Utálom Hogy Szeretlek ✔

30.

Reggel kisírt szemekkel, felpuffadt arccal és nulla életkedvel keltem. Nem volt kedvem semmihez. Ma valami kiállítást akarnak megnézni anyáék.

-Soph szerinted el tudom lógni ezt a napot?-néztem a barátnőmre.

-Nem tudom.-válaszolt.

-Ahj, semmi kedvem menni!-ültem le az ágyra.

-Jackson miatt?-vette fel a cipőjét.

-Nem.-vágtam rá talán túl gyorsan.

-Mi történt tegnap A?

-Semmi...-néztem Sophival ellentétes irányba.

-Mindegy, majd elmondod ha akarod. Menjünk mert már biztos várnak minket. Bólintottam és leindultunk.

Lent már mindenki készen állt és várta a kiállítást. Csak én nem.

-Hali!-köszönt Sophi.

-Sziasztok lányok! Most már mindenki itt van?-kérdezte anya.
Körülnézve észre vettem Jacksont. Engem nézett. Elkaptam róla a tekintetem és próbáltam nem figyelembe venni hogy ő még mindíg engem bámul.

-Akkor menjünk!-mondta Ed.
Szép lassan elindultunk a kiállításra. Közben sokszor meg is álltunk pár helynél mert éppen Susanéknak megtetszett valami. Majd végül odaértünk pár szatyorral a kezünkbe. Apa megvette a jegyet és nekivágtunk ennek a nagyon "érdekes" kiállítás megnézéséhez.

_______________________________________

Már két órája itt vagyunk és én már tíz perce állok egy szobor elött és próbálom értelmezni. Össze-vissza van az egész. A szemei valahol a lábánál, a haja a hasán, a keze a fején és még sorolhatnám.

-Beszélhetnénk?-suttogta a fülembe...Jackson. Igen ő az.

-Nem.

-Miért?

-Mert nincs miről.

-De igenis van. A tegnap...-kezdett bele.

-Nem érdekel!-csattantam fel.
Jackson megfogta a karomat és elrángatott egy csendesebb helyre. Itt nem volt senki-Most miért hoztál ide?

-Hogy tudjunk beszélni.

-De mondtam hogy én nem akarok beszélni!-indultam vissza de megfogta a kezem.

-De ezt meg kell beszélni mert amit láttál az nem az aminek látszik!-csattant fel már ő is.

-Honnan tudod hogy mit láttam?-húztam össze a szemeim.

-Tudom hogy azt láttammd hogy az egyik régi barátommal beszélgettem, másképp nem hagytál volna ott.

-Honnan tudod hogy nem csak megilyedtem valamitől?-mentem közelebb hozzá.

-Mert ismerlek.-jött közelebb ő is.

-Dehogy ismersz.

-Dehogyis nem.

-Nem.

-De.

-Nem.

-De.

-De.

-Úgy van cicus.-bólintott.

-Nem hiszlek el!-morgolódtam. Megpróbáltam ezt a fordított pszihológiát de úgy látszik nem hat rá.

-Szóval most már nem vagy féltékeny?-kérdezte. Nagy szemekkel néztem rá, mint aki el sem hiszi amit mond.

-Egy, azt hiszed megvan ennyivel? Kettő, féltékeny? Én?

-Igen és igen.

-Álmodba Rómeó.

-Csak a Rómeózást ne.

-Jólvan Rómeó.-mosolyodtam el.

-Oké, akkor ha én a Rómeó, akkor te pedig a Júliám.-fogta meg a derekam. A szívem gyorsabban kezdett verni, a lélegzetem visszatartottam.

-De az ő történetük halállal végződik és sohasem lesznek együtt.-szinte suttogtam amíg ő egyre csak közelebb jött.

-Igazad van. Akkor mi leszünk Tündérke és Jack.

-Nekem mindíg igazam van.-már összért a szánk.

-Csókolj meg.-mondta Jack.

-Ava!-hallottam meg Sophi hangját közeledni. Jackel olyan gyorsan szétrebbentünk hogy én majdnem hátra is estem a lendülettől. Az arcom lángolt és a levegőt szaporán vettem.

-Itt vagyok! Vagyis vagyunk...-szóltam vissza neki.

-Oh csak nem megzavartam valamit?-kérdezte nagy szemekkel nézve a párosunkat.

-Nem dehogy.-léptem mellé. Megfogtam a kezét és kifelé húztam.

-Bocsi.

-Nincs miért bocsánatot kérned.-ráztam a fejem.

_______________________________________

-Tehát elmondta hogy csak egy régi baráttal volt ott és utána majdnem megcsókolt?-kérdezte Sophi. Már esti időkben vagyunk és készülünk az alváshoz. A kiállításon és utána nem történt semmi izgalmas, csak annyi hogy Jackel többször néztünk egymásra.

-Igen. Akkor jöttél te.

-De hülye vagyok!-csapott a homlokára-Csak eltüntél és kezdtem aggódni.

-Semmi baj. Inkább köszönöm. Lehet hogy olyat tettünk volna amit megbántunk volna.

-De ez így nem jó! Nektek együtt kell lennetek.
Erre nem mondtam semmit csak lekapcsoltam a villanyt és lefeküdtem aludni.

Na hát ez sem lett egy hosszú rész, sajnálom. Úgy volt hogy meg sem akarom írni csak hát nem akartalak titeket cserdben hagyni.
<3