𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐭𝐡𝐢𝐫𝐭𝐲

𝐍𝐈𝐂𝐊

25𝐭𝐡 𝐣𝐮𝐥𝐲

- Mi a terv mára? - kérdezi Ash, és felülve a konyhapultra bekapcsolja a kávéfőzőt.

A tőlem elcsent fekete póló a combja közepéig ér, és hirtelen azt kívánom, bár ne lenne rajta pizsamaalsó.

- Nem igazság - sóhajtom, és mellé lépve megtámaszkodom a combja két oldalán.

- Micsoda? - pillant rám meglepetten.

- Hogy neked sokkal jobban áll a pólóm.

- Tényleg? Akkor megtarthatom? - vigyorog rám, és két kezébe fogja az arcomat.

Egyszerűen imádom, amikor ezt csinálja. Ilyenkor néhány centiről nézhetek bele azokba a gyönyörű kék szemekbe, amik mindig csillognak. És ha egy kicsit közelebb hajolok...

- Meglátjuk - motyogom, és végigsimítva az arcán megcsókolom.

Azonnal átkarolja a nyakamat és magához húz. A kezem a derekán pihen, majd lecsúszik a combjára, miközben ajkai enyhén elnyílnak. Végigsimítok combjának azon részén, amit nem takar a pólóm, és elmélyítem a csókot, ő pedig végighúzza a kezét a mellkasomon.

Beletúrok hosszú, barna hajába, majd elszakadok puha ajkaitól és a nyakát kezdem csókolgatni, mélyen beszívva az illatát. Végül nyomok egy utolsó puszit a szájára, és elhúzódom, mert félek, ha folytatom, nem tudom abbahagyni, de azt is pontosan tudom, hogy Ash még nem áll készen.

- Lenne kedved kimenni a partra? - kérdezem, miközben elnyúlva mellette kiveszek két bögrét a konyhaszekrényből.

A kávéfőző mellé teszem őket, majd beledobom a kapszulát a gépbe, várva, hogy elkészüljön az ital, ami nélkül nem indul a napom.

- Persze - bólint, majd leugrik a pultról, hogy elővegye a cukrot a kávéjához.

★

A Nap melegen süt ránk, miközben kézenfogva sétálunk a part felé, halkan beszélgetve. Ash előtt soha nem jutott eszembe, hogy bárkivel sétálgathatnék így. Hogy bárkivel nevethetnék, beszélgethetnék, úgy igazán. Őszintén. Hogy bárkivel lehetne több egy átmulatott éjszakánál. Soha nem akartam senkivel előre tervezni. Nem akartam senki mellett lefeküdni és mellette ébredni minden reggel, és vele tölteni a nap minden percét. Senkit nem engedtem közel magamhoz, mindenkit eltaszítottam.

Aztán jött Ash. És minden megváltozott. Hirtelen vele akartam lenni, sétálni, nevetni, beszélgetni, mellette ébredni és vele feküdni, vele lenni, megosztani vele mindent. Megölelni és megcsókolni őt, szeretni őt. Terveim lettek, tervezni akartam ezzel a gyönyörű lánnyal, aki abban a másodpercben felforgatta az életemet, ahogy megismertem. Életemben először éreztem azt, hogy van valaki, akivel le akarom élni hátralévő éveimet. Aki a legfontosabb nekem.

A napszemüvegem lencséjén keresztül figyelem a barátnőmet, aki egy fehér nyári ruhában ugrándozik előttem az ösvényen. A hajába belekap a szél, és az arcába fújja a hullámos tincseket. Nevetve félresöpri őket, majd hátrafordul, hogy megnézze, mennyire maradtam le.

- Gyere már! - kiált hátra a válla felett. - Egy csiga is gyorsabb nálad.

- Na majd meglátjuk! - kiabálok vissza, és nekiiramodom.