Utálom Hogy Szeretlek ✔

25.

-Indulhatunk?-kérdeztem Jacksontól miután beült az anyósülésre.

-Mehetünk.-csatolta be az övét. Beindítóttam a kocsi és elindultam. Célpontul vettem a kedvenc helyem amit még egyszer a kocsikázásom során találtam.
Tíz perc múlva megálltam az erdôs résznél.

-Most meg akarsz ölni?-nézett rám Jackson. Elnevettem magam feltételezésén és kiszálltam a kocsiból. Mikor Jackson is mellém ért, elindultam a megszokott kis úton. Innen csak öt percnyire van a hely.

-Nem öllek meg, megnyugodhatsz.-néztem rá.

-Akkor hova hoztál?-kérdezte kikerülve egy fadarabot.

-Ez az én kedvenc helyem. Itt elbújhatok mindenki elôl.

-Tôlem már nem.

-Itt is vagyunk.-húztam szét a két összeért falombot. A kis tavon megcsillant a nap fénye, a víz narancsos színben úszott-Naplementekor a legszebb, ezért hoztalak ide most-vettem ki a táskámból a pokrócot és leterítettem.

-Hogy találtad?-ült le mellém.

-Egyszer mikor erre kocsikáztam, kifogyott a benzin. Felhívtam anyáékat hogy valahogy segítsenek. Miután letettem a telefont, hangokat hallottam innen. Elôször csak gondolkoztam hogy mi lehet a hang és végül a kiváncsiságom nyert. Elindultam erre és hát megtaláltam ezt a helyet és még valamit. Vagy inkább valakit. Rex!-kiabáltam egyet. Mozgolódást hallottunk az egyik bokorból, Jackson furán nézett rám de miután elôjött a kis kölyök kutya a bokorból, odakapta a fejét.

-Szia Rex!-simogattam meg a kutyát aki nyalogatva köszöntött engem.

-Rex?-kérdezte Jackson és megsimogatta a kutya fejét.

-Igen, Rex. Rex ô itt Jackson, Jackson ô Rex.-mutattam be egymásnak ôket. Rex lassan elindult Jack felé, megszaglászta, körbe nézte, utána beleugrott az ölébe és ôt is nyalogatni kezdte.

-Azt hiszem kedvel.-mosolyogtam.

_______________________________________

-Te beszélgettél Jacksonnal?-kérdezte felháborodva Soph. Elmeséltem neki a parkban történt dolgokat, hogy elvittem a kedvenc helyemre és hogy amikor visszavitt a kocsimhoz, megpuszilt.

-Igen.

-És megpuszilta az arcodat?-vitte egyre feljebb Sophi a hangját.

-Igen.

-És te hagytad neki?

-Nem akartam, de igen.

-Nem vagy normális. Azzal a fiúval töltötted a délutánodat, aki kihasznált, megszégyenített és összetört?

-Igen.-hajtottam le a fejem.

-Ava, nagyon szeretlek de néha meg tudnálak folytani.-ölelt meg.

-Én is szeretlek.-ölelt vissza.

-Lányok!-jött be anya a szobába-Gyertek le a nappaliba.

-Baj van?-kérdeztem.

-Nem, csak van egy hírünk.

-Már is megyünk.-pattant fel Soph. Anyával együtt lementünk a nappaliba ahol apa és Max is már jelen volt.

-Mi a nagy hír?-kérdezte Soph izgatottan és leült mellém a kanapéra.

-Anyátokkal úgy gondoltuk hogy ideje lenne valami családi programnak. Mondjuk egy nyaralás.-kezdett bele apa.

-Nyaralás?-kérdeztük egyszerre Sophival és Maxel.

-Igen.-bólintott anya.

-És hova megyünk?-kérdezte Max.

-Elôször arra gondoltunk hogy mehetnénk Hawaiira de anyátoknak nem tetszett az ötlet.-mondta apa-Ezért esetleg mehetnénk Rómába.

-Neeee!-szólaltunk meg megint egyszerre.

-Máshova is mehetünk, de mi erre gondoltunk.-mondta anya.

-Mi lenne ha Mexikóba mennénk?-kérdezte Sophi.

-Igen!-mondta Max.

-Rég óta érdekel Mexikó.-mondtam.

-Ez jó ötlet.-helyeselt anya.

-Akkor egy hét múlva indulunk Mexikóba.-bólintott apa.

-Ezaz!-újongott Sophi.

-De! Nem egyedül mennénk.-mondta apa.

-Ezt hogy érted?-kérdezte Max.

-Jön még egy család. Nem tudom hogy ismeritek e ôket.

-Kiket?-kérdezte Soph.

-Az Adams család.
Ahogy apa kimondta, lefagytam.

-Melyik Adams család?-kérdeztem. Hisz egy csomó Adams is lehet nem csak az az egy.

-Sarah, Ed és a fiúk, Jackson.
Megfordult velem a világ. Hogy én az Adamsékkel nyaraljak? Ki van zárva.

-Muszály velük menni?-reménykedtem.

-Igen. Ezt már elintéztük velük.-mondta anya.

Sophira nézve felálltam és felmentem a szobámba. Sophi követett. Elővettem a telefonomat és megkerestem őt.

Me: Te tudtad hogy együtt megyünk nyaralni?

Jackson: Már tegnap óta.

Me: ÉS NEM EMLÍTETTED MA?

Jackson: Azt mondta apukád hogy legyen meglepetés. Nem rontahattam el.

-Az a kis...-magamba elkeztem szidni Jacksont hogy erről egy szót sem szólt.

-Apukádék nem tehetnek róla. Nem mondtál nekik semmit erről a dologról.-mondta Soph.

Amikor hónapokig sírtam, nem mondtam el anyáéknak miért. Nem akartam hogy miattam idegeskedjenek. Bár anya ezerszer megkérdezte mi a baj, nem mondtam nekik semmit.

Jackson: Most haragszol?

Me: Nem.

Jackson: Huh megnyugodtam.

Me:🙄

Jackson: Mivel tudlak kiengesztelni?

Me: Semmivel:)

Jackson: Ne már.

Me: De már.

Jackson: Egy reggeli Mexikóban?

Me: Nem hangzik rosszul. Muszály veled?

Jackson: Sajnos igen;)

Me: De kár.

Jackson: Tudom hogy már most várod.

Me: Persze.

Jackson: Akkor várd csak. Jó éjt.

Me: Neked is.

Ebből mi fog kisülni...