𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐭𝐡𝐢𝐫𝐭𝐞𝐞𝐧

𝐀𝐒𝐇𝐋𝐄𝐘

28𝐭𝐡 𝐣𝐮𝐧𝐞

- Hova megyünk? - kérdezem, mikor kinyitom a fekete kocsi ajtaját, és bemászom Nick mellé.

- Szia, Ash, nagyon örülök, hogy látlak - nevet fel Nick, mire csak megforgatom a szemem.

Kissé zavarban vagyok a vacsora utáni enyhén szólva is közeli pillanatok miatt, de Nick a szokásos idegesítésével azonnal elűzi ezeket a gondolataimat. Ő nem tűnik idegesnek.

- Jó, mindegy. Szóval, hova megyünk? - kérdezem izgatottan.

- Nem árulom el - vigyorog rám. - Majd megtudod, ha odaértünk.

- Na ne már - akadok ki, de ő csak mosolyogva megvonja a vállát, és kikanyarodik a főútra.

Lemondóan felsóhajtok, mire Nick győzelemittasan elmosolyodik. Összehúzott szemöldökkel fordulok felé, és kinyújtva a karomat meglegyintem a tarkóját.

- Hé! - kiált fel. - Ezt most miért kaptam?

- Nem árultad el, hová viszel.

- Mert meglepetés - vágja rá azonnal.

Bosszúsan megrázom a fejem, és inkább az ablakon bámulok kifelé.

- Most egész végig duzzogni fogsz? Csak mert akkor inkább hazaviszlek.

- Nekem mindegy. Úgysem lehet valami jó program, ha nem mondod el. Biztos félsz, hogy meggondolom magam, ha megtudom, hová megyünk.

★

Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Mikor Nick egy óra múlva leparkol a vidámpark bejárata előtt, elképedve meredek a hatalmas óriáskerékre és a többi fantasztikus játékra.

- Úristen, Nick, imádlak! - kiáltok fel, és kiugrom a kocsiból.

- Tudom - mosolyog rám, és a zsebébe csúsztatja a kulcsot.

Elengedem a fülem mellett az egoista megjegyzést, és inkább tovább nézelődöm. Eközben Nick kivesz egy dzsekit és egy baseball sapkát a csomagtartóból, és gyorsan belebújik.

- Álca? - kérdezem meglepetten.

- Richard nem tud a kis kiruccanásunkról, így nincsenek testőrök. Valamivel el kell rejtenem, ki is vagyok, vagy lerohannak - vonja meg a vállát.

- Hát persze, Mr. Híresség - vigyorgok rá, mire csak megforgatja a szemét.

- Na gyere - súgja a fülembe, és megfogja a kezem.

Elhúznám a kezem, de aztán eszembe jut, miért is vagyunk itt. Az egész kamu, csak megjátsszuk magunkat. Nem vagyunk együtt, nem járunk, ő nem a barátom, vagyis nem úgy a barátom. Ez csak színjáték. Ahogy a csók is az volt. Mikor megfogja a kezem, azt nem önszántából teszi, csak mert megállapodtunk.

Egy pillanatra azt kívánom, bárcsak valóság lenne ez az egész, de aztán azonnal kiverem ezt a gondolatot a fejemből. Megőrültem, ez biztos. Ő itt Nick, a legjobb barátom, jesszus. Akkor mégis miért akarom, hogy a pasim legyen? Kezd az agyamra menni ez az álkapcsolat, pedig még csak néhány napja tart.

- Ash, minden oké? - felkapom a fejem, és ekkor veszem észre, hogy már a pénztár előtt állunk.

Nick felvont szemöldökkel néz rám, ezért gyorsan elmosolyodom.

- Persze, csak már annyira régen voltam itt. Utoljára talán tizenhárom éves koromban.

- Hát igen, az nem ma volt - vigyorog rám.