Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

Epillógus

Először megállt és összeráncolt szemöldökkel bámult engem.

– Hát... um... nem is tudom... lepacsiznék veled. –makogja.

– Azt nem nagyon ajánlom, mert a karmaimmal egy húzással fel tudnám vágni a tenyeredet. –közlöm vele grimaszolva– De más ötletet is elfogadok.

– Akkor egy baráti ölelés? –próbálkozik újra. Én csak felnevettem és egy kicsit hátra dőltem az ajtóra.

– Jajj Remus! Ne áltassuk egymást. –mosolygok– Tisztán emlékszek, hogy tegnap egy vérfarkas azt mondta nekem, hogy "ki tudna ellenállni egy ilyen gyönyörű teremtésnek", meg "már mióta vártam erre a pillanatra". Szerinted ez mi, ha nem a test tulajdonosának elfolytott érzései? Hm? –hajolok közelebb, mintha vallatnám és odamegyek a dolgozóasztalához, ahol éppen helyet foglalt. A férfi mélyet sóhajtott és lecsukta a szemeit. Ez számomra egyenesen egy igen volt. Megkerültem az asztalt és odaléptem elé, majd közrefogtam a kezeimmel az arcát– Sshhh... nem jó elnyomni az érzelmeket... –forgatom a fejét úgy, hogy felém nézzen– Elárulok neked valamit, Remus... Nekem tetszik az egyik tanárom... Tudod ki? –teszem fel a költői kérdésem– Világosbarna haj, –túrok bele kissé őszülő üstökébe- világító, zöld szem, –pillantok bele mélyen– és pelyhes közmunkásbajúsz... –húzom végig a hüvelykujjaimat a sörték vonulatain. Ajkai résnyire el is nyíltak.

– De... de tegnap nem voltam magamnál! Az nem én voltam... –hajtja le a fejét.

– Na és aztán? –rántok vállat lezseren.

– Én nem tudom megcsinálni azokat a... tegnapi dolgokat... –néz fel újra– Én még sosem voltam... intim helyzetben nővel... –akadozik a férfi. Végre leesett mit makog.

– Úgy érted te még sosem... –teszem a szám elé a kezem. Remus bólintott– Hűha... Milyen okból választottad ezt? –szaladt ki a számon.

– Már diákkoromban tudtam, hogy nekem nem lehet gyerekem, mivel a vérfarkasság öröklődhet. Így hát tudatosan nem közeledtem senki felé, nehogy aztán több legyen belőle, mint puszta kaland. –vázolta fel a helyzetet.

– Te nem csak az utódlástól félsz... A kapcsolatoktól is, ugye? –méregetem kissé gyanakodva. A férfi hallgatott– Figyelj ide alaposan. Itt nyugodtan lejjebb adhatsz a gátlásodból. Sőt! Lejjebb kell adnod. –fogom az arcát. Úgy döntöttem, hogy kézbe veszem az irányítást– Így is láttalak már ma meztelenül... –kuncogok megint, majd lassan közelítek felé. Az ajkaimat az övéhez tapasztom és elkezdem masszírozni– Na milyen volt? –érdeklődök, miután szélváltunk.

– Mennyei... –suttogja félig lecsukott szemmel.

– Ennél már csak jobb lesz... –mosolygok és újra rárabolok az ajkára, ám ezúttal nyelvvel. Kezdőhöz képest egész jól kezelte. A végén meg alig tudtam eltávolodni– Szőrösen, vagy szőrtelenül szeretnél?

– Sosem bírnálak elképzelni szőrtelenül... –suttogja a számra.

– Jó választás... –görbülnek az ajkaim elismerően. A kabátjánál fogva felráncigálom, majd lassan a kanapéjához tolom és rálököm– Mi az, Remus? Olyan szótlan vagy... –kérdezem kissé ártatlan hangsúllyal, miközben gombolom ki a taláromat.

– Semmi, csak... –néz végig az előbukkanó, eléggé átrendezett egyenruhámon– csak még most se hiszem el, hogy ez történik velem...

Ekkor elnevettem magam és ledobtam a földre a talárom.

– Pedig hihetnél a szemednek, mert ez nem egy álom... –felelem csipkelődve és a kákalagos akvárium melletti lejátszóba röptetek egy bakelitet– Lazulj el, Remus... –folytatom lágyan és beülök az ölébe, majd újra megcsókolom. Elkezdtem leöltöztetni, amivel párhuzamosan a visszafogottságát is levetkőzte. Először levettem az öltönykabátját, utána a nyakkendőjét, majd az ingjét gomboltam ki és végigsimítottam meztelen felsőtestén. Forró bőre fehér volt, mellkasát mogyoróbarna selymes szőr borította és a köldökén keresztül egy szőrcsík vezetett lefelé egészen a nemes részekhez. Többé-kevésbé voltak izmai, amin látszott, hogy nem foglalkoznak vele, meg az aputeste is kezdett kialakulni, de összességében vékony alkatú volt.