𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲- 𝐬𝐢𝐱

𝐀𝐒𝐇𝐋𝐄𝐘

- Hogy mi? - kérdezek vissza, erősen kételkedve benne, hogy jól hallottam Nick iménti mondatát.

- Költözz hozzám - ismétli meg. - Nálam nem kell tartani a fotósoktól, csak a kapuban, annál beljebb nem juthatnak. Így végre lehetne egy kis nyugtod, neked és a családodnak is.

- Nem tudom - suttogom, mire Nick mosolya lehervad.

- Miért nem? - kérdezi halkan.

- Nem veled van a baj, vagy nem arról van szó, hogy nem akarok veled lenni - idegesen beletúrok a kibontott hajamba. - Nagyon szeretlek, de ijesztően gyorsan változik körülöttem minden. Ebben az egész katyvaszban te vagy az állandó pont. Nem akarlak elveszíteni, ahogy nem akarok véget vetni a kapcsolatunknak sem - tisztázom gyorsan, még mielőtt Nick azt hinné, már nem akarok vele lenni, holott el sem tudom képzelni nélküle az életemet. - Csak ez az egész... túl gyors nekem, érted? Bő egy hónapja vagy itthon, és csak néhány napja jöttünk össze, de most azt mondod, talán együtt is kellene élnünk... nekem ez sok, Nick. Tartok tőle, hogy nekem ez nem menne.

- Elfelejtesz valamit, Ash - rázza meg a fejét, mire kérdőn nézek rá. - A mi történetünk messze nem egy hete kezdődött. Hosszú évek óta ismerjük egymást.

- Igen, de barátok voltunk. Most viszont a pasim vagy. Egy hete, de már arról beszélsz, hogy költözzünk össze, mintha évek óta egy pár lennénk - csattanok fel.

- Mert nem akarom, hogy bajod essen - tör ki belőle, én pedig lefagyva ülök az ülésen. - Vigyázni akarok rád, érted? Nem akarom, hogy minden egyes nap ki legyél téve annak, hogy az újságírók és fotósok szinte már a kertetekben élnek. Hidd el, tudom milyen, mikor nem hagynak békén, és őszintén, nem hiszem, hogy egyhamar leszállnának a kapcsolatunkról. Utálom a gondolatot, hogy lassan már élni sem hagynak. Csak... úgy gondoltam, hogy ha velem élsz, kicsit könnyebb lenne. Nem állnának a ti házatok előtt, hiszen tisztában lennének vele, hogy nem találnak ott. Emellett ez sokkal elszigeteltevb hely, így nyugodtabb is. Nagyobb a ház, távolabb van a kapu, őrzött is, vagyis nem tudnak zaklatni minket. Tudom, hogy ez tényleg nagyon gyors tempó, de kérlek csak... csak gondold át.

- Oké - suttogom, ő pedig a kezemért nyúlva megszorítja azt, majd végigsimít a combomon.

- Ne haragudj, hogy elrontottam a randinkat - motyogja, mire azonnal megrázom a fejem.

- Nem rontottad el - súgom. - Életem legjobb randija volt. És mindketten tudjuk, hogy nem halogathattuk volna örökké a témát, előbb vagy utóbb beszélnünk kellett róla.

Nick keze még mindig a combomon pihen, így végigsimítva az alkarját díszítő tetoválásán összekulcsolom az ujjainkat, mire Nick gyors puszit nyom a kézfejemre. Az út további része csendben telik. Nick továbbra is fogja a kezem, és egy pillanatra sem engedi el, miközben én az ablakon keresztül figyelem az elsuhanó tájat, és próbálom kitalálni, mit is akarok pontosan.

★

Másnap nagyjából újabb tucat fotóssal ácsorognak többen a kapunk előtt. Sóhajtva megrázom a fejem, és a telefonomért nyúlva felhívom Nicket.

- Ash? - hallom meg rekedtes hangját a vonal túloldalán. - Minden oké?

- Nem igazán.

- Jól vagy? Mi történt? - azonnal felélénkül, és idáig érzem, hogy aggódik.

- Nincs bajom, csak... igazad volt. Olyan, mintha naponta osztódnának a kamerások, megint többen vannak. Értem... értem tudnál jönni? Meg kellene beszélnünk a dolgokat - motyogom, idegesen beletúrva a még alvástól kócos hajamba.

- Persze. Fél óra, és ott vagyok. Hívjam Rich-et? - kérdezi, és hallom, ahogy kinyitja az ajtót, valószínűleg azért, hogy átmenjen a fürdőbe.

- Azt hiszem jobb, ha ő is ott van.

- Oké. Fél óra múlva gyere. Szeretlek, Ash - teszi le, meg sem várva a válaszomat.

Egy órával később már mindhárman Nick nappalijában ülünk, épp ott, ahol nagyjából másfél hónappal ezelőtt elkezdődött az álkapcsolatunk. Ezalatt a hat hét alatt azonban teljesen megváltozott az életem. És messze nem a hamis kapcsolat okozta a legnagyobb kavarodást. Hat héttel ezelőtt szinte el sem tudtam volna képzelni, hogy köztem és Nick között több is lehet barátságnál. Legfeljebb valahol mélyen vágytam rá. Most azonban én vagyok a legboldogabb, hogy immár valódi párként vagyunk együtt. Hat hét alatt az álkapcsolatból igazi lett.

★

- Szóval még mindig nem hagynak békén titeket? - kérdezi Richard, miután elmeséljük neki a történteket.

- Egyre többen vannak. Komolyan nem értem, miért, már egy hónapja vagyunk együtt. Mármint a nyilvánosság előtt - teszi hozzá Nick, majd megszorítja a térdemet, én pedig a mellkasának dőlök. Richard azonnal megérti a helyzetet, de nem szól semmit, csak mosolyogva biccent.

- És akkor így merült fel a költözés ötlete - pillant Nickre, aki bólint.

- Szerintem ez lenne az egyetlen hasznos megoldás. Sehogy máshogy nem tudjuk távol tartani a sajtósokat Ashtől.

- Biztos van egy másik lehetőség is - rázom meg a fejem. - Néhány nap és elmennek, ugye? - nézek előbb a barátomra, aztán Richardra, de mindkettejük arckifejezése azt jelzi, hogy nem hisznek ebben.

- Tényleg nem akarsz ideköltözni? - kérdezi Nick halkan.

- Nem tudom, Nick. Félek, hogy elsietjük a dolgokat.

- De nem sietjük el - tárja szét a karját.

- De igen! - kiáltok fel, és a tenyerembe temetem az arcom. - Egy hete vagyunk együtt. Egyébként is féltem belevágni ebbe a kapcsolatba, ezt te is tudod.

- Bocsánat - súgja Nick a fülembe, miközben magához húzva szorosan átölel. - Nem akarom rád erőltetni. Csak tényleg féltelek - motyogja, mire átkarolom a nyakát és beletúrok a tarkóján göndörödő, rövidebb hajtincsekbe.

- Nem akarok beleszólni, de Nicknek igaza van - szólal meg Richard. - Itt békén hagynának a fotósok, végre lenne egy kis nyugalmatok. Emellett tudnánk biztosítani a védelmedet is, hiszen Nicket is védeni kell.

- Védelem? - kérdezem meglepetten.

Mármint azt tudtam, hogy Nicknek vannak testőrei, akik szinte mindig vele vannak, mikor nyilvános helyre megy, ahol nagy a tömeg. De nekem miért van szükségem rájuk?

- Nick barátnőjeként te is híresnek számítasz - találja ki Rich a gondolataimat. - Soha nem tudhatjuk, hol ugrik rád egy rajongó, hogy közös képet kérjen. És persze lehet, hogy nem ilyen békés szándékkal rohannak le. Szóval az lesz a legjobb, ha egy kis időre, amíg ténylegesen le nem cseng a kapcsolatotok híre, ideköltöznél. Tudom, hogy hirtelen jött, még anyukáddal is meg kell beszélnünk, de így hirtelenjében nincs más ötletünk.

- Akkor tényleg nincs más megoldás? - kérdezem sóhajtva.

- Azt hiszem, nincs - rázza meg a fejét Richard.

- Oké - suttogom, és egy pillanatra lehunyom a szemem, utoljára átgondolva a dolgokat. - Rendben, oké. Ideköltözöm - mondom ki, mire Nick magához húzva lágyan megcsókol.

Az érintése most is megnyugtató, így belemosolyogva a csókba húzom még közelebb magamhoz.

- Khm... gyerekek, akkor én megyek - köszörüli meg a torkát Richard, mire elengedem Nicket. - A héten el kellene intéznünk az egész költözést. Ash, csak a legszükségesebb dolgaidat pakold össze, jó lenne, ha minél hamarabb át tudnál hozni mindent.

- Oké - bólintok, majd Nickre pillantok, aki szintén így tesz.

- Megoldjuk - karolja át a derekamat.

- Rendben. Sok sikert, srácok - köszön el a menedzser, majd kilépve a bejárati ajtón magunkra hagy minket. Sóhajtva belefúrom az arcom Nick nyakába, aki a hajamat simogatva szorít magához.

- Megoldjuk, Ash. Mindent megoldunk - súgja a fülembe.

Én pedig nagyon remélem, hogy igaza lesz.