𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐭𝐡𝐢𝐫𝐭𝐲- 𝐧𝐢𝐧𝐞

𝐀𝐒𝐇𝐋𝐄𝐘

6𝐭𝐡 𝐚𝐮𝐠𝐮𝐬𝐭

Apró puszikra ébredek. Nick ismerős illata az orromba kúszik, ahogy lágy csókjai az arcomról áttérnek a nyakamra, majd a fülem mögötti érzékeny területre.

- Jó reggelt, édes - álmosan nyitom ki a szemem, és azonnal elmosolyodom, ahogy megpillantom a fölém hajoló Nicket.

- Neked is - motyogom, ő pedig lehajolva megcsókol.

Egyszerűen imádom, amikor így ébreszt fel. Nincs ennél jobb.

- Na gyere le a konyhába, mutatni akarok valamit - enged el, majd az ablakhoz lépve megnyom egy gombot, és felhúzza a redőnyt.

A napfény beszabadul a szobába, az előbbi boldogságom pedig azonnal eltűnik, és morcosan fordulok a másik oldalamra.

- Hagyj már - motyogom.

- Ugyan, Ashy - Nick néhány centiről suttog a fülembe, amitől megborzongok.

Puszit nyom a halántékomra, a következő pillanatban azonban egy laza mozdulattal felkap, és hirtelen kiemel az ágyból.

- Komolyan nem hagysz aludni? - csapok rá a vállára, jelezve, hogy tegyen le, de valószínűleg meg sem érzi.

- Nem - vigyorog rám, mire sóhajtva átkarolom a nyakát.

Lemegyünk a lépcsőn, én még mindig Nick karjában, aki úgy visz, mintha pehelykönnyű lennék.

- Nick, tegyél... - a kérés a torkomra forr, mikor meglátom a szépen megterített konyhaasztalt.

A tányérokon tojás, bacon, palacsinta, a poharakban narancslé, és mindezek mellett egy csokor virág.

- Nagyon boldog szülinapot kívánok, Ash - suttogja Nick, és leenged a földre, de a keze továbbra is a derekamon pihen.

- Csináltál... csináltál nekem reggelit? - kérdezem, és elképedve meredek Nickre.

- Igen - bólint.

- És nem gyújtottad fel a konyhát? - vigyorgok rá.

- Imádom benned, hogy ennyire támogató vagy - grimaszol, mire felnevetek, és magamhoz húzom egy csókra.

- Én mindig. De komolyan, nagyon köszönöm.

- Semmiség.

- Na jó, kit hívtál fel? - húzom össze a szemem, sejtve, hogy nem egyedül hozta össze a pompás reggelit.

Nem mintha nem lenne teljesen mindegy, ettől még épp annyira örülök, mintha csak ő csinálta volna. A szándék a fontos, az, hogy dacára a főzőtudása teljes hiányának úgy döntött, hogy megpróbálja. Értem. Ez pedig sokkal boldogabbá tesz, mintha a csillagokat is lefőzné az égről.

- Anyát - ismeri be. - Nélküle valószínűleg rendelt kaját reggeliznénk - széttárja a karját, mire ismét hozzábújok.

- Szeretlek - suttogom. - És köszönöm. Azt, hogy összehoztad ezt az egészet.

Magához szorít, és belepuszil a hajamba. Nincs szükség szavakra, hogy tudjam, ő is pont így érez. Gyors csókot nyom a számra, majd mindketten leülünk az asztalhoz, hogy elfogyasszuk a finom reggelit.