𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐟𝐢𝐟𝐭𝐲- 𝐭𝐡𝐫𝐞𝐞

𝐍𝐈𝐂𝐊

26𝐭𝐡 𝐚𝐮𝐠𝐮𝐬𝐭

Összeszorult szívvel olvasom el újra és újra az üzenetet, amit Ash küldött nehány napja Richardnak. A menedzser gondolkodás nélkül továbbította nekem, nem is sejtve, milyen hatással lesz rám. Ledöbbenve olvastam a sorokat, és magamban reménykedtem, hogy nem gondolja komolyan. Nos, tévedtem.

Szeretném felbontani az álkapcsolatról szóló szerződésünket Nickkel. Véglegesen.

Azóta kiderült, hogy Ash nem viccelt. Komolyan gondolja, hogy felbontja a szerződést, dacára az abban írtaknak. Ezáltal végleg elvágja magát tőlem, semmi nem köti majd őt hozzám. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt is megteszi, bár sajnos a lelkem mélyén tudom, igaza van, és jogosan döntött így. Ennek ellenére fáj.

El akar távolodni tőlem. Még a per sem érdekli, ami a szerződés korai felbontása miatt elkerülhetetlen lesz. Nem érdekli semmi, és bármit elvisel, csak hogy megszabaduljon tőlem. Teljesen el akarja vágni a köztünk lévő köteléket azzal, hogy minden kapcsolatot megszakít köztünk.

Tudom, hogy ő csak jól járhat azzal, ha kilép az életemből, de én nem tudom azt nélküle elképzelni. Több, mint három éve belépett az életembe, felforgatott mindent maga körül, főleg az érzéseimet. Szerelmes vagyok belé, és nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Azt hittem, az éneklés mellett és amellett, hogy híres lettem, képtelen lennék egy kapcsolatra. Túl sok a hamis barát, akik ilyenkor felbulkannak, mert önző módon remélik, lecsíphetnek egy szeletet a pénzedből, a hírnevedből, az életedből. Élősködnek rajtad, elvárják, hogy segíts, de ha neked lenne szülséged segítségre, feléd se néznek.

Én pedig nem kértem ezekből. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy akit szeretek, nem tartozik közéjük. A sok lány, akivel kavartam, csak azért kellett, mert azt hittem, ő nem lehet az enyém. De egyikük sem volt olyan, mint ő. Egyikük sem érhet fel Ashhez.

Ő a kapaszkodóm, az esélyem egy normális életre. Ő húz vissza a földre, nem hagyja, hogy elszálljak, hogy elragadjon a hírnév. Nélküle, még ha össze is jött volna az éneklés, sokkal rosszabb állapotban lennék. Mellette nincsenek rohamaim, vagy legalábbis sokkal kevesebb, mint amikor távol vagyok. Mellette elfelejtek mindent, és végre embernek érzem magam, nem egy olyan hírességnek, akit ide-oda taszigál a média, a sajtó, a kiadó, és a rajongók. Ash elfogadja, aki vagyok. Tudom, hogy magamért szeret, nem azért, mert híres vagyok, ez pedig nagyon ritka.

Fogalmam sem volt róla, mekkora kincset kaptam, mikor ő belépett az életembe. Nem a karrierem miatt, hanem saját magam miatt mondom ezt. Rengeteget köszönhetek neki, és nem csak szakmailag. Miatta igyekszem jobb ember lenni, és nem egy olyan idióta, aki mindent elront. Vicces, hogy most mégis ezt tettem.

Minden napomat szebbé és boldogabbá tette, én pedig mit adtam ezért? Szenvedést, fájdalmat és boldogtalanságot. Épp ezért nem érdemlem meg őt. Neki olyan emberre van szüksége... nos, nem olyanra, mint én, ez biztos. Fogalmam sincs, mit látott bennem, mert én már semmit sem látok magamban. Megértem, hogy teljesen el akar szakadni tőlem, és nem fogok tiltakozni, mert így lesz a legjobb neki. Távol tőlem.

Az nem számít, hogy nekem nagyon is szükségem lenne rá. Mióta elment, újra gyakoriak a pánikrohamok, és őszintén, nem tudom, meddig fogom bírni, hogy gyakorlatilag gyógyszereken élek. Már alig van a dobozban, de nincs kedvem felhívni a dokimat, bemenni hozzá és beszélgetni egy órán keresztül, hogy felírjon egy újabb dobozzal.

Két nap telt el azóta, hogy Ash elküldte azt az üzenetet Richardnak. Legalább százszor olvastam el, de minden alkalommal ugyanaz állt benne. Fel akarja bontani a szerződést.

És bármennyire fáj is, hagynom kell, hogy ezt tegye. A pert nem fogom engedni, de nem akadályozhatom meg abban, hogy végleg elszakadjon tőlem. Lassan kezdem azt érezni, hogy nem is akarom. Hagynom kell, hogy boldog legyen. Velem nem működött. Túl sok volt a titok, a hazugság, a múlt. Túl sok zavaró tényező és akadály igyekezett szétválasztani minket.

A végén viszont nem ez tett tönkre mindent. Én voltam. Én tettem tönkre a kapcsolatunkat, bántottam meg őt, és törtem össze. Épp ezért kell elengednem. Én nem tudtam boldoggá tenni őt, de talán valakivel, aki nem olyan idióta, mint én... talán vele végre boldog lehet.

A következő pillanatban a telefonomon felvillanó értesítés jelzi, hogy üzenetem érkezett. Egy pillanatra reménykedem benne, hogy Ash írt, bár a szívem mélyén tudom, erre semmi esély. Richard küldött üzenetet.

𝐑𝐈𝐂𝐇
Két nap múlva kell fellépned az arénában. Egyórás koncert, de nincs fotózkodás vagy beszélgetés előtte, csak egy óra éneklés, és kész.

𝐌𝐄
Semmi esély rá, hogy meggondolják magukat?

𝐑𝐈𝐂𝐇
Sajnálom, kölyök, de semmi. Nincs kibúvó, pedig hidd el, mindent megpróbáltam. Nem engednek. Muszáj fellépned.

𝐌𝐄
Oké, megcsinálom
Ashről tudsz valamit?

𝐑𝐈𝐂𝐇
Csak a szerződés felbontásáról beszéltünk. Minél előbb szeretné, amilyen gyorsan csak lehet.
Ezen kívül nem tudok semmit.

𝐌𝐄
Oké. De nem lesz per

𝐑𝐈𝐂𝐇
Gondoltam.
Sajnálom, hogy nem jött össze.

𝐌𝐄
Én is

Legszívesebben a falhoz vágnám a telefont, de azonnal leeresztem a kezem, mikor rádöbbenek, hogy ebben az esetben Ash biztosan nem tudna írni. Inkább csak magam mellé dobom a kanapéra, és a kezembe temetem az arcom.

Sóhajtva beletúrok a hajamba, és elgondolkodva nézek ki a hatalmas ablakon. Mindenhol őt látom. A medencénél, bikiniben. Mellettem a kanapén, ahogy hangosan nevetve eszi a pizzát. A konyhapulton ülve, kólát iszogatva. A tengerparton, a homokban ugrándozva. Hozzám simulva az ágyban. Az ölemben ülve, miközben úgy csókolózunk, mintha nem tudnánk betelni egymással, ami igaz is.

Hirtelen ötlettől vezérelve felkapok egy tollat és egy darab papírt, és a nappali padlóján ülve írni kezdek. A régi dalszövegekre ügyet sem vetek. Kell egy új. Egy új szöveg, ami kifejezi, mit is érzek. Nem bocsánatkérés, mert azt személyesen szeretném, nem egy dalban. Egy olyan szöveg kell, amiben leírom, mennyire nem tudom kiverni őt a fejemből. Állandóan rá gondolok, képtelenség őt eltüntetni a gondolataim közül. De őszintén, már nem is szeretném.

Nem írhatok neki. Jobbat érdemel nálam. Ezt mondogattam magamnak, de képtelen vagyok elengedni őt. Tudom, hogy az lenne neki a legjobb, tudom, hogy nélkülem boldogabb lenne. Eddig próbálkoztam, de be kell látnom, nem tudom elengedni őt. És még van bennem remény, hogy mikor velem volt, egy kis ideig, egy nagyon kis ideig boldog volt. Boldoggá tudtam tenni. És ha akkor sikerült, most, mikor minden akadály eltűnt előlünk, ismét sikerülni fog. Muszáj megpróbálnom. Szeretem őt, szükségem van rá, és azt hiszem, ez fordítva is igaz. Nem akarok írni neki, mert ezt meg kell beszélnünk. Személyesen.

Ez a koncert az utolsó esélyem. Ez az utolsó esélyem arra, hogy elmondjam neki, mennyire szeretem, mennyire sajnálok mindent, és hogy mindent megtennék azért, hogy visszakapjam őt. Szeretném boldoggá tenni, szeretném újra látni a mosolyát, ami soha nem tűnik el az arcáról. Szeretném hallani a nevetését, magamhoz ölelni, a nyakába temetni az arcom, addig csókolni, amíg csak tudom. Ez az utolsó esélyem. Nem ronthatom el. Vissza kell kapnom Asht. És nagyon remélem, hogy megbocsát.