𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐟𝐨𝐫𝐭𝐲- 𝐭𝐡𝐫𝐞𝐞

𝐀𝐒𝐇𝐋𝐄𝐘

Miután nagy nehezen elszakadtunk egymástól és megettük a már teljesen kihűlt reggelinket, a mosogatást Nickre bízom. Eleinte tiltakozik, de mikor felidézem, hogy a reggelit én csináltam, mert neki nem sikerült, sóhajtva beletörődik a helyzetbe. Mosolyogva puszit nyomok az arcára, majd bemegyek a nappaliba. Körülnézek, mit is csinálhatnék, amíg Nick mosogat, mert segíteni nem akarok, az biztos. Kell egy kis pihenő.

Végül megállapodik a szemem Nick gitárján, ami a kanapén pihen. Sóhajtva megrázom a fejem, majd lehuppanok mellé, és az ölembe húzom a hangszert. Ez Nick kedvenc gitárja, ráadásul az első, amit a saját keresetéből vett. Emlékszem, mennyire örült, mikor kibontotta és először játszott rajta. Azt mondja, szerencsét hoz. Óvatosan megpendítem az egyik húrt.

Emlékek ezrei rohannak meg abban a pillanatban, én pedig elveszek bennük. Ott vagyok újra azon a bizonyos vacsorán, ahol minden elkezdődött. Andrew irodájában, ahol Nick kiválogatta a dalokat az első albumához. Nickkel videóhívásban hallgatjuk az immár kiadott albumot, és együtt olvassuk a kommenteket. Először az új házában, mikor segítettem neki kipakolni és berendezkedni. Az első koncertje, az első aréna, amit megtöltött. A világ körüli turnéja. Mikor először hívott fel azzal, hogy nézzem meg a toplistakat, mert a legújabb száma felkerült rá, vagy éppen vezeti azt. Azóta már számtalanszor volt ez a hívás oka, de amikor legelőször került fel a száma a toplisták élére, szinte sírva fakadt. Aztán az ölelése, ami mindig biztonságot ad, és ami után mindig erősebbnek érzem magam. A pillantása, ami a lelkemig hatol, a gyönyörű kék szeme. A hosszú, barna tincsei, amik mindig a homlokába hullanak, akárhogy próbálja hátrasimítani őket. A keze a derekamon, ahogy magához húz, ahogy végigsimít az ujjaival az arcomon és beletúr a hajamba. Az ajka az enyémen, mikor összesimulva csókolózunk. Amikor bevallotta, hogy szeret, hogy szerelmes belém.

Az emlékekbe és közös pillanatokba kapaszkodva, lehunyt szemmel játszani kezdek. Hagyom, hogy a gondolataimat teljesen kitöltsék a hangok, a szófoszlányok, és persze Nick, aki egy pillanatra sem képes eltűnni onnan. Nem tudom, mennyi idő telik el, de hirtelen úgy érzem, vége annak az időszaknak, mikor nem tudtam írni. Mintha ebben a másodpercben visszatérne az a régóta elveszett ihlet. Valahol hónapokkal ezelőtt elhagytam, de Nicknek köszönhetően most visszakaptam.

A fejemben kavargó szavak és mondattöredékek szép lassan sorokká alakulnak. A sorokból ezután egész szöveg keletkezik, én pedig kinyitom a szemem. Ujjaim elengedik a húrokat, és gyorsan felállok. Felkapok egy füzetet és egy tollat az asztalról, hogy leírhassam, mielőtt még elhagy az ihlet. Lefirkantom a dalszöveget, kiemelve a refrént. Hátradőlve, ölemben a gitárommal az ajkamba harapok, és átolvasom a sorokat.

Never let me go *

I love it when you hold my hand
When you kiss my neck so softly
Sleeping next to you like a dream
I love to wake up in your bed between your pillows
With your arms wrapped around me
And you want me to stay

Can't count how many hard times we had
But never want to change anything
Because that's what makes our love perfect
Our unperfect everyday things
I love every little piece of you
My favourite that together they form a beautiful whole

I fall in love again every minute
Even though that's not possible
Cause I can't love you more the way I do right now
Feels like forever since I know you
Can't imagine myself without you
And I want to stay with you a whole life