𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐟𝐢𝐯𝐞

𝐀𝐒𝐇𝐋𝐄𝐘

- Te vagy az, Ashy? - kiált ki Paige a konyhából, mire kinyitom a szemem, és megrázom a fejem, remélve, hogy ezzel kirázom belőle a kavargó gondolataimat.

- Igen - kiabálok vissza, és kibújok a cipőmből.

A táskámat a fogasra akasztom, és a konyhába megyek. Paige az asztalnál ül, és a telefonját nyomkodja. Mikor belépek, felnéz, és rám mosolyog.

- Szia - köszönök, és leülök mellé.

- Minden oké? - fürkészi az arcomat, mire felsóhajtok és megrázom a fejem.

- Nem... nem tudom - suttogom.

- Mi történt? - kérdezi azonnal, és felvont szemöldökkel várja a válaszomat.

- Oké, elmondom. Egy feltétellel. Nem akadhatsz ki, mert én már megtettem.

Paige bólint, jelezve, hogy megértette, én pedig nagy levegőt veszek, és kibököm.

- Nick megkért, hogy játsszam el a barátnőjét - hadarom el gyorsan.

- Hogy mi van? - kiált fel, és tátott szájjal néz rám.

Szinte hallom, ahogy kattognak a gondolatai.

- Nick megkért, hogy játsszam el a barátnőjét - ismétlem el, ezúttal lassabban.

- Mi? - mered rám Paige, mintha csak arra várna, hogy majd hirtelen elkiáltom magam, hogy csak vicc volt.

Mivel ez nem történik meg, a nővérem továbbra is elképedve néz rám, és próbálja feldolgozni az imént hallottakat.

A következő pillanatban kulcs fordul a bejárati ajtó a zárjában, és miután az ajtó kinyílik, meghallom anya hangját az előszobából.

- Ashley Morgan!- kiáltja, mire elhúzom a szám.

Ezek szerint Richard már beszélt vele. Azt hiszem, most egy hatalmas veszekedés következik. Márpedig annál semmit sem gyűlölök jobban.

- Szia, anya - lépek ki a konyhából, és úgy mosolygok, mintha semmi sem történt volna.

- Megmagyaráznád, mégis miért hívott fel Richard azzal a hírrel, hogy beleegyeztél abba, hogy te legyél Nick álbarátnője? - néz rám karba tett kézzel, én pedig tudom, hogy most tényleg hatalmas bajban vagyok.

Sóhajtva visszamegyek a konyhába, anya pedig követ. Paige a pultnak támaszkodva figyel.

- Kérem a magyarázatot! - követeli anya.

- Magyarázatot akarsz? - kiáltom, mert már bennem is felment a pumpa. - Hát tessék, mondom. Nick megkért, én pedig igent mondtam, mert a barátja vagyok és mellette állok.

- De ez... tönkreteszed az életed, Ashy! - rázza meg a fejét.

- Pontosan, ez az én életem! Szóval én is szeretném eldönteni, hogy mit akarok kezdeni vele! - kirohanok a konyhából, fel a lépcsőn, és bár nem szoktam, de becsapom a szobám ajtaját.

Az ágyamon fekve rágódom a vitánkon. Tudom, hogy ha vállalom ezt az őrültséget, a magánéletemnek lőttek. Minden meg fog változni körülöttem. Igazság szerint félek ettől. Nem akarok hirtelen egy másik életet. Nem akarok fotósokat, kamerákat, interjúkat, és gonoszkodó kommenteket minden közös képünk alatt. De meg kell tennem Nickért. Tudom, hogy fordított helyzetben ő is megtenné értem.

A halk kopogás kirángat a gondolataim közül, és gyorsan felülök az ágyon. Letörlöm a könnyeimet, és mikor kinyílik az ajtó, anya szomorú arcát pillantom meg.