A reggelem úgy indult hogy... hát késésben voltunk. Soph rengetegszer üzent nekem, de nem keltünk fel rá, úgy hogy Soph idejött és felébresztett minket. Most van 5 percünk hogy beérjünk a suliba. A kocsiban ülünk éppen. Jacknek mivel már nem volt ideje haza menni, ezért a tegnapi ruháját húzta fel.
Én rekordot döntöttem a készülődés terén. 10 perc alatt kerestem egy normális göncöt, felöltöztem, sminkeltem, és bepakoltam minden olyan dolgot a táskámba, ami kell mára.
A suli elött kiszálltunk és mind hárman rohantunk történelemre.
_____________________________________
-Hát ezt megúsztuk.-mondta Soph mikor jöttünk ki az elsô óráról. Bólintottam és elindultunk a szekrényünkhöz. A szekrényünk egymás mellett van, így legalább nem kel ezer fele menni.
A történelem óráról csak annyit, hogy a tanárnak lett egy kutyusa.
Megfordulva Jacket vehettük észre a barátaival és Jenniferrel.
-Nekem ebbôl elegem van!-bukkant fel mellettünk Lisa. Tudjátok, Jack baráti társaságából az egyetlen lány. Eddig nem sokat beszélgettem vele de jófej csaj. Igazi lázadó. Fekete cuccok, színes hosszú haj (az ô esetében lila), és egy kapucni a fejen.
Sokat hallottam róla. Nem értik hogy hogyan került be Jackékhez. Én ezt tudom. Lisa, Jack kedvenc unokatestvére. Ennyi az egész.
-Mibôl?-kérdezte Sophi érdeklôdve.
-Abból a Jenni csajból. Egyfolytába nyávog meg csak magáról tud beszélni. Nekem ez sok. Amúgy Lisa vagyok.-intett Sophianak.
-Sophi.-intett vissza.
-Lóghatsz velünk. Nem vagyunk annyira furák.-mosolyodtam el.
-Bármit, csak ne kelljen egy légtérbe lennem azzal.-nézett undorodva Jennifer felé. Elnevettük magunkat és Sophival elindultunk a következô óránka, ahogy Lisa levállt tôlünk.
_______________________________________
A suli elött állok, csak most nem Sophit várom. Írtam Jacksonnak egy órával ez elött egy üzit, hogy el e vinne engem Maxért mivel anya most több ideig van a munkába, apa meg amúgy is csak aludni jár haza.
Idézem Jacksont:
"Neked bármit hercegnô😉"
-Szia Tündérkém.-suttogott a fülembe. Ilyedtembe ugrottam egyet, ô pedig csak kinevetett.
-Nem vicces.-néztem rá unottan.
-Csak látnod kellett volna az arcodat.-röhögött tovább.
Megütöttem a vállát és elindultam mérgesen a kocsi felé és ô is követett.
Beültünk és az én navigációs képességemmel elindultunk az öcsémért.
-Jólvan ne durcizz már.-pillangatott rám vezetés közben.
Továbbra sem néztem rá, csak is a mellettünk elsuhanó házakat figyeltem.
-Itt balra.-mondtam.
-Baba ne már.
Egybôl rákaptam a tekintetem. Elkezdett nevetni amiért én morogtam egyet nemtetszésem jeléül és visszafodultam bámulni a házakat.
-Megérkeztünk.
Jack lelassított én pedig kipattantam a kocsiból és sietve beindultam. Vagyis indultam volna. Jack is kiszállt és megfogva a kezem visszahúzott.-Jack mit csinálsz? Egy óvoda elött vagyunk.
-Én nem csinálok semmit.-nézte a számat. Már megint! Nem akarom hogy megtörténjen az ami majdnem a konyhában is. Vagyis akarom de mégse. Ezzel csak elrontanánk mindent.
A pillangók életre keltek a hasamban amikor egyre csak közelebb jött hozzám. Nem engedhettem a kísertésnek. Kiszabadítottam a kezem az ô kezei fogságából és befutottam az óvodába. Ahogy egy olyan falhoz értem ahol nem láthat, elkezdtem sírni. Nem tudom miért. Talán azért mert nem csókolt meg. Talán azért meg nem engedhettem hogy megcsókoljon akármennyire is akartam. Talán azért mert ô csak egyfolytába játszadozik a lányokkal. Talán azért mert most is meg akart csókolni, miközben Jennifert kellene magába bolondítania, nem pedig engem.
Letöröltem a szemem és bementem Maxért. Köszöntem az óvónônek és felöltöztettem Maxet. Amikor megbizonyosodtam róla hogy semmit nem hagyunk ott, kiléptem az oviból Max kezét fogva.
Jack azóta visszaült a kocsiba és minket várt még mindíg. Beültünk és amíg Jack és Max beszélgettek, addig én gondolkodtam.
_______________________________________
Miután hazaértünk, a napom unalmasan telt. Házit csináltam, ettem és megbeszéltem Sophival a mai napot, aminek az lett a vége, hogy elkezdetem sírni megint Sophi ölében csak most nem jött Jack megvígasztalni.
Rendbe hoztam magam, megmosakodtam, átöltöztem pizsibe, lefeküdtem és azon a bizonyos kérdésen kattogott az agyam:
Mi lett volna ha...
BINABASA MO ANG
Utálom Hogy Szeretlek ✔
Romance"-Nem úgy értem.-rázta meg a fejét. -Akkor áruld el nekem hogy hogyan érted. -Hogy csak te és én legyünk a világ ellen. Igaz, még nem szereztelek meg, de hidd el, egyszer még az oltárnál mondjuk ki az igent. -És hidd el, én várom azt a pillanatot." ...
