Utálom Hogy Szeretlek ✔

5.

-EZ MEG MI A SZAR?-kérdeztem amikor kedves barátnőm, Soph leöntött valamivel. Víz?

-Víz. Ezt azért kaptad mert tegnap lelöktél az ágyról.-dukta ki rám a nyelvét. Mint egy óvodás. Fújtattam egyet majd úgy döntöttem felkelek.

-Mennyi egyáltalán az idő?

-Kilenc óra pontosan.
Elővettem egy farmert és egy nagyobb pólót, felöltöztem és lementem reggelizni Sophival együtt.

-Ma elmegyünk a parkba? Deszka hiányom van.-kérdezte Sophia.

-Aha. Ma a bulin kívül semmi dolgom. Vagy várj egy kicsit...-eszembe jutott Jackson. Nem írtam még neki és nem is hívtam. Mindegy majd késöbb elintézem.

-Milyen buli?-kérdezte anya felhúzott szemöldökkel.

-Tényleg még nem is mondtam. Ma SOPHIA-VAL-emeltem ki a nevét a barátnőmnek, vegye a lapot- megyünk buliba. Esetleg elengednél?-kérdeztem ezer wattos mosolyomat elővéve.

-Igen. De tudod...piával vigyázni.-figyelmeztetett.

-Oké, köszi.-megpusziltam majd ismét Sophival a nyomomban betettünk a tányérjainkat a mosogatóba, az ajtóba felhúztuk a cipőnket és a kabátunkat és indultunk is.-Majd jövünk!-kiáltottam még be mielött becsuktam volna az ajtót.

-Menjünk el még hozzánk a deszkámért.-mondta Soph. Bólintottam és elindultunk Sophiékhoz.

-Mindjárt jövök.-mondta és már be is ment. Ahogy mondta megvártam. Hamar ki is ért.-Mehetünk.

Kiértünk a parkba. Amíg Soph deszkázik, én általába vagy nézem vagy zenéthallgatok, de van olyan, hogy kihozom a tanulni valókat és itt tanulok. Most úgy is van egy kis dolgom Jacksonnal úgy hogy elleszek. Sophi el is indult a szokásos deszkázós helyére én pedig leültem a szokásos padhoz. Kivettem a kabátzsebemből a kis cetlit és beírtam a telefonomba. Felhívtam a számot, kicseng, és felveszi.

-Szia tündérke.-szólt bele rekedtes hangon Jackson. Azta.

-Felkeltettelek?-kérdeztem.

-Aha de nem gond.

-Visszahívhatlak késöbb ha akarod.

-Nem kell, mondom hogy nem gond.-nevetett.

-Oké. Akkor tudunk most egyeztetni?

-Aha.-válaszolt.

-Neked mikor lenne jó? Én kedd, szerda és a péntek kettőtől szabad vagyok.

-Nekem is tökéletes. Elég heti három óra vagy elég a kettő is?

-Nem tudom. Ha neked jó a három akkor felőlem maradhat. Én úgy terveztem hogy ugye azokon a napokon amiket kiválasztunk 1-2 óra tanulás elég.

-Akkor maradjon a három de legyen 3 óra. Addig kell segítened amíg legalább 4-es nem lesz az átlagom. Ha több ideig tanulunk, kevesebb ideig kell egy légtérbe lennünk. Így okés?

-Igen.- bólintottam bár tudtam hogy ő ezt nem látja-Még egy kérdés.

-Mondjad.

-Honnan tudtad hogy én hívlak?

-Csak tippelni tudtam. Tippelésben pedig jó vagyok. Na meg tudom a számod is.

-Mi? Honnan?-kérdeztem. Nem emlékszem hogy megadtam volna neki a számom.

-Az legyen az én titkom. Na szia tündérke.

-Ne hívj tündé...-mielött befejezhettem volna, kinyomta. A kis... Majd késöbb elmondom neki.

-Kivel beszéltél Ava?-kapta fel Soph a deszkáját.

-Jacksonnal.

-Mi? Miért beszéltél te Jacksonnal? Nem úgy volt hogy utálod?-kérdezte.

-De csak hogy a spanyol tanárom megkért hogy korrepetáljam Jacksont mert ő szar spanyolból én meg jó vagyok belőle. Most egyeztettünk hogy mikor lenne neki jó, mikor tudunk találkozni. Amúgy tudtad hogy a spanyol tanár igazából Jackson bácsikája?-hadartam. Nem tudom miért jöttem zavarba de Soph már szinte sírva nevetett rajtam.

-Aha értem és tudtam.-nevetett még mindíg.-Mehetünk haza?

-Na ne olyan gyorsan Sophia. Te kivel is beszélgettél miközben én Jacksonnal dumáltam? Attól függetlenül hogy telefonáltam, mindent láttam szóval dalolj kismadár.

-Hát öhm... Ahh Brad-nek hívják és annyira aranyos!-kezdett el mesélni Soph. Ez hosszú lesz...