Utálom Hogy Szeretlek ✔

3.

-Soph! Sophia! Sis! Soph kelj már fel!-szolítgattam a drága barátnőmet aki nem képes felkelni.

-Ava hagyj már! Nem megyek be.-morogta.

-Mi az hogy nem jössz be?-ahogy ezt kimondtam, lefordítottam az ágyról úgy, hogy ő legurult.

-AVA! MEGÖLLEK!-én csak röhögtem miközben ő próbált felálni. Nehézkesen ment mert belegabalyodott a takaróba.

-Én is szeretlek de most már kelj fel mert el fogunk késni!

____________________________________

-Ki tudja mikor volt az első világháború?
Mrs. Stevens magyar óráján ülök és kezdek lassan elaludni. Nem tudom hogy hogyan jött szóba az első világháború, ne kérdezzétek. Ez a harmadik órám és még nem ettem. Éhen halok. Deannel ma még nem találkoztam sajnos pedig szívesen odamentem volna megölelni vagy megcsó... Nem Ava nyugi van! Nálam az éhség ezt váltja ki. Könnyen beletudok merülni akármibe. Jól hallottam? Csengettek? Az emberek egyesével álltak fel de az ajtóba még így is dugó volt. Megint. Hála istennek. Megváltás. Mármint nem az hogy dugó van az ajtóben hanem hogy kicsengettek.
Miután kiverekedtem magam a nagy diákseregen, elindultam a büfé felé.
Amikor megláttam hogy mekkora sor van azt hittem elájulok.

-Áh Ava!- szólt nekem valaki a büfé környékéről. Vagy a sorból. Dean.

-Szia!-mentem oda hozzá.

-Mizu törpe?-kérdezte.

-Semmi, éhes vagyok.

-Értem. David, Ace! Nem tudnátok odaengedni Ava-t?-szólt előre kettő haverjának. Lehet hogy én vagyok a vak de őket még nem láttam. Mindegy.

-De jöjjön csak!-invitáltak. Dean megfogta a derekam majd előre vezetett. Kicsit kínos volt mert még Ace-n és David-en kívül ott volt még 3 másik fiú, ezért csak gyorsan kikértem a kajám és már indultam is volna utamra ha majdnem neki nem megyek valakinek és Dean vissza nem húz mielött neki mehettem volna az illetőnek. Felnéztem.

-Már megint te?-nézett rám Jackson.

-Mi az hogy már megint én? Múltkor is te jöttél nekem!-jó ez lehet hogy nem igaz- És most amúgy sem mentem neked.

-Aha biztos tök mindegy.-csak arrébb lökött.

-Haver bánj már tisztelettudobban vele ha már a többi lánnyal nem tudsz!-Dean.

-Te csak kussolj! Te is ugyan azt csinálod mint én ne játszd magad!-mi van?
Dean már nem szólt semmit csak megfogta a kezem és elhúzott onnan.

-Ne foglalkozz vele! Ez egy seggfej.-mondta Dean amikor kiértünk az udarra.

-Tudom és nem foglalkozok vele.-mondtam nyugtatás képpen.
Becsengettek. Remek, kezdőthet a kémia...

___________________________________

Végre vége van a spanyolnak is. Nem nagyon figyeltem órán. Még mindíg éhes vagyok mert sajnos Jackson miatt nem tudtam megenni az én isteni sajtos szendvicsem.

-Ava, Jackson kérlek ti ne menjetek!-szólt utánunk Mr. Thomson. Most meg mivan? Miért nem akarja senki hogy megegyem ezt az átkozott ám isteni szendvicset?

-Tessék Mr. Thomson.-mondtam.

-Ava, arra gondoltam hogy mivel te nagyon jó vagy spanyolból, Jackson pedig nagyon nem ezért esetleg...öhm...-akadt el.

-Igen?

-Nézzétek, tudom hogy utáljátok egymást, de nem korrepetálnád Jacksont?-nézett rám.

-MI?-kérdeztük egyszerre Jacksonnal.

-Nekem nem kell korrepetálás, főleg nem ettől!-mutatott rám. Mivan?

-Ettől? Mi vagyok én, valami tárgy?-hát én ezt megölöm.

-Aha ahogy mondod.-bólogatott.

-Kérlek ezt ne itt rendezzétek le gyerekek! Ava vállalod?-nézett rám.

-Hát ne...-elakadtam.

-El tudom neked intézni hogy ne tesizz egy hónapig.-nézett rám Mr. Thomson.

-Csábító de a válaszom még mindíg...-megint elakadtam.

-Kapsz egy plusz nagy ötöst.
Váltogattam a pillantásomat kettőjük között. Néztem hogy mi lenne nekem ebbe hasznomra. Hát nem tudom. Kapot egy köcsögöt és kevesebb szabadidőt. Nem tudom. De Mr. Thomson pedig a legjobb tanárom. Mi legyen?

-Fhu... Oké legyen.-mentem bele.

-Ezt már szeretem! Jólvan mehettek.
Jackson csak úgy kiviharzott a teremből és majdnem engem is fellökött. Ezzel meg mivan? Oké, nekem sem tetszik az ötlet de ez van.
A suli elött viszont megtaláltam egy szál cigit szívva.

-Jackson!-szóltam oda.

-Mit akarsz?-kérdezte.

-Beszélgetni erről a hülyeségről.

-Az jó, én nem.

-De fogunk mert muszály.

-Nem, nem fogunk. Ezt az egészet azért találta ki a bácsikám mert meg akar szivatni.-mivan? Milyen bácsika?

-Mivan?-adtam hangot a gondolataimnak.

-Thomson a bácsikám. Nem is tudtad?-nézett rám mint egy hülyére. Mondjuk most annak is érzem magam.

-Nem... Kellett volna?

-Nem... Hagyjuk.

-Oké...tényleg annyira szarul állsz spanyolból?-kérdeztem.

-Aha, de ez téged mit érdekel?

-Lenne egy alkum...