Utálom Hogy Szeretlek ✔

10.

Szerda reggel. Nem tudom ti hogy vagytok vele de én utálom a szerdát. Azt nagyon még én sem tudom miért csak utálom.

Felkeltem, felöltöztem, hajat csináltam, megmosakodtam és lementem reggelizni.

-Valaki dudált.-nézett rám mosolyogva Soph és húzogatta a szemöldökét.

-Ki az?-kérdeztem.

-Jackson. Nem tudod hogy miért állhat itt a ház elött?-nézett rám.

-De tudom. Együtt vagyunk.-mondtam ki úgy mint egy köztudott tényt.

-Mi? Mióta? Miért nem mondtad? Hogyan?

-Tegnap spanyol plusz órán bevallotta nekem az érzéseit és én is neki.-itt elpirosodtam a szar hazugság miatt- És azt hiszem te vagy az első aki tudja.

-Huh akkor jó. De várj. Neked mióta tetszik Jackson?

-Hát öm már rég óta.-mondtam.

-Hát csajszikám... Sokáig.-mosolygott.
Igen tudom hogy nem szép dolog a legjobb barátnőmnek hazudni és higyjétek el hogy nagyon rossz érzés van bennem most. De megígértem Jacknek hogy nem mondom el senkinek ahogy ő se.

-Köszi. Az baj ha ma egyedül mész?-kérdeztem

-Nem gond, tudom milyen szerelmesnek lenni.

-Oké, akkor én megyek. Majd úgy is találkozunk. Sziasztok!-mentem ki.
Gyorsan bepattantam Jack mellé aki egy öleléssel köszöntött.

-Öhm szia.-néztem rá furán.

-Sophia az ablakból figyel minket úgy hogy légy hiteles.-mondta.
Elkeztem mosolyogni mint a vadalma és szorosan visszaöleltem.

-Oké ennyi elég lesz.-engedtem el-Hogy hogy elviszel?

-Ha már eljátszuk hogy együtt vagyunk, akkor csináljuk jól.
Feljebb hangosítottam a rádiót és azt hallgattuk amíg a sulihoz nem értünk.

-Akkor vágjunk bele.-mondta és rám nézett.

-Oké.-bólintottam.

Még így is sokan néztek, de amint kiszálltunk a kocsiba és megfogtuk egymás kezét, nem túlzok ha azt mondom hogy az egész suli kivétel nélkül minket nézünk. Eléggé zavarba voltam és nem voltam hozzászokva hogy ennyien megnéznek. Minden lépésünket árgús szemmel figyelte mindenki. Közbe sokan ránk köszöntek és gratuláltak. Kényelmetlenül éreztem magam.

-Hé nyugi.-mondta és megszorította a kezem. Egymással szembe fordultunk.

-Könnyű mondani.-mondtam és kissé megforgattam a szemem.

-Oké, az baj ha most megpuszillak?-nézett a szemembe.
Mielött bármit is reagálhattam volna, egy gyors puszit nyomott az arcomra majd intett és elindult a haverjai felé akik szintén gratuláltak neki. Én pár másodpercig csak lefagyva álltam, majd elindultam be a suliba. Biztos voltam benne hogy paradicsom vörös vagyok. Gyorsan bementem abba a terembe amibe órám, leültem és vártam hogy becsengessenek.

_______________________________________

Kicsengettek. Összepakoltam és elindultam a folyosóra.

-Hé Tündérkém!-fogta meg a karom, az ajtó mellett álló Jackson.

-Bocsi, nem láttalak.-mentem hozzá közelebb, de még így is megvolt a tisztes távolság.

-Vettem észre. Na mindegy, gyere bemutatlak a barátaimnak mert meg akarnak ismerni.-kezdett el a nem messze álló barátaihoz vezetni.

-Ne Jackson, én erre még nem készültem fel.-néztem rá könyörgően. Mintha csak meg sem hallotta volna.

-Srácok! Ő itt Ava.-mutatott rám amikor a barátaihoz értünk. Ez a csapat 5 fiúból és 1 lányból állt. Meg persze ott volt még Jackson is.

-Szia, én Deamon vagyok.-intett egy magasabb fekete hajú.

-Hello, Liam.-bólintott a kék szemű, fekete hajú.

-Harry.-fogott kezet velem egy alacsonyabb szemüveges.

-Csak Lucas.-mosolygott rám a tetkós.

-Aesher vagyok, szia.-egy barna göndör.

-Lisa vagyok.-mosolygott rám a lány.

-Hali.-köszöntem vissza.

-Nem kell félni, nem harapunk... Nem mindenkit.-nevetett Lucas. Ő lehet a humorista.

-Maradj már.-lökte meg Harry de közbe ő is nevetett.

_______________________________________

Egész nap Jacksonékkal voltam. Kivéve harmadik szünetbe, akkor Sophival voltam. Nem akarom elhanyagolni a legjobb barátnőm.

Jackson barátai nagyon szimpatikusak és kedvesek is. Jól éreztem velük magam.

Most jöttem ki a suliból, utolsó orám után. Jack a kocsijának dőlva áltt, de amint meglátott, felegyenesedett.

-Szia!-öleltem meg.

-Szia!-köszönt vissza.
Beültünk a kocsiba és el is indultunk.

-Mivan, ma is akarsz egy hosszabb órát.-kérdeztem tőle nevetve.

-Isten ments. Kajálni megyünk mert éhes vagyok.

-Aha értelek.-mondtam.

_______________________________________

-Akkor szia.-öleltem meg a házunk elött.

-Majd holnap jövök.-mondta. Bólintottam és bementem a házba. Felmentem a szobámba és nekiálltam a leckéimnek.

Sokáig elvoltunk Jacksonnal. Már 16:23 óra van. 14:35-kor mentünk el a sulitól. Kajáltunk, beszélgettünk, nevettünk. Azt hiszem megszerettem a szerdát.
Megcsippant a telefonom.

Jackson: Ez az óra is elmaradt...

Me: Már mindent értek. Direkt vittél el enni, hogy elmaradjon a külön óra. Meg van jegyezve Adams...

Jackson: Mi? Én nem is.

Me: Aha persze.

Jackson: Jó éjszakát Tündérkem😉❤

Me: Jó éjt Jack❤