Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 3

I. Foltozott Üst

Az indulási napon Jeff, Vincent és Seb megkérték a próbababáinkat, hogy foglalkozzanak az állatokkal és a növényekkel, nehogy 1 hét alatt szomjan haljanak, vagy éhen vesszenek és megmutatták a nekik, hogy mit hogy kell csinálni. Eközben a házban hihetetlen fennforgás alakult ki. A Weasley család próbált volna elindulni, de ahogy nálunk, ott sem kezdődik zökkenőmentesen a nap. A végére, amikor már kint álltunk, Fredre, Georgera és Ginnyre kellett várni, mert valamit bent felejtettek. Ugyanúgy, mint anya, Mrs. Weasley is szokott ordibálni a fiaival.

– Gyerünk fiúk! Nem érünk rá egész nap! –kiabálja be Mrs. Weasley a piramisba– Ginny drágám, te meg hozd gyorsan a fogkefédet! –teszi hozzá az asszony. Miután sikeresen összeszedték magukat, mindenki édesanyám köré gyűlt, összekapaszkodtunk és egy nehéz hoppanálással később Moustafa gyönyörű, zöld oázisánál találtuk magunkat. Az öreg most teve alakjában kifutott a saját kis odújából egyenesen felénk, hisz animágus.

– Köszönjük, Moustafa, de hoztunk saját zsupszkulcsot. –bólint édesanyám a rohanó teve felé, mire az hirtelen lefékezett, bambán végignézett a Weasley családon és sarkon fordult, majd visszarohant a kunyhójába.

– Ő meg ki volt? –hajolt közel hozzám Ron.

– Az oázisnak a felügyelője. Nála lehet bérbe venni zsupszkulcsnak valót, bűvöli is azokat és rendben tartja a környéket. –felelem tudálékosan.

Odaadtam anyának egy lyukas gumicsizmát és egy csomag tépett újságpapírt, hogy varázsoljon belőlük utazási eszközt. Megfogtuk mindkét szemetet és egy szempillantás alatt egy magas kukoricamezőn találtuk magunkat. Ez ugyanaz a hely, ahova tavaly és tavalyelőtt is megérkeztünk, csak mindig mást ültetnek ide a farmerek. Most égig érő kukoricaerdő van itt, ahol szó szerint eltévedtünk. Charlie volt az első, aki sikeresen kikeveredett az útra és az ő, meg az idő közben megérkezett Stan hangját követve mi is elértünk a Kóbor Grimbuszhoz. A járgánnyal szépen megérkeztünk a foltozott üsthöz és elköszöntünk az ásítozó Stantől.

Mivel az időeltolódás miatt itt alig lehetett 7 óra, ezért nyilvánvalóan most kezdett ébredezni a fogadó, amikor beléptünk.

– Mit adhatok? –lépett a pulthoz a kocsmáros.

– Jó reggelt, Tom! Jöttünk a foglalásért. –könyököl a pultra Mr. Weasley. A fogadó tulajdonosa álmosan bólintott és keresgélni kezdte a nevüket egy nagy könyvben.

– Már látom is! Merlin hozta önöket a Foltozott Üstben! –jelenti be ünnepélyesen Tom és megfordul, majd néhány kulcscsomót átad Mr. Weasleynek– Önöknek mit adhatok? –pillant felénk, miután Weasleyék nagy nehezen elindultak az emeletre.

– Mi a napokban lefoglaltunk pár szobát. Be szeretnénk költözni. –feleli édesanyám.

– Becses nevét kérem! –mosolyog a fogadós.

– Julia Moon. –válaszol édesanyám. Tom újra elkezdett kutakodni a könyvben és hamar megtalált minket.

– Ohh, Julia! Alig ismertelek meg ilyen emberien! –lepődik meg a kocsmáros.

– Semmi baj, Tom. Ez is csak azt igazolja, hogy jók az álcáink! –mondja felvágósan édesanyám.

– Tessék a kulcsaitok. Remélem jól érzitek majd magatokat. –adja át az eszközöket a férfi.

– Köszönjük Tom! –mosolyog anya és elindult felfele a szobákhoz.

– Anya! Te már száltál meg itt? –érdeklődött Lucas.

– Igen, kicsim. Még amikor a Roxfortba jártam. –tolta ki a mellét büszkélkedve édesanyám és közben szépen visszamacskásodott– Na gyerekek! Mindenki válasszon hálótársat! –utasított minket, közben fél kezét rátette a fejemre, hogy én is újra macska legyek.