Utálom Hogy Szeretlek ✔

28.

Már kilenckor fent voltam és készülődtem. Izgultam. Valami normális göncöt kerestem de nekem valahogy egyik sem tetszett. Pedig otthon a legjobb ruháimat raktam be.

-Sophi szerinted melyik legyen?-kérdeztem az ágyban telefonozó lányt. Felmutattam neki a két legjobban kinéző ruhámat.

-Hmm... A kék.-mutatott a jobb kezembe lévőre.

-Oké, köszi.-felvettem az egyberuhát és felhúztam a fehér sportcipőmet. A hajamat kissé begöndörítettem. Felvéve a táskám siettem ki.-Majd jövök!

-Jó szórakozást tubicám!

10:55. Időben vagyok. Kiérve a hotelből elindultam a partra ahol pár perc alatt meg is találtam Jacksont.

-Pontos vagy.-nézte a telefonját.

-Jobb mint késni.-mondtam.

-Csini vagy. Csak nem nekem öltöztél így ki?-vigyorgott. Pirosodva néztem Jacksonra.

-Dehogy. Majd pont neked öltözök ki.-forgattam meg a szemem.

Csendben sétáltunk tovább egymás mellett. A nap tűzött, a ruhám nem volt vastag még is nagyon melegem volt. Az utcákon árusok ezrei. Mindenhol színes díszek voltak. A kedvenc színem a fekete de az ilyen színes dolgokért oda és vissza vagyok.

-Hova is megyünk pontosan?-kérdeztem a mellettem sétáló fiút.

-Az egyik kedvenc helyemre.-nézett rám.

-Kedvenc helyedre? Te már jártál Cancunba?-lepődtem meg.

-Laktam is itt.-bólintott.
Azta, ezt én nem is tudtam. Itt jöttem rá hogy amúgy nem is ismerem olyan nagyon Jacket mint hittem. Pedig ovis korom óta ismerem. Vagyis értitek.

-Meddig?-kiváncsiskodtam.

-Három éves voltam amikor idejöttünk apám munkája miatt. Két évig éltem itt.-mosolygott.

-És milyen volt?

-Sokra nem emlékszem de anya mondta hogy nagyon nehezem fogadtam el hogy el kell mennünk innen. Anya azt mondta imádtam itt lenni, egy csomó barátom volt.

Nem szóltam semmit csak sétáltunk tovább egymás mellett. Nézelődtünk, Jackson mutatott olyan dolgokat amiket ő szeretett kiskorában. Olyan aranyos volt.

-És itt is lennénk.-nyitott be a kis reggelizőbe.-Nem egy nagy dolog, de itt van a legfinomabb kaja a világon.

-Kiváncsi vagyok.-nevettem el magam. Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk.
Miután Jack rendelt, a pincér srác felém fordult.

-Neked mit hozhatok?-mosolygott rám.

-Ugyan az mint a fiúnak.-mosolyogtam vissza rá.

-Bocsi de mi a neved?-kérdezte a srác.

-Ava. A tiéd?

-Poco. Figyi lenne kedved késöbb...-kezdett bele.

-Baby akkor késöbb elmegyünk a közeli vidámparkba ugye?-szólt közbe Jack. Megfogta a kezem és úgy mosolygott rám.

-Öhm igen persze.-néztem rá azzal a "Ez meg mi?" nézéssel. Ő csak ránézett a pincér fiúra és mint akinek leesett a szitu egy " Már itt sem vagyok" mondat elmormogásával elment.
Ránéztem Jackre a szemmel megöllek nézésemmel és keresztbe tettem a kezem.

-Most mi van? Örülj hogy megmentettelek ettől a taknyostól.-dőlt hátra.

-Csak nem féltékeny vagy?-mosolyodtam el.

-Nem, csak nem akartam hogy elmenj egy ilyen senkivel akár hova is.-vonta meg a vállát.

_______________________________________

-Köszi a reggelit.-fogtam meg a szobám kilincsét.

-Máskor is Tündérke.-kacsintott.
Mosolyogva bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyamba.

Még nincs is vége a napnak...