𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐧𝐢𝐧𝐞

𝐀𝐒𝐇𝐋𝐄𝐘

A kávézóból kilépve azonnal lerohannak minket a fotósok, ezúttal tényleg az arcunkba tolva a kamerákat. Nick azonban határozottan megy előre, maga után húzva engem is. A kamerásoknak azonban nem áll szándékában elengedni minket, így Nickkel meg kell állnunk, pont a tömeg közepén.

Szabad kezemmel igyekszem takarni az arcomat, és nem foglalkozunk a kérdésekkel, amikkel bombáznak minket. Szerencsére néhány pillanat után csatlakozik hozzánk két testőr, akik pillanatok alatt utat nyitnak a kocsiig, így Nick és én két perc múlva már az autójának megnyugtató védelmében ülünk.

Beszívom Nick kölnijének illatát, ami belengi az egész járművet, és belesüppedve a kényelmes bőrülésbe lehunyom a szemem. Nick átnyúl rajtam, és bekapcsolja a biztonsági övemet, amire csak egy halvány mosollyal reagálok, de a szemem még mindig csukva. Egy kattanás, ahogy a sajátját is becsatolja, majd beindítja az autót, és kikanyarodik a mellékutcából, ahol parkolt, a jóval forgalmasabb főútra.

- Bocsi - sóhajtja, mire kinyitom a szemem, és Nickre pillantok. - Nem akartalak azonnal bedobni a mélyvízbe, jobb lett volna egy olyan hely, ahol nem rohannak le a fotósok - rázza meg a fejét, és beletúr a hajába, dühösen megcibálva a tincseit.

Még megismétli néhányszor a mozdulatot, mire kinyújtom a kezem, és megfogom az övét, majd elhúzom a fürtjeitől.

- Meg ne kopaszd magad, azzal nem javítasz a helyzeten - az ujjai köré kulcsolom az ujjaimat, és végigsimítok a kézfejét díszítő rózsán.

A tetoválás elképesztően illik hozzá, bár nekem sem mondta el, miért csináltatta. Ez a kedvencem az összes tetkója közül.

- És legfőképpen ne kérj mindig bocsánatot - suttogom. - Már megbeszéltük. És nem tudhattad, hogy itt lesznek.

- Köszönöm - mondja olyan halkan, hogy abban sem vagyok biztos, jól hallottam.

- A hajtépésed megakadályozását? - kérdezek vissza.

Persze pontosan tudom, hogyan érti, de szeretném felvidítani kicsit. Felém kapja a fejét, majd hitetlenül felnevetve újra az utat kezdi figyelni.

- Nem, te bolond.

- Te vagy a bolond - nyújtom ki a nyelvem vigyorogva.

- Egyszer még leharapom - fenyeget meg, mire nevetve dőlök hátra az ülésen, és az ablaknak döntöm a fejem.

Az óceán partján hajtunk végig, Nick pedig lehúzza az ablakokat, hogy érezzük a lágy szellőt. Beszívom a sós levegőt, majd kinyújtom a karom, hogy bekapcsoljam a rádiót. Az adók között váltogatva próbálok olyan számot találni, ami mindkettőnknek megfelel.

- Biztos, hogy nem - rázza meg a fejét Nick, mikor meghallja az egyik kedvenc énekesnőm új számát.

Nem vitatkozom vele, csak sóhajtva tovább megyek. Retró, valami metálzene, újabb retró adó, géphangok, komolyzene... nem igaz, hogy nem találok semmit.

- Biztos, hogy nem - ismétlem meg az előző mondatát, mikor Nick szeme felcsillan egy néhány éves sláger hallatán. - Na, ez jó- állok meg végre, mire Nick összehúzott szemmel fordul felém.

Ugyanis a saját száma szól a rádióból.

★

Legnagyobb meglepetésemre Nick a strand felé kanyarodik a háza helyett.