𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐟𝐨𝐮𝐫𝐭𝐞𝐞𝐧

𝐀𝐒𝐇𝐋𝐄𝐘

29𝐭𝐡 𝐣𝐮𝐧𝐞

Újra ott vagyunk, fent, az óriáskerék tetején, abban a fülledt kabinban. A szél fúj, belekap a hajamba, de én csak Nicket figyelem. A derekam köré kulcsolja a karját, és magához húz az ülésen. Már csak néhány centi távolság van köztünk. Átható tekintetét mélyen az enyémbe fúrja. Egyik kezemet végighúzom az arcán, mire lepillant a számra. Megnyalja az alsó ajkát, tekintete a szemem és a szám között cikázik. Végül közelebb hajol, és ezúttal semmi sem zavarja meg a pillanatot. Nincsenek kamerák, nem indul el az óriáskerék. Nick egy pillanatra megáll, majd végleg megszünteti a távot, és...

Az ébresztőm hangjára felriadok. Felülök az ágyon, és beletúrva a hajamba próbálom megérteni, hogy csak egy álom volt. Egy fantasztikus, ugyanakkor zavaros álom. Egyáltalán miért álmodom ilyenekről? Nickről. A csókról. Hogy vajon milyen lenne ismét a számon érezni a száját, az ujjait a hajamban, meleg tenyerét a derekamon.

Sóhajtva megrázom a fejem, igyekezve kiverni belőle a gondolatokat, amiket egyszerűen nem tudok hova tenni. Évek óta ismerem Nicket, és igen, tudom, hogy helyes, sőt, pokolian helyes, és okos, és vicces, kedves is tud lenni, ha nagyon akar, és a hatalmas egója ellenére nem ismerek nála önzetlenebb és segítőkészebb embert. Igen, ezt mind tudom, és mindig is tudtam. De soha nem gondolkodtam ilyeneken, mint most. Mégis mi történt? Lehetséges, hogy többre vágyom, mint barátság?

- Ashy! - hallom meg Paige hangját a földszintről. - Vendéged van!

- Kitalálom. Sky - kiáltom vissza, majd a következő pillanatban kivágódik a szobám ajtaja, és a legjobb barátnőm egy tornádó gyorsaságával viharzik be a helyiségbe.

- Talált - mosolyog rám, majd egy mozdulattal széthúzza a függönyöket, ezzel beengedve a kora reggeli napsütést az egyébként sötét szobába.

- Utállak - fúrom a párnába a fejem, ahogy elvakít az erős fény.

- Én is - vágja rá, majd érzem, ahogy mellém huppan. - Szóval, kedves egyetlen, igaz, legjobb barátnőm...

- Mit akarsz? - dünnyögöm, pontosan tudva, hogy nem ok nélkül ilyen kedves. - Tudsz róla, hogy még nincs nyolc óra sem? - pillantok az ébresztőmre.

- Igen - legyint Sky, mintha teljesen mellékes lenne, hogy amúgy nyár van, én aludtam, ő felkeltett, és ezért most mindjárt megölöm. - Nem akarsz mondani nekem valamit?

- Öhm... nem?

- Szerintem pedig akarsz. Mégis miért látok olyan képeket rólad és a popsrácról a neten, amiken éppen olyan csókcsatát vívtok, mint egy rossz romantikus filmben? - vágja a fejemhez, mire vigyorogva behúzom a nyakam.

- Oké, talán van mit elmondanom.

- És miért nem hívtál fel? Miért csak három baromi hosszú nappal később hallok mindenről? - fonja össze a kezét a mellkasa előtt.

- Nem én tehetek róla, hogy elmentél sátorozni az erdőbe - vágom rá.

Sky a vacsorás randi előtt két nappal utazott el az apukájával, és csak tegnap este jött vissza, így lemaradt mindenről, ami azóta történt. Vagyis a csókról Nickkel, illetve arról sem tudtam beszélni vele, mennyire összezavar az egész.

- Írhattál volna levelet - vonja meg a vállát.

- És küldtem volna el egy galambbal, vagy mi? - értetlenül meredek rá, majd mindkettőnkből egyszerre tör ki a nevetés, ahogy elképzeljük a szituációt.