𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐞𝐢𝐠𝐡𝐭𝐞𝐞𝐧

𝐀𝐒𝐇𝐋𝐄𝐘

4𝐭𝐡 𝐣𝐮𝐥𝐲

A vacsora végeztével anya és Gigi leszedik az asztalt, minket pedig beküldenek a nappaliba beszélgetni. Végül inkább az én szobámat választjuk, én pedig a ma reggeli rendrakás emlékét felidézve elégedetten nyitom ki az ajtót. Szerencsére azóta még nem telt el annyi idő, hogy a helyiség jó szokásomhoz híven ismét úgy nézzen ki, mintha egy bomba robbant volna benne.

Belépve lehuppanok az ágyamra, miközben Nick körbesétál. Megnézi a komódra kitett képeimet, a telepakolt könyvespolcomat, valamint a fehér falra felírt dalszövegeket, idézeteket is elolvassa.

- Szép a szobád - ül le mellém, majd inkább hanyatt fekszik az ágyamon, összekulcsolva a kezét a tarkója alatt.

- Érezd csak otthon magad - forgatom meg a szemem mosolyogva, majd beletúrok a hajamba.

Közben végig érzem magamon Nick átható pillantását, így felvont szemöldökkel fordulok vissza.

- Lassan már fizetned kellene - teszem csípőre a kezem.

- Mi? - kérdez vissza értetlenül.

- Megint bámulsz.

- Bocs - sóhajtja. - Csak nehéz nem téged nézni - teszi hozzá halkan, én pedig erre az apró megyjegyzésre is elvörösödöm.

- Néhány nap múlva lenne egy interjú, ahova meghívtak minket - vált témát Nick, látva a zavaromat. - Kate műsorában - teszi hozzá, mikor látja rajtam, mennyire ideges lettem a hír hallatán.

Az utolsó mondata után azonban kissé megnyugszom. A legjobb barátnőm anyukájával mégis kellemesebb beszélgetni, mint egy vadidegen, pénz- és hírnévhajhász műsorvezetővel.

- Nekem is mennem kell? - kérdezem, ennek ellenére kicsit bizonytalanul.

Őszintén, tartok az interjútól, hiszen még soha nem vettem részt egyen sem.

- Igen - bólint. - De ha nem akarsz... - kezd bele azonnal, de nem hagyom, hogy befejezze.

- Nem gond. Megcsinálom - szakítom félbe.

- Biztos? A fő téma a kapcsolatunk lesz, készülj fel rá, hogy jó sok kérdést fogunk kapni. Előtte meg kell beszélnünk a pontos történetet, hogy minden egyezzen.

- Oké - sóhajtom, és beletúrok a hajamba, ami most is természetes hullámokban omlik a vállamra.

Ahogy előre hajolok, hogy a tenyerembe támasszam az állam, néhány tincs az arcomba hullik, mintha falat képezne köztem és Nick között. A következő pillanatban Nick ujjai megsimítják az államat, és egy gyengéd mozdulattal a fülem mögé igazítja a tincseket. Összerezzenek, mikor az arcomhoz ér, ő pedig azonnal elkapja a kezét.

- Bocs - motyogja.

- Ne kérj mindig bocsánatot - suttogom, felé fordulva. - Nagyon idegesítő - teszem hozzá, de nem mosolyodik el.

Pillantása komoly marad, mikor találkozik az enyémmel. Nem látok mást, csak az ismerős szemeket, amik fogvatartják a tekintetemet.