanár úr! A karom miatt nem tudom felaprítani a százszorszépgyökeret... –szólt Draco.

– Weasley! Aprítsd fel Malfoy gyökerét! –vetette oda Piton. Én csak megforgattam a szemem. Ron dühösen elvette Dracotól a gyökeret és elkezdte felaprítani.

– Tanár úr! Weasley tönkreteszi a gyökeremet! –nyafogja a tejfel fejű. Erre a professzor ellépett az egyik Griffendéles üstjétől és megállt Ronék előtt. Nem láttam az arcát, mert háttal volt nekem, de valószínűleg gúnyosan mosolygott.

– Cserélje ki a gyökerét Malfoyéval, Weasley! –hallatszott a parancs.

– De, tanár úr...! –sápítozott Ron.

– Gyerünk! –sziszegte Piton.

– Tanár úr! Az aszú fügét sem tudom meghámozni segítség nélkül. –reklamál leplezetlen kajánsággal Draco.