Utálom Hogy Szeretlek ✔

23.

-Szóval, ez milyen?-jött ki Soph a fürdőszobából. Most éppen ruhát válogatunk a bulira. Mivel nekem nincsenek bulis ruháim és Lisának sem, ezért Sophi felajánlotta, hogy ad nekünk ruhát. Plázába nem akartunk menni és költekezni, buliba viszont elakartunk menni szóval elfogadtuk. Lisa és az én ruhám már megvan. És úgy látszik Sophé is.

-Ez a tökéletes!-mondta Lisa.

-Szerintem is.-helyeseltem.

-Oké. Akkor kezdjünk el sminkelni és fodrászkodni.-csapta össze a kezét Sophi.

Két óra múlva már készen ültünk az ágyamon. Bradet várjuk. Úgy volt hogy csak mi, csajok leszünk de egyikünknek sincs kocsija, úgy hogy nem rég felhívtuk Bradet hogy nem e lenne kedve bulizni. Szerencsére ő amúgy is menni akart a bulira így elvolt készülve.

Ahogy meghallottuk a dudát, lementünk a nappaliba.
Sophia kiment szólni a barátjának, hogy amíg mi még összekapjuk a dolgainkat, addig jöjjön be.

-Sziasztok!-csukták be az ajtót.

-Hali!-köszöntünk vissza Lisával.

Gyorsan felkaptam a fehér sportcipőmet, kabátomat és táskámat. Amint Sophiék kész lettek, el is indultunk.

A hangos zenét már utcákkal arrébb hallani lehetett. Voltak akik a ház elött voltak, voltak akik az erkélyen, akik bent táncoltak, és gondolom még az emeleten is sokan voltak és az udvaron is.

A házba alig fértünk el. Rohadt sokan vannak. Brad adott egy puszit Soph homlokára és levállt tőlünk.

-Akkor kezdődjön a buli!-kiálltott fel Lisa. Elindultunk a konyha felé.

Egy óra múlva már kissé becsiccsentve táncolgattunk a nappaliba. Sophiék kicsivel messzebb kerültek tőlem, de nem nagyon foglalkoztam vele.

Szememet lehunyvatáncoltam a zene ütemére amikor valaki megfogta a derekam. Illatát egyből megéreztem, így megfordulva a nyakába tettem kezeim és úgy táncoltunk tovább. Nem gondolkodtam csak tettem amit éppen jónak láttam.

Csak azt nem tudom hogy miért láttam jónak Deannel táncolni.

-Rég beszéltünk Black.-mosolygott rám.

-Igen, ez van.-kacsintottam rá. Jó, lehet hogy nem kicsit berúgtam. Felnevetett és megfordított, mikor egy spanyol zene következett.
Hátam a mellkasának nyomtam és úgy táncoltunk percekig.
Amíg meg nem szakította valaki.

-Engedd el!-szólalt meg valaki mellettem és lerángatta rólam Deant. A hangja... olyan ismerős.

-Mi baj van Adams?-mondta Dean. A név hallatára egyből megfodultam, így szembetalálkozhattam azzal a gyémántra hasonlító szempárral. A vörös köd kezdte ellepni a fejét. Ez baj.

Farkasszemet néztek Deannel, aki közbe csak idegelte Jacksont.  Jack csak azért nem ütötte még meg Deant, mert én itt vagyok. Tudom. De nem sokára be fog telni nála a pohár.

-Tudod mi a leggázabb Adams? Hogy csak ki akarod használni Avat miközben ő belédszeret.

Erre a mondtatra mind a kettőnk Deanre kapta a fejét. Jack egyből nekiugrott míg én csak álltam és értelmet keresve gondolkodtam ezen az egy mondaton.

Csak ki akarod használni Avat miközben ő belédszeret.

Aztán eszembe jutott Jennifer mondata is.

Csak ki akar használni.

Nem értek semmit.
Gondolataimból Sophi és Lisa rángatott ki, akik elhúztak a fiúk mellől. Brad próbálta leszedni Jacksont Deanről, nem sok sikerrel.

-Nem tudod miről van szó kicsilány ugye?-szólalt meg nagy nehezen Dean, mikor Brad valahogy le tudta róla szedni Jacket. Csak nemlegesen megráztam a fejem.

-Tessék.-nyújtotta a telefonját-Ezen van egy videó ait ha megnézel, rájössz mindenre.

-Tündérke ne higgy neki!-próbált Jack felém közeledni, de Brad tartotta.

Jackre nem figyelve beléptem a galériába. Túlságosan is hajt a kíváncsiság.

-Az első videó lesz az, amit keresel.-mondta Dean.

-Kussolj szemét! Mindenki tudja hogy te kezdted a fogadást!-szállt be Lucas is.

Megnyitva a videót, azt vettem észre hogy egy öltözőban vannak. Valószínűleg kosárról öltözhettek vissza.

Csend volt. A zene nem szólt és az emberek lélegzet visszafolytva várták hogy mi sül ki ebből az egészből.

-Tegyünk egy fogadást.-szólalt meg Dean a videón.

-És mi legyen az?-kérdezte Jack. Felnéztem Jackre aki csak lehajtott fejjel várta a következményeket.

-Van az az Ava csaj. Vágod kiről beszélek ugye spanyol király?-röhögött Dean.

-Ne már. Így is szar lesz vele minden héten háromszor egy légtérbe lenni.-nevetett. A nevetésére most valahogy nem tudtam azt mondani hoyg aranyos. Fájtak a szavai. Kezdtem bekönnyezni.

-Na szóval. Úgy hallottam még szűz. Ha el tudod venni tőle két hónapon belül a szüzességét, te maradsz a csapatkapitány. Ha nem, akkor én.-mosolyodott el ördögien Dean. Már folytak a könnyeim és halkan szipogtam.

-Benne vagyok! Ez könnyű lesz. Azt a strébert nem lesz könnyű megszerezni.-nevetett fel. Nekem itt elég is volt. Visszaadtam Deannek a telefont és sírva rohantam ki Brad kocsijához. Ennyire még soha nem éreztem magam megalázva.

-Várj Tündérke.-futott utánam.

-A közelembe ne gyere!-kerültem meg a kocsit. Én voltam az egyik oldalon, ő a másikon. Közbe Soph, Dean, Lisa, Lucas és Brad is kijöttek. Sophi a kabátom és a táskám szorongatva állt meg az ajtóban.

-Csak had magyarázzam meg!-próbált közelebb jönni.

-Jackson ezen mit akarsz megmagyarázni?-zokogtam- Azt hogy meg akartál fektetni? Azt hogy elhitettél velem minden szépet és jót?

-Nem Ava figyelj már!-mondta. Lefagytam. Nagy szemekkel néztem rá és ha lehet, a könnyeim még jobban folytak.

-Te hogy hívtál?-kérdeztem.

-Av... Óh basszameg!-csapta meg a homlokát.

-Jöhet még rosszabb?-néztem fel az égre.

-Jacky gyere már vissza bulizni és hagyd azt a ribancot!-jelent meg Jennifer. Igen, lehet rosszabb.

-Hagyj már!-kiabált neki vissza.

-Óh ha már ott tartunk, a Jenniferes dolog is csak meg volt játszva?-kérdeztem tőle már idegesen.

-Nem az nem.

-Tudod mi a szar?-kérdeztem. Megrázta a fejét.-Hogy igaza van Deannek. Csak én már tudom hogy belédszerettem. Mert igen is belédszerettem akaratomon kívül. És ez életem legnagyobb hibája.-szálltam be Brad kocsijába, amit idő közben kinyitott. Sophiék beszálltak mellém és próbáltak megnyugtatni. Jack csak állt és nézett rám.

Miért vártam azt, hogy majd azt mondja " Én is szeretlek téged"? Jacksonról beszélünk. Szédíti a lányokat, az ágyába csalja őket és miután elvégezte a dolgát, kidobja őket.
Nem szólt semmit csak állt és nézett rám.

Brad is beült a kocsiba és hazavitt minket.
Az egész éjjelt átsírtam, miközbe Jack ezerszer hívott és írt. Nem néztem meg egyiket sem. Nem érdekelt.

Már nem tudott érdekelni...