𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲- 𝐟𝐢𝐯𝐞

𝐀𝐒𝐇𝐋𝐄𝐘

19𝐭𝐡 𝐣𝐮𝐥𝐲

- Ez egyre rosszabb - sóhajtom, bemászva a rám váró kocsiba.

Kifújom magam, miután szinte futva tettem meg az utat a házunk kapujától Nick fekete autójáig.

- A fenébe, még nálam sincsenek ennyien - rázza meg a fejét Nick, a bejárat előtt csoportosuló fotósokat figyelve. - Pofátlanok - idegesen szorítja a kormányt, én pedig azonnal a kezéért nyúlok, és összekulcsolva az ujjainkat igyekszem megnyugtatni őt.

- Semmi baj, oké? - suttogom. - Mindent megoldunk - mondom, de magam sem hiszem el teljesen.

Nick rálép a gázra, én pedig a tükörben figyelem, ahogy magunk mögött hagyjuk a házunkat, és az ott táborozó paparazzikat.

- Tudom - motyogja, és idegesen végighúzza a kezét a tarkóján, megcibálva a hajtincseit. - Csak... elegem van belőlük. Én egyedül még aránylag jól elviselem őket, de téged nem akarlak kitenni mindennek. Már az ál... már az elején is aggódtam emiatt, de most... most egyenesen rettegek attól, hogy egy nap miattuk foglak végleg elveszíteni.

- Dehogy fogsz - vágom rá, mire közelebb hajolva nyom egy gyors csókot a számra. - Tudtuk, hogy ez lesz, mikor azt mondtam, hogy a barátnőd leszek.

- Még nem is mondtad - gondolkodik el, miközben befordul egy mellékutcába, hogy a főút helyett a parton hajtsunk végig.

- Mert nem kérdeztél meg - motyogom.

- Basszus! - tapos a fékre, majd miután a mögöttünk haladó szinte ráfekszik a dudára, halkan szitkozódva lehúzódik az út szélére.

- Mit csinálsz? - kérdezem értetlenül, Nick azonban szó nélkül kiszáll a kocsiból, és átsietve az én oldalamra kinyitja nekem az ajtót.

- Csak gyere - nyújtja felém a kezét.

Kiszállok, ő pedig a derekamnál fogva magához húz, és elindulunk a kövezett úton az óceán felé.

Leérve a partra Nick egy üres bódé felé vezet, kicsit távolabb az emberektől. Ami rendkívül megnyugtató, hogy sehol egy fotós. Értetlenül nézelődve követem, vagyis hagyom, hogy összekulcsolva az ujjainkat maga után húzzon.

- Megjöttünk - állít meg a fából készült épület előtt Nick, majd a zsebében matatva előszed egy kulcsot.

Kinyitja előttem az ajtót, én pedig a szám elé kapom a kezem, mikor meglátom az apró helyiség közepén álló asztalkát a két székkel. Az asztalon egy csokor virág, ami kész csoda, hogy nem hervadt el a nyári melegben, és egy piknikkosár.

- Nick, ez... - kezdek bele, de Nick félbeszakít.

- Csak szerettem volna, ha van egy rendes első randink - suttogja. - Ahol nincsenek ott a kamerák, csak mi ketten. Szóval eszembe jutott, hogy talán itt nem találnak ránk, és piknikezhetnénk egyet.

- Ez tökéletes, Nick - elképedve figyelem a hullámokat, amikre tökéletes kilátás nyílik a bódé nyitott ablakából.

- Örülök, hogy tetszik - mosolyog rám, és magához húz egy gyors csókra.

Én azonban nem engedem el olyan hamar, hanem a nyakát átkarolva újra és újra megcsókolom. A derekamnál fogva szorít magához, miközben a tengerparti szél belekap a hajamba, és az orromba kúszik a tenger sós illatának és Nick parfümjének bódító keveréke.