Utálom Hogy Szeretlek ✔

2.

-Szia A!-integetett az én legjobb barátnőm. A suli elött várom már vagy 1 órája. Nekem már nem volt tesi után órám de neki viszont még volt egy foci edzése. Igen Sophi focizik.

-Mizu Soph?-kérdeztem.

-Megint nyertem!-vont vállat vigyorogva.

-Az lett volna a fura ha nem te nyertél volna.-nevettem.

-Amúgy csövezhetek ma nálatok? Megint gondok vannak otthon és hát... Tudod.-Sophia családja... hogyan is mondjam... Nem szeretik őt. Sophit még csecsemő korába fogadták örökbe. Azt mondják hogy az volt életük legrosszabb döntése. Sophi anyja nem tudott teherbe esni 4 éven át ezért inkább nem is próbálkozott tovább. Ezért fogadták örökbe Sophit. Nem verik, bántalmazzák csak nem foglalkoznak vele. Viszont az anyját az apja sokszor veri. Sophi ilyenkor nálunk van. A szülei persze segítik pénzel és aggódnak miatta mindíg de attól még nem szeretik. Ugyan úgy vigyáznak rá, óvják csak hát utálják.

-Persze Sophi, ez nem kérdés! Ezerszer mondtuk már hogy hozzánk bármikor jöhetsz! Apuék imádnak téged!

-Na gyere menjünk haza.

_______________________________________

19:57. Sophi úgy döntött hogy ma nálunk alszik és most hazaszól. Én meg próbálok valami szendvics félét összehozni. Nem vagyok egy konyhatündér...

A telefonom megcsippant. A képernyőn megjelent az instagram-logó.

Dean White (_deamnn_) követési kérelmet küldött.

-MI VAN?-Sophia a nagy sikoltásomra egyből befutott a szobába. Majdnem el is csúszott.

-Baj van?-kérdezte rémülten.
Odafordítottam neki a telefonom képernyőjét ő pedig elmosolyodott.

-Mire vársz? Engedélyezd és kövesd vissza!

-Oké oké.-léptem be az instagramba.
Tettem amit Sophi mond és egy perc múlva már írt is.-Sophi! Írt!.

-Akkor írj vissza neki!

Dean: Szia.

Ava: Szia.

Dean: Most éppen mit csinálsz?

Ava: Azon kívül hogy veled beszélgetek, semmit.

Dean: Lenne kedved holnap eljönni velem egy haverom bulijába?

Ava: Igen, miért ne:)

Dean: Szuper, akkor szombat 8-kor ott leszek érted;)

Ava: Okés.

Dean: Jó éjszakát.

Ava: Jó éjt.

-Sophi! Elhívott egy buliba!-sikítoztam.

-Mi, komolyan?

-Igen!

-Akkor holnap megyünk vásárolni?

-Igen!

-Ezaz!-kezdett el ő is sikítozni.

-Shhh, halkan!-nyugodtunk le.

-Lányok ne sikítsatok mert Max alszik.-jött le anya.

-Oké, bocsi.-intettem anyának aki bólintva fel is ment.

-Kész a kaja?-kérdezte Sophi a szendvicsemre utalva.

-Aha.-bólintottam.

-Köszi!-vette fel a tányért és felfutott vele a szobámba.

-Sophi most meghalsz!-futottam utána.

Nem hiszem el...