Utálom Hogy Szeretlek ✔

20.

Reggel mozgolódásra keltem fel. Még aludni akarok, miért kell megzavarni? Valami leesett és hangos koppanással ért földet.

Kinyitva a szemem Jacket láttam meg. Óvatosan felszedte a leesett poharat. Elmosolyodtam. Amint lerakta a tárgyat a kezébôl, felém nézett.

-Mióta vagy fent?-kérdezte.

-Most keltem fel.-ültem fel.

-Bocsi.-jött közelebb.

-Semmi. Mennyi az idô?-néztem körül a telefonom után kutatva.

-Fél tíz múlott.-kapta elô a telefonját.

-Ideje indulnom.

-Még maradj egy kicsit. Legalább reggelire.-ült le a székére.

-De muszály haza mennem. Sophinak nem is szóltam.

-Én tegnap szóltam Bradnek.

-De akkor is.

-Kérlek.

-Még meggondolom.-keltem fel. Jack pólóját lejebb húztam magamon.

-Na látod. Addig szólok a barátnôdnek hogy hozzon valami rendes ruhát, nehogy megfázz. Bár mondjuk nekem így is jó...-nézett végig rajtam.

-Oké maradok.-mondtam.

-Mindíg nyerek.-vigyorodott el.

-Ez nem is igaz!-háborodtam fel.

-De igaz Tündérke.-kacsintott. Felállt és kisétált a szobából. Fejemet rázva néztem a hûlt helyét.-Nem jössz?-nézett vissza.

-De megyek.-indultam utána. Leérve megtaláltuk a konyhába sürgô-forgó Susant.

-Áh jó reggelt gyerekek! Kész van már a reggeli, üljetek csak le.-mosolygott ránk.
Hogy lehet valaki ennyire boldog már kora reggel?

Jackel leültünk egymás mellé és Susan már ki is tálalt.

A reggeli, átöltözés és búcsúzkodás után Sophi vitt haza. Otthon anyámék nem voltak elragadtatva attól hogy én másnál aludtam de végül is már nem tudtak mit csinálni.

Jack azt mondta hogy még késöbb írni fog úgy hogy most egész nap a telefonomat lesem.

Dél után már nem történt semmi, csak a szokásos dolgokat csináltam. Jack tényleg írt de csak pár szót beszéltünk, az is a hogy létemrôl szólt.

                            〰〰〰

                    Két hét múlva

Az élet csak megy és megy. Meg sem áll még egy pillanatra sem.

Ez a két hét elég unalmas volt. Jackel nem beszéltem egy szót sem azóta. Egyfolytába Jenniferrel volt és a tegnapi napon össze is jöttek. Na igen. Nem is kell mondanom, hogy Sophi és Lisa ölében kötöttem ki sírva.

A nagy barátnô kérés a suli udvarán zajlott. Jack egy nagy macival és egy nagy csokor virággal kérte meg Jennifert hogy legyen a barátnôje. Miután Jenni kimondta a boldogító igent, az egész suli tapsolni kezdett, míg engem a barátnôim a mosdóba próbáltak rendbeszedni.

Ezen kívül még azt tudom mondani hogy a lábam és a kezem kezd javulni.

Ennyi. Nem történt semmi más.

Most a suliból indulok az egyik közeli kávézóba. Szükségem van az energiára.

Sophinak szombaton lesz egy fontos meccse és egész héten ezt mondogatja.

Emlékszek amikor Jack edzésen volt ezért nem tudott velem beszélni.  Vagy amikor az egyik meccsén...
Nem! Nem gondolunk Jacksonra! Megbeszéltük Ava.

Tegnap Sophiékkal megeggyeztem hogy el fogom felejteni Jacksont. Nem jó döntés volt. Nem hiszem hogy menni fog ha minden nap látom. A-a ez lehetetlen dolog.

A gondolataimat elhesegetve, bementem a kávézóba, kikértem a kávémat és leültem egy eldugottam boxba. Elkezdtem lapozgatni az instagarammot.

Egész addig el is voltam míg valaki meg nem kocogtatta a vállam.

-Bocsi, szabad ez a hely?-mutatott az elöttem levô helyre.

-Hát ne...

-Ezt egy igennek veszem.-ült le. Bunkó.

-Azt akartam mondani hogy nem.-néztem rá. Gesztenye barna haj, világos barna szem. Rosszfiús kinézet.

-Tudhatom a neved kicsilány?

-Nem.

-Mindenre az a válaszod hogy nem?

-Nem.

-Hát oké.-vette el a kávémat.

-Hé, az az enyém!

-Csak volt. Ha elmondod a neved talán visszakapod.-tette egyre messzebb a kezét miközben én próbáltam elvenni tôle a kávém.

-Ava vagyok.-ültem vissza a helyemre. Visszadta a kávémat.-A tiéd?

-Felejthetetlen.-mosolyodott el pimaszul.

-Haha nagyon vicces.-forgattam meg a szemem.

-Travis Smith a becses nevem.

-Tehát Travis. Milyen falyta rángásgörcs vett rá arra hogy a társaságomba legyél?

-A számod.- dôlt elôre.

-Aha akkor mehetsz is.

-Nem gond. Azért az én számom ittvan.-tett rá egy cetlit elém ès már el is tûnt. Idegesen felálltam és összegyûrve a cetlit, kidobtam a kukába.

_______________________________________

Hazaérve fáradtam dôltem le az ágyamra és el is aludhattam.